FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF)
FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF)
FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF) Köszönöm, Elnök Úr, a szót. Szeretném én is mondani, hogy 7915-től 7948-as számig módosító indítványokat nyújtottam be, melyeket képviselőtársaim is támogattak – és néhány kapcsolódó indítványt is. Én nem fogom mindig mondani, hogy melyik módosító indítványomról beszélek, de ezekről kívánok szólni, és egyúttal szeretném jelezni, hogy beszédem befejezése után szeretnék még néhány kapcsolódó indítványt benyújtani, ami le van már írva, csak le kell még gépelnem – úgyhogy kérem elnök úr hozzájárulását ehhez.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Lezajlott az általános és a bizottsági vita, elérkeztünk a magzatvédelmi törvény részletes vitájához. Ideje hát, hogy számot vessünk, mit is végeztünk együtt – a beterjesztő Kormány és mi, törvényhozók.
A beterjesztett törvényjavaslat "a magzati élet védelméről" címet viseli. Ez a cím sajnálatos módon megtévesztő, mivel néhány, valóban előremutató intézkedés mellett a magzati élet védelme maga meglehetősen elsikkad a törvényjavaslatban is, és a bizottsági vita során az erre vonatkozó módosító indítványok mind a Kormány, mind a bizottságok részéről kevés támogatást kaptak.
Előremutatónak mondható elsősorban az a szemléletváltozás, mely az iskolai oktatás és nevelés részévé kívánja tenni a fiatalok családi életre nevelését, mely természetesen nemcsak a szexuális felvilágosítást foglalja magába, hanem az emberi életet mint értéket jeleníti meg, és a párkapcsolatokban fontos szerepet tulajdonít a felelősségteljes magatartásnak.
Elismerőleg kell szólni a várandós anyát a negyedik hónaptól megillető – a családi pótlékkal megegyező összegű – várandósági pótlékról. Érzésem szerint ez kifejezi a Kormány azon szándékát, hogy a nehéz gazdasági viszonyok között is a lehetőségekhez mérten támogatni kívánja a gyermekvállalást.
Örömömre szolgálna, ha további elismerő szavakat mondhatnék például a terhességmegszakításra jelentkezők széles körű tájékoztatásáról, a kötelező gondolkodási időről, és arról, hogy az állam végre egyértelművé teszi, hogy biztosítja a szülész-nőgyógyász orvosok és a velük egy osztályon dolgozók lelkiismereti szabadságát. Ez azt jelenti, hogy az egészségügyi személyzet nem kötelezhető a terhességmegszakításban való közreműködésre. Sajnálom azonban, ha ez ügyben mégis kénytelen vagyok fukarkodni az elismeréssel, mivel a jó szándék zátonyra fut magában a törvényjavaslatban rejlő buktatókon, másrészt a buktatók kiküszöbölésére, a magzatvédelem hatékonyabbá tételére tett indítványokat a minisztérium képviselője többnyire makacs következetességgel utasította vissza a bizottsági vita során.
Példák tucatjait lehetne felsorolni, most csupán néhányról szeretnék említést tenni. Mennyire vehető komolyan a háromnapos gondolkodási idő, ha annak lejárta előtt – helyesebben: a kezdetén – aláíratják a – lehet, hogy csak tájékozatlan – kismamával a kérőlapot, mely szerint kéri, hogy szakítsák meg a terhességét. Sőt meg kell neveznie egy intézményt, melyet erről értesítenek is. A szólás szerint: az adott szó kötelez, hát még az írás – különösen, ha esetleg később figyelmeztetik is rá az embert.
A magyar közfelfogás szerint az írás kötelezettségvállalást jelent. Az írásban bejelentett szándék megváltoztatása indokolatlanul olyan további lelki terhet jelent a gondolataival viaskodó kismamának, melynek vállalásához esetleg éppen arra a lelkierőre vagy támogatásra lenne szüksége, mely ebben a helyzetben nem jellemző.
