KUNCZE GÁBOR (SZDSZ)
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ)
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Megint úgy jártunk, ahogy egyszer már jártunk '91-ben. Az ön felszólalása egészen rossz irányba vitte el a hangulatot a Házban… (Derültség.) …, de máris sikerült belőle valamit visszacsempésznem.
Hadd foglalkozzam néhány résszel abból, amit ön mondott. Hivatkozott a lágymányosi hídra és a metróra. Ezek természetesen nem szerepelnek a világkiállítás költségei között, ezek fővárosi infrastrukturális beruházások. Korábban, amikor a vitában én arról beszéltem, hogy bizony ezeket is meg kell építeni, és drága lesz a világkiállítás, érvként hangzott el, hogy ezeket meg kell… (Fodor András Attila közbeszólása.) …, szót kérni a mikrofongomb benyomásával szoktunk, kedves Fodor András Attila.
Ön említette, de nyilván nyelvbotlás volt, hogy 1971 óta a főváros egy szögvasat sem vett a lágymányosi hídhoz, pedig adtak rá pénzt. 1971 óta persze az MDF még nincs kormányon. (Dr. Szabó Iván: 1991.) Nyilván 1991-re gondolt a miniszter úr, arra az évre, amikor a Kormány befagyasztotta a lágymányosi hídhoz nyújtandó támogatásokat, 1991-ben a költségvetési törvényben szereplő 650 millió forintból nem kapott meg semmit a főváros felhasználásra. (Hodosán Róza: Így van!)
Én, amikor arról beszéltem, hogy nem állnak kellő információk rendelkezésre, mindjárt elmondtam, hogy a Világkiállítási Tanács nem tárgyalta meg ezt a törvényt, és a főváros a törvény benyújtása után szerzett tudomást arról, hogy ez a törvény egyáltalán a Parlament elé kerül – ez ellenőrizhető egyébként. Ugyanezt ha már a törvénynél tartok – el kell mondanom; nyilván a miniszter úrnak nem volt ideje elolvasni a kiadási oldalt, a kiadási oldalon semmilyen kerítésen kívüli tétel nem szerepel, miközben a bevételi oldalon beviszi azt a 17 milliárdot, amit a kerítésen kívüli infrastruktúra-beruházásokra hagytunk jóvá.
Miniszter úrnak egyébként igaza van. Valóban nem ez az első világkiállítás, amit Magyarországon rendeznek. A hatvanas években volt egy vadászati világkiállítás, két hétig tartott egyébként.
Én külön arról beszéltem, hogy a törvényt, ha már meghoztuk, természetesen nem vitatja senki, de felül kell vizsgálnunk a megvalósítás körülményeit. Ha a miniszter úr gondolatmenetét követnénk, akkor természetesen Bős–Nagymarost is meg kellene építeni, hiszen arra is volt egy törvény. Ott a Parlamentnek volt ereje arra, hogy felülvizsgálja és megváltoztassa a döntését. Hangsúlyozom: itt nem biztos, hogy a döntést kell megváltoztatni, hanem én arról beszéltem, meg kell nézni azokat a feltételeket, amelyek szerint a döntésünket meghoztuk. Ha lényeges változtatás van, akkor valószínűleg korrigálni kell azt a korábbi döntésünket.
(0.30)
Összesen ennyi az röviden, amit én itt elmondtam a Házban. Semmiképpen nem azt a stílust kellett hogy előhozza, amit a miniszter úrnak produkálnia sikerült. De istenem, így szoktunk vitatkozni a világkiállításról! Hát, mit lehet tenni!? Köszönöm szépen. (Taps.)
