PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Nem tudom eldönteni, hogy ez egy elhalasztott felszólalás az előző napirendi ponthoz, avagy a frekvenciatörvényre vonatkozik-e kizárólag. Én a kérdéskört megemlítettem, de amíg a médiatörvény ügyeiben érintett képviselő urak jelen vannak a teremben, szeretnék még egyszer néhány szót szólni a problémáról.
Tárgyalunk különböző törvényekről egyidejűleg: rádió- és televíziótörvény, frekvenciatörvény és távközlési törvény. A három törvény között van egy elem, ami rendkívül szoros összefüggést alakít ki a három terület között, és ebben az elemben mindenképpen rendet kell tudni teremteni. Én nagyon fontosnak tartanám azt, hogy ha nagyon szoros együttműködés zajlana az egyeztetések során a gazdasági kérdésekkel és a kulturális kérdésekkel foglalkozó képviselőtársaim között.
Arról van ugyanis szó, hogy a távközlésről szóló törvényben szerepel egy gondolat. A gondolat nem új. Szerepelt már a koncessziós törvényben is, miszerint a közszolgálati rádió- és televízióadások számára szükséges távközlési engedélyeket vagy állami vállalat végzi, vagy koncessziós vállalkozás keretében lehet végeztetni.
(17.10)
Nem az az érdekes, hogy mi van leírva ebben a mondatban. Az az érdekes, hogy ez a mondat rögzíti: a rádiózás és a televíziózás ebben az értelemben a távközlés egyik formája – és ebből az is következik, hogy a távközlési törvény szabályai érvényesek lesznek a rádió- és televízióengedélyek biztosítására. Itt a rádió- és tévé-műsorszórásról van természetesen szó, nem a műsorok tartalmáról.
Jegyezzük meg tehát, hogy a távközlési törvénynek az eljárási szabályai – a jelenlegi, pillanatnyi felfogás szerint – érvényesülni fognak a rádió- és televíziószórás engedélyeinek kiadása során.
A második törvény, a frekvenciagazdálkodásról szóló törvény – amelynek most megnyílt az általános vitája – tartalmazza azokat a szabályokat, hogyan lehet műsorszórási engedélyeket kiadni – polgári és nem polgári célú frekvenciaengedélyek kiadása mellett vagy annak részeként. Természetes, szükség van arra, hogy a frekvenciagazdálkodást kézben tartsa az ország, ezen belül a frekvenciagazdálkodási intézet, illetve a Kormány megfelelő szerve, és hogy a frekvenciakiosztásban a társadalmi felügyelet megfelelő módon érvényesüljön. Hiszen ha a műsorszóráshoz szükséges frekvenciák nem abban a konszenzusos hangulatban alakulnak, mint ahogy a médiatörvény kapcsán itt az előbb elhangzott gondolatok szóltak, akkor itt egészen más mozgástér alakulhat ki, egészen más erőviszonyok és egészen zavaros következmények.
Harmadik az előbb tárgyalt médiatörvény, amelynek megfelelő fejezete foglalkozik azzal, hogy a rádiózáshoz, televíziózáshoz szükséges frekvenciák megszerzésének mi a technológiája.
A háromfajta technológia, bár ugyanazt a kérdéskört érinti, eltér egymástól. A három törvény ma három eltérő szabályt tartalmaz.
A szabályrendszerből egy elemet emelnék csak ki, nagyon röviden. Ez különböző törvényekből is érzékelhető, és van olyan törvény – ez a frekvenciagazdálkodásról szóló törvény –, amelyik önmagán belül is tartalmaz ellentmondást. Az ellentmondás úgy szól: mi volt előbb: a műsorszórásra adott engedély vagy a műsorszolgáltatásra adandó engedély. Ha a törvényeket összerakjuk, a kép úgy áll össze, hogy a műsorszórási engedélyekhez szükség van előzetes műsorszolgáltatási engedélyre. A másik oldalról megtaláljuk azt, hogy a műsorszolgáltatási engedélyek kiadásához pedig előzetes műsorszórási engedélyre volna szükség. Hát ez egy gyönyörűszép képlet, ezt a képletet lehet a végtelenségig fokozni – a tyúk és tojás problémával találkozunk –, és mindaddig a törvényeinkbe be lesz építve a jóindulatú eljárások ellenére ez a tyúk és tojás probléma, ameddig megfelelő együttműködéssel helyre nem tesszük ezt a kérdéshalmazt.
Annál is inkább szükségesnek tartom a helyretételét, mert nekem olyan érzésem van – természetszerűleg nem ültem végig a kulturális bizottságnak a médiatörvény előkészítésével foglalkozó vitáját –, hogy a műsorszórási jogok és a műsorszolgáltatási jogok gyakran keverednek egymással. Van egy olyan érzésem, hogy nem mindenki érti ugyanazt a két fogalom alatt, mint a többiek, és ebből ellentmondások tudnak származni a törvények megfogalmazása során is.
Hiszen csak vegyük a mai példát: van egy magyar Műsorszóró Vállalat, amelyik önmagában nem kell, hogy műsorszolgáltatási engedélyekkel rendelkezzen ahhoz, hogy a megfelelő frekvenciákon, megfelelő teljesítménnyel, megfelelő körzetbe sugározzon. A műsorszolgáltatási engedélyeket valakik mások fogják kapni. Tehát hogyha ezt is érzékeljük, hogy ez kétfajta vállalkozás az esetek jelentős részében – néha lehet ugyanaz is –, akkor azt is át kell látnunk, hogy itt egy nagyon precíz, komolyan végiggondolt munkára lesz szükség.
Én tettem egy kísérletet arra, hogy ezt az ellentmondást kiszűrjem, most éppen az adott törvény tárgyalása során a frekvenciatörvényből, egy másik kísérletet arra, hogy a távközlési törvényből kiszűrjem ezt az ellentmondást. De hogy ez a kísérlet a legjobb változat vagy nem, nem tudom most megmondani, de legalább egy olyan rendszer, amit javaslok megvitatásra, amelyik önmagába zártnak tűnik. Lehet, hogy ezenkívül sok más rendszer is ajánlható.
Kicsit visszacsatolva tehát az előző napirendi pont tárgyalásához és a jelen napirendet is érintően, ezt a kérdéskört szerettem volna tisztelt képviselőtársaim figyelmébe ajánlani.
Köszönöm szépen. (Taps.)