Vajon, a minisztérium komolyan veszi a saját javaslatát arról, hogy a családvédelmi szolgálatnál kapott, mindenre kiterjedő tájékoztatás és a háromnapos gondolkodási idő azt szolgálja, hogy egyetlen kismama se döntsön elhamarkodottan, esetleg erős felindulásból? A minisztérium által javasolt megoldás azt eredményezi, hogy a kismamának egy újabb, nagy lelkierőt igénylő döntést kell meghozni és kinyilvánítani ahhoz, ha mégis gyermeke megtartása mellett dönt. Ellenkező esetben – az aláírás terhével a vállán – az árral sodródva képtelen arra a pluszra, ami ebben a helyzetben a gyermek megmentéséhez lenne szükséges.
Vajon miért intézi a családvédelmi szolgálat a kismama helyett az intézet értesítését? Véleményem szerint a személyiségi jogokat is sérti, ha követhetővé válik, sőt írásos nyoma marad annak, hogy a kismama melyik intézetet választotta.
Ugyancsak feleletre vár az a lényeges kérdés, vajon mennyiben szolgálja a magzati élet védelmét, hogy a törvényjavaslat szerint a terhességmegszakítás jogszabályi feltételeiről első tudnivalóként tájékoztatják a kismamát, miközben a tájékoztatás nem terjed ki a magzati fejlődésre, és arra sem, hogy mi történik a magzattal a terhességmegszakítás során? Talán nem hátrány, ha az érintett tudja, miről dönt.
További fontos eldöntendő kérdés, hogy vajon a minisztérium komolyan gondolja-e az orvosok és egészségügyben dolgozók lelkiismereti szabadságának tiszteletben tartását, ha előírja, hogy a szülészet-nőgyógyászati osztályt működtető intézményekben biztosítani kell legalább egy terhességmegszakítást végző csoport működését? És ha mindenki vagy a többség élni akar a lelkiismereti szabadság biztosította jogával?
Az Alkotmánybíróság erről a következőket mondja: "Az államra pedig az a további kötelezettség hárul, hogy jogilag lehetővé tegye olyan munkahelyek létesítését – s szükség esetén szervezzen ilyeneket –, ahol nőgyógyász nem köteles lelkiismerete ellenére terhességmegszakításra."
Ha már említettem az Alkotmánybíróság ide vonatkozó határozatát, bizony úgy tűnik, mintha az előterjesztő minisztériumban nem ismernék azt. Feltűnően sok ellentmondást érzek a törvényjavaslat és az Alkotmánybíróság határozata között. Jó lenne, ha még a határozathozatal előtt együtt megválaszolnánk néhány fontos kérdést, és nem hagynánk az Alkotmánybíróságra azok eldöntését.
(17.20)
Előbb azonban lássuk a határozatnak – mármint az Alkotmánybíróság határozatának – a törvényhozók számára legfontosabb részletét. Idézem: "A magzat életének védelme annak megfoganásától kezdve állami kötelesség. Tehát a terhesség kezdeti szakaszában sem lehet egyedül az önrendelkezési jog irányadó.
Az állam objektív kötelességéből az élet védelmére az következik, hogy az állam nem engedheti meg alkotmányosan az indok nélküli abortuszt. Különösen szükséges az indoklás azért, mert az abortusz esetében az állam életvédelmi kötelezettsége nem névtelen statisztikai kockázat elhárítását vagy elosztását szolgálja, hanem egyedi emberi magzat szándékos megsemmisítéséről van szó.
A törvényhozó által elégségesnek tartott indokokat a terhességmegszakítás törvényi feltételéül kell szabni." Eddig az idézet, majd később újabb idézet:
"Minden feltétel szükségképpen megkülönböztet. De a megkülönböztetés nem lehet ellentétes az Alkotmány 70/A. §-ával, vagyis meg kell felelnie a pozitív diszkrimináció alkotmányos feltételeinek." Idézet vége.
