FEKETE GYULA, DR. (MDF)
FEKETE GYULA, DR. (MDF)
FEKETE GYULA, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A tárgyalt törvényjavaslatot tizennégy helyen módosítani szándékozó indítványt nyújtottam be. Indítványaim célja – öszszefoglalva – az volt, hogy csökkentsem azokat a joghátrányokat, jogvesztéseket, amelyeket a 6277-es számú indítvány tartalmazott. Jogi berkekből idézem azt a véleményt, miszerint a törvényjavaslat elméletileg a kárpótlásra szánt földalap száz százalékát is elvonhatná, 70–80%-os elvonásra már fogadásokat lehetett volna kötni, 30–50%-os elvonás bekövetkezte borítékolható lett volna.
Kilenc indítványom foglalkozott azzal, hogy megszüntessem azokat a jogvesztő hátrányokat, amikben a nagyon rövid, 30 napos bejelentési határidőt elmulasztó, vagy addigra a szükséges adatokat összeszedni nem tudó kárvallottak részesültek volna.
Ugyancsak meg akartam szüntetni azt a büntetést, azt a szankciót, amelyekben azok részesültek volna, akik e rövid határidő alatt döntöttek volna ugyan valamelyik település mellett, de ha valamely okból elálltak volna szándékuktól, akkor kárpótlási jegyeik 10%-át büntetésként elvonta volna a kárpótlási hivatal. Csak összehasonlításként jelzem, hogyha valaki úgy gondolja, hogy Ibusz-részvényt vagy MŰÁRT-részvényt vásárol kárpótlási jegyéért, és ezt meggondolja, akkor ezt jogkövetkezmény nélkül megteheti, míg a földigénylő társa elállás esetén súlyos, akár több tízezer forintos anyagi büntetésben részesült volna.
(12.40)
Olyan választókerületben – Újpesten – vagyok országgyűlési képviselő, ahol a 8-9 ezer kárpótlásra váró 80–90%-a elsőgenerációs munkás és szellemi foglalkozású, földkárpótlásra jogosult. Ha ezek az emberek a nyári szabadságolások után ismét beilleszkednek a közéletbe, és szeptemberben megtudják, hogy egy nyár elején hozott törvény értelmében elvesztették a szüleik, nagyszüleik földje iránti jogosultságaikat, akkor felháborodásuk méltán lett volna óriási. Hiszen tegnap itt, a Házban is elhangzott, hogy a tárgyalt törvényjavaslat éle elsősorban az elszármazottak földigényét nyirbálná meg. Sem gazdasági érvvel nem tudnám a felháborodásukat csillapítani – mondván, hogy minek nekik föld, úgy sem tudják megművelni és csak tönkremennének –; sem társadalompolitikai érvvel – mondván, hogy a Parlament többsége úgy látja helyesnek, hogy helybenlakóké vagy tőkeerős földvásárlóké legyen a földjük –; sem politikai érvet nem adhatnék nekik – mondván, hogy a kárpótlási törvényt megszavazó képviselők mögött nem áll ott kellően a kárpótlandók szavazatokban is megnyilvánuló politikai támogatása.
Az elmúlt héten nagyon sok szakértővel, politikussal vitatkoztam: igyekeztem képviselőtársaimat lebeszélni a törvényjavaslat jogvesztő, a kárvallottakra hátrányos paragrafusairól. Ebben a nagyon feszült időszakban számomra az első reménysugár csak tegnap, késő délután jelent meg, amikor kiosztották a 6374-es szám alatt Illéssy István és Kánya Gábor módosító indítványait. Az indítványok nem tartalmaztak számomra elfogadhatatlan, a kárpótlásra várókat erősen szankcionáló olyan javaslatokat, amelyek a gazdasági bizottság törvényjavaslatában szerepeltek. Hiányoztak belőle azok az erősen vagyonelvonó retorziók is, amelyek azokra vonatkoznak a most tárgyalt törvényjavaslatban, akik elálltak volna földvételi szándékuktól.
A ma reggeli bizottsági üléseken számomra úgy tűnt, hogy a képviselők többsége támogatja a 6374-es szám alatt benyújtott módosító indítványokat. Mivel pusztán a kárpótlandók jogvesztésének elkerülésére koncentrálódó indítványaimnál Illéssy István és Kánya Gábor indítványai szélesebb körűek – magukban foglalnak például földhasznosítási, a bevetetlen terület nagyságának minimalizálását célzó cikkelyeket is –, és a bizottsági ülésen visszavontam módosító indítványaimat. Ezúton is megköszönöm a benyújtók fáradságát, és a kárpótlandó lakosságra jogvesztéssel, szankciókkal járó paragrafusok kiiktatását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
