SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF)
SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF)
SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF) Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Eredetileg nem akartam az általános vitában felszólalni, és a múlt héten benyújtott módosító javaslataimat csak a részletes vitában szándékoztam megindokolni. Indítványaim azonban az ellenzék soraiból rögtön élénk reakciókat váltottak ki, egyszersmind egyes ellenzéki képviselőket olyan következtetés levonására indították, miszerint javaslataim által a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja eltért a már korábban kirajzolódott hatpárti konszenzustól. Javaslataim értékelése során olyan is elhangzott, hogy azok egy szakértői testület munkáját képezik, és ez is arra utalna, hogy pártálláspontról van szó.
Ezek miatt a következtetések miatt vagyok kénytelen az általános vitában is felszólalni legalább egy félreértés eloszlatása erejéig.
Mindenekelőtt szakmai dícséretként köszönöm, hogy a módosítójavaslat-csomagomat Schiffer képviselő úr egy szakmai testület munkájának tulajdonította, de ki kell őt ábrándítanom, és be kell vallanom, hogy módosító javaslataim összessége, minden gyarlóságukkal együtt, egyedül az én szellemi munkám terméke.
Mindezek mellett meg kell erősítenem Balázsi Tibor képviselőtársam múlt héten elhangzott azon reflexióját, hogy a javaslatok nem a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának hivatalos álláspontját tükrözik. Ez valóban így van, tekintettel arra, hogy fölgyorsult tempójú jogalkotási tevékenységünk során nem volt alkalmunk arra, hogy az általam felvetett jogi problémákat és azok lehetséges jogi megoldásait képviselőcsoportunk előzetesen megvitassa és abban álláspontot alakítson ki.
Miután pedig a házbizottság által múlt hétre javasolt és elfogadott eljárási terv szerint a rádióval és a televízióval kapcsolatos törvényjavaslat vitájának lezárására már múlt héten szerdán sor kellett volna hogy kerüljön, úgy ítélem meg, hogy az általam érzékelt problémák Ház elé vitelével nem várhatok tovább.
Így tehát még egyszer – minden félreértés elkerülése végett – hangsúlyoznom kell, hogy javaslataim frakciónk által el nem fogadott, de megtárgyalásuk hiányában el sem vetett javaslatok.
Most röviden néhány szót e módosító javaslatok megszületésének okairól, és ezzel összefüggésben a törvényhozói munka felelősségéről.
Az a nem kisméretű munka, ami személyesen is reám hárul, a médiatörvény előkészítési munkálatait illetően csupán annyit tett számomra lehetővé, hogy ezen előkészítő tevékenységet csak bizonyos távolságból és csak érintőlegesen kísérhettem figyelemmel. Annyit ismertem azonban a hosszas előkészítési munkálatokról, hogy a résztvevők munkájáról csak a messzemenő elismerés hangján szólhatok.
A médiatörvény hatpárti konszenzus alapján kialakított és a Parlament elé bekerülő végső változatával kapcsolatban azonban a hangsúlyozott elismerés mellett az az általános véleményem, hogy feltehetően a konszenzusra való messzemenő törekvés következtében is a jogászi szempontok nem érvényesültek kellő súllyal, és ezért több jogi megoldással kapcsolatban is hibák érzékelhetők, illetve kérdések merülnek fel. A javaslatokban néhány helyen belső koherenciazavar van, illetve fennáll más törvénnyel, mégpedig a választójogi törvénnyel való kellő összhang hiánya. Több jogi fogalom nem eléggé határozott, nehezen értelmezhető, a törvények egyes pontjainál pedig rendezetlen problémákat érzek nyitva hagyva, illetve szabályozatlannak. Ez utóbbi esetre említem példaként mind a kuratórium, mind a felügyelőbizottság felépítését. Természetesen részletekbe most sem akarok bocsátkozni, de a példa erejénél fogva, és azért, mert módosító javaslatom itt nyilvánvalóan lényegesen konszenzusos részeket érint, térek ki erre az egyetlenegy kérdéskörre.
A javaslatban szereplő megoldással szemben aggályom az, hogy a kormánypárti és ellenzéki képviselőcsoportok e jelzővel való törvénybe építését nem érzem egzakt jogi megfogalmazásnak.