És akkor lássuk a kérdéseket.
Első. Alkotmányosnak tekinthető-e, hogy a törvényjavaslat 1. §-a különbséget tesz magzat és magzat, vagyis az anyaméhben fejlődő és a lombikban fejlődő magzat között?
A törvényjavaslat szövege azt jelenti, hogy csak az anyaméhben fejlődő magzatot illeti meg a védelem. A lombikbébit nemcsak a lefolyóba lehet büntetlenül kiönteni, hanem akár kísérleteket is lehet rajta végrehajtani, vagy el lehet adni gyógyszergyáraknak hormon-előállításra.
Véleményem szerint ez az állam életvédelmi kötelezettségével, valamint a hátrányos megkülönböztetés alkotmányos tilalmával összeférhetetlen.
Mindebből következik, hogy a törvénynek az emberi szaporodásba való mindenfajta művi beavatkozásra ki kellene terjedni, vagy ki kellene mondani, hogy erről meghatározott időn belül törvényt kell alkotni.
A minisztérium erre vonatkozó javaslatomat sem támogatta.
Második kérdés. Mennyiben egyeztethető össze a törvényjavaslat B-változatának 6. § (1) bekezdés b) pontjában, valamint a (3) bekezdésben foglalt statisztikai valószínűség mint feltétel az Alkotmánybíróság határozatának fent idézett részletével?
Harmadik és legsúlyosabb kérdés, hogy a B-változat 6. § (1) bekezdésének d) pontjában foglalt válsághelyzet – mint feltétel – alkotmányosan megengedhető-e?
A válsághelyzet, mint bizonyítási teher nélküli nyilatkozat, nem fogadható el törvényes feltételként. Mert egyrészt az indokok végtelen számúra emelésével lehetővé teszi az indok nélküli terhességmegszakítást, ami az Alkotmánybíróság határozata szerint alkotmányellenes. Nyilvánvalóan abból az okból, hogy az állam életvédelmi kötelezettségének feltételei a törvényben nem biztosítottak.
Ugyanezen okból nem fogadható el a bizonyítási teher nélküli nyilatkozat, mint feltétel.
Itt jegyzem meg, hogy a törvényjavaslat valami olyat talált fel a válsághelyzet meghatározásával, mely talán nemcsak a magyar jogalkotásban, hanem a világon is minden bizonnyal egyedülálló.
A B-változathoz tartozó 12. § (6) bekezdés szerint a válsághelyzet testi, lelki vagy társadalmi ellehetetlenülés miatt veszélyezteti a magzat egészséges fejlődését. A törvényjavaslat 6. § (1) bekezdés d) pontja ezt a magzatra nézve veszélyes helyzetet a magzat elpusztításával kívánja megoldani. Képviselőtársaim belátására bízom, hogy kívánnak-e tettestársak lenni az efféle – idézőjelben mondom – "jogalkotásban".
Negyedik kérdés. A törvényjavaslat a 7-től 12. §-ig bezárólag – bármennyire sem fogadták el az idevonatkozó, erre utaló javaslatomat a minisztérium képviselői – eljárási szabályokat tartalmaz. A 7. § (1) bekezdés kiemeli az eljárási szabályok hatálya alól, mivel máshol sem szabályozza, szabályozatlanná teszi az egészségi okot. Vajon biztosítható-e ez esetben az állam életvédelmi kötelezettsége? Ennél a kérdésnél nem mehetünk el szó nélkül az egészségi ok szabályozatlansága mellett.
Az említett törvényhely azt jelenti, hogy egészségi ok fennállása esetén nem kell kérőlap, ki tudja, talán a családvédelmi szolgálathoz sem kell menni, minden teljesen kontroll nélküli.
