KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter: Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az adósságállomány problémakörének – legalábbis a belföldi államadósság kérdésének – az Országgyűlés elé hozatalában nem a Kormány kívánsága, óhaja a döntő: az önök előtt fekvő, már elég alaposan kivesézett 1993. évi költségvetési törvényjavaslat – amelynek szavazása most folyik – ugyanis a kiegészítő kötet szerinti 78. § (b) bekezdésében felkéri a Kormányt, hogy 1993. április 30-áig a pénzpiaci viszonyok alakulása alapján tegyen javaslatot arra, hogy a belföldi államadósság Magyar Nemzeti Bankkal szemben 1990. december 31-én fennállt kamatozó részének mekkora hányadát indokolt állami értékpapírrá átalakítani. Ugyanezen törvényhely a) pontja a külföldi bruttó adósság csökkenése esetére szab feladatot a nem kamatozó, a forintleértékelésből felhalmozódott jegybanki államadósság értékpapírosításáról. E feladatok nem oldhatók meg a belföldi államadósság és annak terhei 1993. évi, de közép- és hosszú távú áttekintése nélkül sem.
Nem nélkülözhető ennek keretében az államháztartás legnagyobb hitelezőjével, a Magyar Nemzeti Bankkal való finanszírozási kapcsolatainak értékelése sem, főleg a jegybank nyereségalakulásának a figyelembevételével.
Alapvetően tehát a válaszom a képviselő úr kérdésére: igen.
Ugyanakkor – ahogy ezt a kormány nevében már többször kifejtettem –, a kül- és belföldi államadósság kezelését sokan azonosítják, illetőleg feleslegesen fetisizálják, és önmagában is megoldandónak vélik. Ezzel kapcsolatban ismét hadd utaljak arra, hogy:
Bár a kül- és belföldi államadósság felhalmozódásának időszaka egybeesik, s nagyságrendjük is hasonló, nem függvényszerű a kapcsolat – ahogy azt az elmúlt egy-két év tapasztalatai is igazolták – a külföldi, illetőleg a belföldi államadósság alakulása, terhei és azok kezelése között.
Másodszor: szükségképpen a belső államadósság költségvetési terheit az érvényes szerződések szerinti és a jövőben esedékes finanszírozási műveletekből adódó törlesztési kiadások mellett döntő részben a kamatkiadások határozzák meg. Az utóbbiak irányzata szerencsére az infláció alakulásától függően alakul ugyan, de hát lefelé megy – tehát ez egy kedvező jel.
A belföldi államadósság terheinek kezelése csak a költségvetési és a privatizációs politika egészébe beillesztve képzelhető el, ugyanis nehezen képzelhető el az – ami folyik egyébként –, hogy privatizáljuk az állami tulajdont, az állami tulajdonhoz kapcsolódó adósságállomány pedig majd a költségvetésben valahol "elpihen", és adóbevételekből fizetjük. Tehát a kettőt össze kell hangolni egymással.
Az elviselhető adósságszolgálati terheket a költségvetés teherbíró képessége és pozíciója határozza meg. Az államadósság soron kívüli törlesztésére esetleg rendelkezésre álló források a költségvetési egyensúly helyreállításának, a privatizációs bevételek alakulása hosszú távú felmérésének és felhasználási céljai összehangolásának és eldöntésének a függvénye.
(14.40)
A jelzett feltételek, irányzatok az idő előrehaladásával várhatóan jobban körvonalazódnak. Tapasztalatokkal rendelkezünk majd a pénzpiac reakcióiról az 1992–93. évi költségvetési hiány miatt megnövekvő értékpapír-kibocsátásra is. Így a bevezetőben említett határidőre a belföldi államadósság középtávú kezelési módszerei is, az említett korlátok között nagy vonalakban felvázolhatóak lesznek. A Parlamentet erről tudjuk tájékoztatni, és nyilvánvalóan a megfelelő felhatalmazásokat is meg tudjuk szerezni.
Úgyhogy szeretném megnyugtatni a tisztelt képviselő urat, hogy nemcsak a társadalombiztosítás hiánya és annak finanszírozása kapcsán, hanem az egész államháztartás adósságának a kezelése kapcsán tavasszal itt leszünk a Parlamentben. Köszönöm szépen. (Taps.)
