TAKÁCSY GYULA, a gazdasági bizottság elnöke:
TAKÁCSY GYULA, a gazdasági bizottság elnöke:
TAKÁCSY GYULA, a gazdasági bizottság elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A világkiállítási és a hozzá kapcsolódó fejlesztési alapról szóló törvényjavaslatot a gazdasági bizottság november 9-én tárgyalta meg. Résztvevőként, az előterjesztőkön kívül, jelen volt Barsiné Pataky Etelka, a világkiállítás főbiztosa, és Schneller István, Budapest főpolgármester-helyettese is.
A törvényjavaslatról igen alapos és széles körű vita alakult ki – azt is őszintén meg kell mondani, hogy nem kifejezetten a törvényjavaslathoz kapcsolódóan: az egész világkiállítás kérdésköre fölmerült, és ennek megfelelően a vita sokkal hosszabbra húzódott, mint ahogy azt elképzeltük.
Kiterjedt a vita a finanszírozás kérdéseire, a források lehetőségeire, a projektek és projektlisták kérdéseire, a Világkiállítási Programiroda, a főváros együttműködési problémáira – amelyekben gondokat találtunk –, a világkiállítás szervezeti kérdéseire.
A világkiállítási főbiztos tájékoztatott bennünket arról a finanszírozási tervről, amelyet a Kormány elfogadott, és amelyet a BIE is elfogadott az elmúlt időszakban. Ezt ott a bizottság tagjai számára szétosztotta, tehát bizonyos áttekintést kaptunk arról, hogyan képzeli el a Világkiállítási Programiroda és a Kormány a világkiállítás finanszírozását.
A vélemények nagymértékben szétszóródtak, ezzel összefüggésben, tulajdonképpen visszatértek mindazok a viták, amelyek a világkiállítási törvény idején is megjelentek, és ezért tulajdonképpen kialakult egy kisebbségi és egy többségi vélemény. Azt a megtisztelő feladatot kaptam, hogy mind a kettőt én adjam itt elő a tisztelt Ház részére. Megpróbálom minden körülmények között lerövidíteni, mert úgy hiszem, hogy ez a késői időpont nem alkalmas arra, hogy teljes részleteiben tájékoztatást adjak mindarról, ami elhangzott a bizottságban.
Azt minden körülmények között elmondanám, hogy a gazdasági bizottság rendelkezik egy világkiállítási albizottsággal, és – tekintettel arra, hogy sok olyan kérdés fölmerült, ami nem közvetlenül a világkiállítási alapra vonatkozó törvényhez tartozik, a bizottság úgy döntött, hogy felkéri a világkiállítási albizottság vezetőjét, hogy rövid időn belül tájékozódjék a világkiállítás helyzetéről, annak finanszírozásáról, megvalósításának körülményeiről, a főváros és a Világkiállítási Programiroda együttműködéséről, és erről közvetlenül tájékoztassa a bizottságot. Ennek megfelelően a bizottság fogja eldönteni, hogy tájékoztatni kívánja-e majd a Parlamentet, és vannak-e olyan jelentőségű ügyek a világkiállítás lebonyolításában, amikről a Parlament teljes, plenáris ülését is tájékoztatni szükséges.
(22.20)
Engedjék meg, hogy röviden kitérjek három olyan kérdésre, amely a törvénnyel összefüggésben felmerült, de nem teljesen a törvényre vonatkozik minden egyes dolog. Ebben kialakult kisebbségi és többségi vélemény. Udvariasságból talán először a kisebbségi véleményt mondom.
Az első kérdés és probléma volt: a kisebbség véleménye, megítélése szerint túl nagy hatalom koncentrálódik a világkiállítás főbiztosának a kezében, elsősorban azért, mert a Világkiállítási Tanács, mint főbiztos és mint a Programiroda vezetője – tehát a három intézmény egyszemélyben testesül meg, egy személy vezetésével alakul ki.
A másik – úgy ítélték meg – hatalomkoncentráció az, hogy ez a törvény – és ez most már konkrétan a törvényre vonatkozik – a világkiállítási biztos rendelkezésére bocsátja a világkiállítási alap felhasználását.
A kormányzati képviselőknek és a többségnek az ellenvéleménye az volt, hogy az eredeti törvény biztosítja – tehát a világkiállítási törvény, amelyet a Parlament 1992-ben alkotott meg – azt, hogy ezek a különböző beosztások egy kézben legyenek, és fontos, hogy egy ilyen hatalmas nagy projektnek a megvalósítása, mint egy világkiállítás, egy központi irányítással történjen, hiszen ez egy rövid időszakra irányuló, rendkívül koncentrált és többirányú tevékenységet jelent. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy a világkiállítási törvény szerint is a Kormány felelős a világkiállítás megvalósításáért.
A másik kérdés az volt – azt szeretné a kisebbség, és a fővárosnak a véleménye is ez volt –, hogy ehhez a törvényjavaslathoz az alapra vonatkozóan csatlakozzon egy projektlista, amely rögzíti azt, hogy mik azok a tételek, szükséges összegek, amelyek megvalósításra kerülnek a világkiállítási alapból. Ezek világosan határozzák meg azt is, mi az amiért a főváros felelős és mi az, amiért a Programiroda.
Az előterjesztő véleménye és a többségi vélemény is az volt, hogy a projektlista pontosan ma még egyértelműen nem határozható meg. Ennek megfelelően magának ennek a törvénynek sem az a feladata, hogy összegeket tartalmazzon – ez egyébként elhangzott itt a Kormány képviselőjétől is –, összegeket határozzon meg, hanem pontosan, az államháztartási törvény intézkedéseinek megfelelően biztosítsa ennek az alapnak a bevételi, kiadási oldalait, valamint a felhasználását.
A harmadik fontosabb kérdés volt, amely elsősorban a főváros képviselőitől eredt: a világkiállítással összefüggésben az elképzelés az, hogy a világkiállítási alap alapvetően a 36 hektár területen megvalósítandó és a hozzá kapcsolódó létesítményeknek a finanszírozását biztosítaná.
A kérés itt elsősorban az volt, hogy ne csak ezeken a területeken lehessen felhasználni a világkiállítási alapot, hiszen vannak a világkiállítással összefüggésben olyan jellegű tevékenységek is, amelyek nem közvetlenül ehhez a világkiállítási területhez, nem is egészen a közelébe, hanem kicsit távolabb, de mégis szorosan a világkiállítással összefüggenek. Ilyen például a Móricz Zsigmond körtér rendezése, vagy ezen a területen parkolók építése.
Ezen a területen már kevésbé folyt éles vita, miután gyakorlatilag a források és a várható feladatok tekintetében még végleges, részletes projektterv nem jelent meg.
Természetesen az ülésen több egyéb vélemény, ellenvélemény is elhangzott. A késői időre való tekintettel nem szeretnék tovább ezekről részletesen beszélni. Remélem, hogy képviselőtársaim, akik a gazdasági bizottságban ott voltak és a kisebbségi véleményt hangoztatták, nagyjából ráismertek azokra a véleményekre, amelyeket ők elmondtak.
Összefoglalva azt szeretném elmondani, hogy a bizottság kisebbsége – négy fő – nem találta általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot az említett kérdésekben, míg a többség – kilenc fő – úgy ítélte meg, hogy szükség esetén módosító indítványokkal, de általános vitára a törvény alkalmas. Kérem, hogy ezt a Parlament is így ítélje meg. Köszönöm. (Taps.)