Figyelembe véve, hogy a bizottsági vita során a minisztérium képviselője a feltételek közokirattal történő igazolását, valamint az anyagi érdekeltség kizárását célzó javaslataimat a reklámozás tilalma kivételével mind elutasította, könnyen átlátható, hogy a 32 éve, 1956 óta működő, egyesek számára jól jövedelmező abortuszipar feltételei továbbra is biztosítottak. Jobbágyi Gábor írt erről a HVG hasábjain 1991. október 5-én.
Ötödik kérdés. Hiányzik az eljárási szabályokból, hogy vajon ki állapíthatja meg a törvényes feltételek fennállását. Ennek fényében különösen fontos lenne, hogy az eljárás során valamennyi érintett, a család képviseletében az anya és az apa, a társadalom és a legérintettebb, a magzat érdekei is képviseletet nyerjenek. A Polgári Törvénykönyv előírja a gondnok kirendelését arra az esetre, ha születése előtt a gyermek és törvényes képviselője között érdekellentét áll fenn. Ennek alapján vajon törvényesnek nevezhető-e a gondnok mellőzése az eljárás során?
Hatodik kérdés. Az Alkotmánybíróság határozatának indokolása kifejti – idézem – "az állam általános és objektív szempontjaiból következően a szubjektív alapjog által védett körön túlmenően is meghatározhatja ugyanazon alapjog objektív, intézményes védelmi körét. Ez a helyzet például akkor, ha egy szabadságjog egyéni gyakorlása nem látszik veszélyeztetettnek, az esetek összességében azonban az alapjog által garantált szabadság vagy életviszony intézménye kerül veszélybe." Idézet vége.
Majd egy példa következik arról, hogy egyes kisajátítások ugyan lehetnek törvényesek, de – idézem – "bizonyos szám fölött és rendszeresség mellett a tulajdon intézményét veszélyeztetik. Hasonló a helyzet az élethez való joggal." Idézet vége. Vagyis az élethez való jog az egyes ember esetében érvényesül, az egyes terhességmegszakításokat a hatályos jogszabályokban foglalt keretek között végzik, mégis a terhességmegszakítások nagy száma és rendszeressége általában veszélyezteti az ember élethez való jogát. Megkérdeztem a legfőbb ügyész úr büntetőhelyettesét, tőle tudom, hogy 1988–89–90-ben egy-egy, 1991-ben három esetben indult büntetőeljárás tiltott magzatelhajtás miatt.
Mint ismeretes, a magzatelhajtás a Büntető Törvénykönyv 169. §-a szerint bűntett, illetve bizonyos esetekben vétség. A legális terhességmegszakítás a kivétel. Tavaly ez a kivétel 90000 esetben fordult elő. Ítéljék meg, hogy a három tiltott magzatelhajtás mellett a 90 000 kivétel mennyiben veszélyezteti az ember élethez való jogát. Véleményem szerint ma Magyarországon az anyaméh életveszélyes tartózkodási hellyé vált.
Összefoglalva a hat kérdéssel kapcsolatban elmondottakat többszöri, igen alapos szakértői véleményekre alapozott átgondolás után azt tudom mondani, hogy igen komoly alkotmányossági aggályok vethetők fel a törvényjavaslattal kapcsolatban, melyekre eddig még senki nem adott választ. Az ezzel kapcsolatos módosító indítványok többségét pedig a minisztérium nem támogatta.
Az általános vitában is elmondtam, és ismét elmondom Jobbágyi Gáborra hivatkozva – Magyar Tudomány 1990. évi 2. szám – kiegészítve az azóta napvilágot látott statisztikákkal, hogy az 1920 óta eltelt 72 évet két 36 éves periódusra osztva az 1920-tól '56-ig terjedő első 36 évben 1,8 millióval több gyermek született Magyarországon, mint 1956-tól napjainkig.