(15.20)
Ilyen megjelölés előfordulásával jogszabályi szinten én még nem találkoztam. Ettől függetlenül is úgy érzem, hogy túl testre szabott, mégpedig az adott Parlament testére szabott a javaslatban szereplő megoldás – bár azt kell mondanom, hogy ezt is meghaladta az idő, mert például a javaslatnak a Kisgazdapárt frakciójára történő alkalmazásával nem tudnék mit kezdeni, és meggyőződésem, hogy a gyakorlatban már itt megakadna a kuratórium, illetve a felügyelőbizottság betöltésének a módja. Éppen ez a példaként említett probléma tesz szkeptikussá az iránt, hogy lehet-e kormánypárti és ellenzéki pártok közös delegálását előírni akkor, amikor minden párt szuverén. Ezen túlmenően a javaslat nem szabályozza, hogy a pártok, illetve a frakciók változása esetén mi a helyzet; e változások hogyan hatnak ki a kuratórium és a felügyelőbizottsági delegáltak tagságára – és még sorolhatnám tovább a felmerülő problémákat.
Lehet, hogy a hat párt a törvényjavaslatban szereplő konszenzusra jutott, és megértem, ha nem fogadják örömmel a már megtalált konszenzussal szemben jogi kérdőjelek felvetését, de fel kell arra hívnom a figyelmet, hogy nekünk nemcsak konszenzusra kell jutni, hanem ennek a konszenzusnak a gyakorlatban működőképes törvényt is kell eredményeznie! Márpedig például ennél a pontnál vannak aggályaim.
Tisztelt Ház! Nem bocsátkozom további részletekbe. Felszólalásomat azzal zárom, hogy kérem, ne tessenek politikai szándékokat tulajdonítani szakmai felvetéseknek. Egyébként sem voltam egyedül ezzel. Hadd jelezzem, hogy a múlt ülésen Szájer képviselő úr ugyanígy kérdőjeleket támasztott – talán nem is alaptalanul – a közalapítványi megoldással kapcsolatban, noha ő módosító javaslatokat nem terjesztett elő. Tehát itt konszenzus megkérdőjelezéséről nyilván nem lehet beszélni egyikünknél sem. Valamennyien jogi szakismeretünk jegyében és alapján tártuk a problémákat a tisztelt Országgyűlés elé.
Szeretném, ha világosan látnák, hogy módosító javaslataimban jogi szakmai aggályok fogalmazódtak meg, melyek módosításokkal kiküszöbölhetők – de csak akkor, ha van, aki felvállalja a hibák és a problémák felvetését. Úgy gondolom, hogy mint jogász, mint a törvény-előkészítésért felelős bizottság elnöke, nem tehettem azt meg, hogy az általam érzékelt problémákat módosító javaslatok formájában fel ne vessem és a tisztelt Ház elé ne vigyem. Ellenkező magatartás rosszul értelmezett konszenzustisztelet lett volna. Természetesen lehet, hogy nem minden észrevételem és nem minden aggályom indokolt. Az is lehet, hogy nem minden problémára találtam meg a legjobb megoldást. Egy azonban biztos: az Országgyűlésnek és az Országgyűlés bizottságainak a törvényhozással együtt járó feladata, hogy a törvényalkotás során a felvetett problémákat megvizsgálják, és az azokkal kapcsolatos javaslatokat elbírálják.
Kérem tehát az illetékes bizottságokat, a saját frakciómat és a többi igen tisztelt képviselőtársamat is, hogy javaslataimat ezen a szemüvegen keresztül nézzék, és ezen a szemüvegen keresztül bírálják el. Amivel egyetértenek, azt pártkülönbségre tekintet nélkül szavazzák meg; amivel nem értenek egyet, azt ugyancsak pártkülönbségre tekintet nélkül szavazzák le. Ha pedig az általam javasolttól eltérő más megoldás a felmerült problémákra a jobb megoldás, akkor találjuk meg azt, és alkalmazzuk azt.
Tisztelt Ház! Ha a képviselő hibát fedez fel, de restségből vagy rosszul értelmezett konszenzustiszteletből nem él képviselői jogaival és kötelességeivel, akkor feltétlenül komoly felelősség terheli őt a törvény nem orvosolt hibájáért. A hiba feltárása után, a módosító javaslat előterjesztése után a felelősség már az egész törvényhozó testületé.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
