FEJES ATTILA (MDF)
FEJES ATTILA (MDF)
FEJES ATTILA (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én, a kialakult szokásrendtől eltérően – legalábbis ami ebben a vitában kialakult –, a törvényről szeretnék egy-két gondolatot közreadni, nem ennek a törvénynek az előéletéről, és nem azokról a véleményekről, amelyek ugyan, úgy gondolom, a korábbi döntésünkhöz nagyon hasznosak voltak vagy lehettek, de ennek az ideje szerintem is elmúlt már, és akkor is jó párszor hallottuk.
Az előttünk fekvő törvénytervezettel kapcsolatban el kell mondani, hogy nem egymagában került a Parlament elé: ha jól számoltam, tizenkét alapról van szó, tizenkét alappal kapcsolatos törvénytervezet megtárgyalása, elfogadása, megerősítése vár ránk. Ebből egy a világkiállítással kapcsolatos alapra vonatkozó törvény-előterjesztés.
Már az expozéban is elhangzott, hogy különböző kívánalmakkal látták el különböző érdekcsoportok már a vitát megelőzően törvénymódosítási szándékot jelentettek be a főváros részéről. Én úgy gondolom, hogy ezzel kapcsolatban talán a következőt kellene megfontolni:
Ez a törvény egy alapról szól, az alapokkal kapcsolatos tartalmi és külalaki dolgokat egységesen kezelték, és ennek a szerkezete is tulajdonképpen meglátszik ezen az előterjesztésben. A tartalomban a szerkezet is sugall valami iránymutatást, és nyilvánvaló: a tartalom és a szerkezet megfelelő kapcsolatát nagyon nehéz megbontani úgy, hogy a tizenkét – vagy akár a huszonkét – alap egységes elbírálás alá eshessen a későbbiekben.
A főváros – Kuncze úr felszólalásában elhangzott – egy kívánalmi listát szeretne a törvény mellékleteként látni, amit mi valamennyien nagyjából jól ismerünk, hisz' a világkiállítással kapcsolatos eredeti törvény 3. melléklete egy hasonló listát tartalmazott, ami, ha jól emlékszem, elsősorban az ellenzék, illetve a főváros kérésére nem képezte a törvény mellékletét – talán pontosan azért, mert akkor olyan viták merültek fel, részben a fővároson belül, amelyeknek a tisztázásáig ezt nem tartották célszerűnek törvényben rögzíteni.
Úgy gondolom, a helyzet lényegében ma sem változott, és a főváros infrastrukturális fejlesztésének jó részében még nem hozott konkrét döntést. De ha ettől eltekintünk, nekem akkor is van egy igen súlyos tartalmi problémám a leendő listával kapcsolatban. Mégpedig az: nehéz elképzelni, hogy egy olyan projekt működtetésénél, ahol több szereplő vesz részt – történetesen: minimálisan a főváros, a kerületek, a központi költségvetés, a világkiállítási alap, vállalkozói, befektető körök – egy szereplő finanszírozási hátterét tételesen lehet rögzíteni, míg a többiek szabadon mozognak. Ebből előállhatna egy olyan helyzet, hogy a törvény mellékletében előírt fejlesztés elkészülne, ami csak egy hozzájárulást jelent, például, mondjuk, a hídnak a fele – és ez egy nagyon szélsőséges példa –, vagy éppen valamelyik közútnak a közepe, de a rácsatlakozások nem, hisz' azok a partnerek finanszírozási oldaláról biztosítottak, és egy partneri viszonyban kerültek rögzítésre. Én úgy gondolom, ez semmiféleképpen nem kívánatos, és nem is járható. Nem hiszem, hogy ezt bármelyikünk, ha átgondolja, egy ilyen feltételezett lehetőség ellenére is komolyan gondolná azt, hogy egy konkrét, tételes és részletes listát kellene ehhez a törvényhez mellékelni.
Nem beszélve arról, hogy egy alapról szóló törvény nem is tartalmazhat egy ilyen tételes listát, mert akkor ezt nem alapnak hívnák, hanem előírásnak, egy költségvetésnek, ami egy felemás állapot lenne, hisz' – mint ahogy hangsúlyoztam – az alap hozzájárulásokat fog teljesíteni, és egyébként a korábbi megállapodásban az volt benne, hogy például a lágymányosi hídhoz x milliárd forintot – ami nem az egész beruházást finaszírozza, és természetesen például a főváros hozzájárulása vagy más vezetők hozzájárulása is szükséges ehhez.
Az alappal kapcsolatban szükséges megjegyezni – talán többek szájából is elhangzott –, vajon van-e még remény arra, hogy a világkiállítás kapcsán pozitív hatást lehet elérni a különböző szektorokra – akár a főváros infrastruktúrájára, az ország imidzsére vagy a vállalkozásokra. Ezt én nehezen tudnám ma bizonyítani, és nem is vállalkoznék erre – egyet viszont biztosan tudok: ha az alap nem készül el, a világkiállítást akkor is meg lehet rendezni, de sokkal nehezebben, sokkal bonyolultabb pénzügyi és technikai háttérrel kell körülbástyázni ezt a projektet, és tulajdonképpen a világkiállítási törvény kapcsán is elhangzott már, hogy az idővel vagyunk bajban, és az idővel futunk versenyt. Én azt hiszem, hogy ez a lehetőségünk egyre jobban beszűkülne, hogyha az alappal – és nemcsak a konkrét alappal, hanem a világkiállítással kapcsolatban más területre is kitekintve – húznánk az időt, és nem egy viszonylag elfogadható és tartható időponton belül döntenénk.
Még egyszer szeretném tehát megismételni: az alap nem igazán a világkiállításhoz kapcsolt döntési helyzet. Az alappal egy technikáról döntünk most, egy olyan technikáról, amire szerintem pont az időtakarékosság miatt és a működőképesség biztosítása miatt szükség van, de egyébként meggyőződésem, hogy a világkiállítás enélkül is megrendezhető.
Azt javaslom, hogy talán ennek fényében át lehetne és át kellene gondolni azt, hogy ki milyen álláspontot foglal el, és hogy melegíti fel a korábbi érveit. És ha komolyan vesszük, hogy itt az idővel kell harcolnunk, akkor én azt hiszem, talán tudnánk arra koncentrálni, hogy kizárólag az alappal foglalkozzunk, és ne kalandozzunk vissza a múltba, ha ez okvetlenül nem muszáj.
Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)