Demográfusaink váltig állítják, hogy a terhességmegszakítás szigorítása vagy enyhítése nem befolyásolja a népességalakulást, csak demográfiai csúcsokat és hullámvölgyeket hoz létre. Ténykérdés, hogy 1956 óta több alkalommal jelentősen liberalizálták a terhességmegszakítás szabályait. Az is nyilvánvaló, hogy a fogamzásgátlókkal történő születésszabályozás is befolyásolta a két 36 éves periódus közti 1,8 milliós szaporulatkiesést.
(17.30)
Hadd hivatkozzak Andorka Rudolfra, aki ugyancsak a Magyar Tudomány 1990. évi II. számában előrevetíti egy, az ezredforduló után bekövetkező súlyos népességcsökkenés reális képét és ennek következményeit az aktív és nyugdíjas korosztály arányának eltorzulására.
Ezt írja: "Ezért vagy a nyugdíjakat kell lényegesen csökkenteni, vagy a nyugdíjjárulékot kell lényegesen növelni, vagy a nyugdíjkorhatárt kell lényegesen felemelni."
Ebből egyet már megtettünk, emeltük a nyugdíjjárulékot, készülünk a nyugdíjkorhatár emelésére és ne adja isten, hogy a harmadikra, a nyugdíjak csökkentésére is sor kerüljön. Andorka ugyanis még hozzáteszi:
"Emellett nagyon valószínű, hogy az elöregedő társadalom alkalmazkodó és újító képessége, dinamizmusa csökken."
Itt utalok a római katolikus egyház 1956-os, alig ismert pásztorlevelére, mely figyelmeztet a munkáskezek hiányára.
Tisztelt Országgyűlés! Most a törvényjavaslat szavazása előtt szeretném felhívni tisztelt figyelmüket, hogy nem csupán az a tét, hogy milyen lesz a terhességmegszakítás jogi szabályozása Magyarországon, hanem az, hogy a szabadon választott magyar Országgyűlés legalizálja-e az elmúlt 36 év életellenes terhességmegszakítási gyakorlatát?
Én a magam részéről ehhez a kollektív nemzeti öngyilkossághoz nem kívánok asszisztálni.
Tisztelt koalíciós képviselőtársak! Önök megtehetik, hogy az élet ellen szavaznak, de azután kérem, ne hívják ezt a koalíciót kereszténynek és a nemzeti értékek tisztelőjének.
Kérem, ha úgy érzik, hogy szívük szerint az A-változatra szavaznának, de azt gondolják, hogy az e kérdésben megosztott társadalom jelenlegi egyetértésével ez nem találkozna, támogassák 7948-as számú javaslatomat, mely ezt az ezredfordulóra irányozza elő.
Tisztelt Országgyűlés! December 28-án lesz aprószentek napja. Az egyház ezen a napon emlékezik meg arról a háromezer csecsemőről és kisgyermekről, akik vértanúhalált haltak a gyermek Jézusért. A hatalmát féltő Heródes katonái ölték meg őket. Magyarországon Abasáron van az ötmillió meg nem született magzat emlékműve, ők a mi aprószentjeink.
Javasolom, hogy ahelyett, hogy mi is Heródes katonáivá szegődnénk, és olyan törvényt hoznánk, mely tovább szaporítja a mi aprószentjeink számát, aprószentek napja előtti vasárnap, december 27-én délelőtt zarándokoljunk el Abasárra az ötmillió meg nem született magzat emlékművéhez, és tartsunk ökumenikus imaórát aprószentjeinkért.
Végezetül szóljon önökhöz és az éter hullámain át az, akiről döntünk, egy nyolchetes és kétnapos magzat szívdobogását hallják. Azt mondja, mondj igent az életre! (A képviselő egy kis magnetofont tart a mikrofonjához, a hangszórókból egy nyolchetes magzat szívdobogása hallható.)
Tisztelt Elnök Úr! Szeretném ismét bejelenteni, hogy további kapcsolódó módosító indítványokat szeretnék beadni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket! (Taps a jobb oldalon.)
