SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP)
SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP)
SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP) Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Országgyűlés! Annál is inkább, mert Glattfelder Béla képviselőtársam utalt a Kisgazda-frakció, az Igazságügyi Minisztérium és a Kárpótlási Hivatal tegnap esti – nem kicsit viharos és nagyon kemény hangú, de úgy gondolom, eredményes – tanácskozására, szeretném azért az Országgyűlés előtt is röviden indokolni, hogy miért ragaszkodunk mi pontosan ahhoz, hogy az árveréseket a lehetőségig, a lehető legjobban kiküszöböljük.
Ez nem a kisgazda-képviselőknek valami különleges bogara. Mi már a törvényalkotás, a kárpótlási törvény előkészítése során figyelmeztettük a törvényalkotókat, a törvénykészítőket az árverésnek az elfogadhatatlanságára. Miért? Egyrészt azért, mert ez erkölcsileg is elfogadhatatlan volt számunkra és a parasztság számára. Hogy ez mennyire így volt, és hogy ez mennyire idegen, mutatja a közelmúltban lefolytatott próbálkozás, amikor próbaárverést akart tartani valahol az országban a Kárpótlási Hivatal, és harmadik vagy negyedik nekifutásra tudták egyáltalán megértetni a résztvevőkkel, hogy miről van itt szó. Hát hogy tételezhet fel valaki olyat, hogy majd itt, nem tudom én, az árverésen, kialakul valami hallgatólagos megegyezés, és eszerint fognak árverezni: egy imitált árverést fognak lefolytatni az érdekeltek. Ez nem is tisztességes dolog: vagy legyen árverés, vagy ne legyen árverés. De nem mehet bele sem az Országgyűlés, sem a kormányzat egy olyan tisztességtelen megoldásba, amikor imitálunk valamit, és becsapjuk saját magunkat és másokat.
A másik, ami nem kevésbé fontos, és nagyon lényeges szempont, amit én ma már elmondtam, de most újra el kell, hogy mondjak: most alakulnak ki a jövő mezőgazdaságának a legfontosabb feltételei, éspedig a földhasználati viszonyok. Aki egyetlenegyszer is volt ott, földközelben, az pontosan tudja, hogy ezt nem lehet véletlenre és árverésre rábízni: ezt szakszerűen meg kell tervezni, kialakítani a táblákat, kialakítani az utakat, a mezsgyéket, azokra a földekre rá kell menni, onnan a terményt le kell hordani, ott gépeknek kell a munkát elvégezni, forogni rajta – hát ezt nem lehet véletlenszerű helyzetre, az árverésre rábízni, hogy ez hogy alakuljon ki. Mert annak a súlyos következményeit ez az ország hosszú időkön keresztül, illetve addig nyögné, amíg vagy valami jelentős társadalmi mozgás, vagy egy nagyon határozott országgyűlési elhatározás során ezeket a rosszul kialakított földhasználati viszonyokat újra meg nem változtatnák.
Ez elfogadhatatlan mindazok számára, akik a legkevésbé is felelősséget éreznek, nemcsak a magyar mezőgazdaság, hanem az ország sorsa és jövője iránt.
Ezért ragaszkodik a Független Kisgazdapárt ehhez, és ezért kéri az Igazságügyi Minisztériumot, a Kárpótlási Hivatalt, hogy ne fenyegetőzzenek Alkotmánybírósággal. Ezt a poént már olyan sokszor elsütötték, és pontosan ezek miatt kerültek be a törvénybe, az alaptörvénybe azok a hibás megoldások, amiket most korrigálnunk kell. Hanem, ha van alkotmánybírósági állásfoglalás, annak a szellemében jó megoldásokat találjanak.
Sajnos, annak idején, az alkotmánybírósági állásfoglalás után nem előre menekült ki ebből a koalíció, hanem hátrafelé: visszalépett, és a lehető legrosszabb megoldásokat választotta.
Én ennyiben szerettem volna, néhány szóban, magyarázatát adni annak, hogy mi az a két nagyon fontos szempont, ami miatt a Független Kisgazdapárt 35-ös képviselőcsoportja, amelyik foglalkozik ezzel a törvénnyel, nagyon is keményen, szigorúan ragaszkodik az álláspontjához: olyan nagyon szigorúan, hogy számunkra ez koalíciós feltételként jelent meg, és ebből nekünk nincs engednivalónk. Köszönöm szépen. (Taps.)
