BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt szeretném bejelenteni, hogy a két törvényjavaslattal kapcsolatban a miniszteri választ együttesen szeretném előterjeszteni időkímélés és a dolgok összefüggése okából is, úgyhogy kérem, bocsássák meg, hogyha a válasz a holnap megszavazásra kerülő törvényjavaslattal kezdődik, mert az akkori napirendet még nem tudtuk, amikor elkészültünk a néhány nappal ezelőtti állapot szerint a válaszadással.
Tisztelt Parlament! Még nagyon sokan a múlt heti monstre szavazás élményeinek hatása alatt vagyunk nyilván, ugyanakkor nem feledkezhetünk meg egy hosszú, több hónapos parlamenti vita eredményeként határozathozatalra érett, két jelentős törvényjavaslat elfogadásával kapcsolatos múlt évi adósságunkról. Emiatt voltunk kénytelenek az eredetileg tervezettnél néhány nappal később, de még kellő időben összegyűlni.
Nos, tisztelt Országgyűlés! Nem érheti az a vád és az a szemrehányás a Kormányt ezzel a két törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy késlekedett volna a benyújtással, hiszen, ha jól tudom – azt hiszem, nem tévedek –, az első változatban múlt év tavasszal már a tisztelt Parlament illetékes bizottsága megismerkedett a két törvényjavaslattal, amelyek közül az egyik valóban átdolgozásra került, hiszen a kárpótlási törvénnyel kapcsolatos ismert helyzet miatt át kellett dolgozni a szövetkezetek átmeneti átalakulásával kapcsolatos törvényjavaslat lényeges részeit. De mégis azt kell mondanom, hogy mintegy 8–10 hónapos parlamenti ismerkedés és ebből is több hónapos vita, bizottsági előkészítés előzte meg ennek a törvényjavaslatnak a határozathozatalát megelőző megvitatási időszakot.
Nyilvánvaló az is, és ez nem volt előttünk kétséges, hogy a nagyszámú módosító indítvány, több száz módosító indítvány természetesen következménye annak, hogy – ahogy ezt az előttem szóló Tardos Márton egymillióban – mi 4,5 millióban tudjuk megjelölni annak az állampolgári körnek a teljes létszámát, akiket a törvény közvetlenül érint, hiszen a törvény nemcsak az egzisztenciálisan szövetkezeti szférában dolgozók viszonyait érinti, hanem érinti sok százezer szövetkezeti lakásban lakó vagy áfészhez kapcsolódó, ott tagsági vagy egyéb jogokkal rendelkező állampolgári kört is. Tehát ilyen óriási létszámú, társadalmi méretű törvényt nyilván felfokozott várakozás és igen sokféle érdek egyeztetése övez.
Az is nyilvánvaló volt, hogy a kiemelt politikai, gazdasági és társadalmi kérdésre figyelemmel a módosító indítványok zöme elsősorban az úgynevezett átmeneti szabályokkal foglalkozik. Ez egy valódi privatizációs törvény, nagyon sokan kérik számon a Kormányon a privatizációs jogszabályok beterjesztését. Nos, ha ez nem az, akkor semmi sem, hiszen itt a szövetkezeti vagyon nevesítése és megosztása a tulajdont a tagokhoz juttatja el, és a szövetkezeti vagyonnal való rendelkezés az ő kezükbe kerül, ezért érthető, hogy a legtöbb módosítás súllyal és számban és érdemben is ezt a javaslatot érte.
Nyilván az a döntő kérdés ennek kapcsán, hogy a vagyon nevesítése során kinek adjon alanyi jogosultságot a törvény, a szövetkezeti üzletrész megnevezése és az egyes üzletrészek megállapításának szempontjaihoz a törvény milyen mértékben adjon kötelező jellegű szabályokat.
Nos, a mi elsődleges szempontnak tekintett elvünk, úgy tűnik, a vita során megerősítést nyert, támogatják mind az illetékes bizottságok, mind a Parlament ehhez a kérdéshez szakértelemmel vagy politikai indíttatással rendelkező tagjai, hiszen azt mindenki, úgy érzem, megértette, hogy elsődleges szempontnak a gazdálkodás működőképességét, a valóságos tulajdonosi érdekeltség megteremtését tekintik.
A vagyon ezért nyilván annak kezébe kell, hogy kerüljön, aki tagja a szövetkezetnek, tehát személyes közreműködésével azt gyarapítani fogja, akár szövetkezetben, akár az általa választott egyéb gazdálkodói szervezeti formában.
Ezen belül azonban nyilván az a cél volt, és a támogatott módosítások során majd erre vonatkozóan nyilatkozni tudok, hogy a volt tagoknak is biztosítani kell a vagyonszerzés lehetőségét, akiknek legalább öt évig a szövetkezetben tagsági viszonyuk volt, mivel ezalatt már egészen biztosan hozzá tudtak járulni a vagyongyarapításhoz. Rajtuk kívül meg kívánjuk adni a lehetőséget a tagsági viszonyuk helyreállítására azoknak, akiknek a tagsági viszonya jogszabályi rendelkezések közvetlen vagy közvetett hatására szűnt meg.
A megállapodás, amelyet a három koalíciós párt frakciói ezzel kapcsolatban kötöttek, és amelyet támogatásomról fogok biztosítani, a kört bővíti a volt tagok örököseivel kapcsolatban is. A vagyonmozgás lehetőségét pedig azért kell megnyitni, mert a korábbi állami vállalati vagy szövetkezeti gazdálkodó szervezeti kettősség tulajdonképpen teljes mértékben elzárta a magángazdálkodási formák választásának a lehetőségét is ettől a nagy szektortól.
Az üzletrész mértékének a megállapítása két szempontból fontos: egyrészt a ma működő termelő típusú szövetkezetek az átmenet idején nevesítsék a teljes vagyonukat, hangsúlyoznám tehát, a teljes vagyonnevesítés álláspontját támogatjuk. Másrészt a vagyonnevesítés szempontjait a törvénynek tartalmaznia kell.
A fel nem osztható vagyon ugyanakkor olyan fontos szövetkezeti sajátosság, hogy ennek képzését az újonnan megalakuló, a szövetkezeti törvény szerint megalakuló új szövetkezeti törvénynek kötelező jelleggel elő kell írnia, tehát támogatjuk az ezzel kapcsolatos indítványt.
A vagyongyarapításban való közreműködés egyes tényezőit általában a bizottságok által támogatott szöveg tartalmazza, ezek súlyát, mármint a vagyongyarapításban való közreműködés tényezőinek súlyát nyilván mindig az adott szövetkezet tevékenységének és vagyonának jellege szabja meg, így nyilván kisebb a vagyonbevitelnek a súlya ott, ahol a tevékenység során történő felhalmozás a döntő, és például a mezőgazdaságban a földbevitel a fontos tényező, ezért olyan formában támogatjuk az ezzel kapcsolatos indítványt, amilyen formában differenciáltan ad lehetőséget az erre vonatkozó módosító indítvány. Nyilván szempont kell, és fontos szempont marad ebben a körben mint mérlegelési lehetőség a szövetkezet megfelelő szervének a döntése is.
Azért, hogy az arányosítás megfeleljen a különböző érdekeknek, a javaslat kétharmados szavazattöbbségű közgyűlési határozatot kíván meg. Ezenfelül a javaslatnak azt a módosítását is támogatjuk, amely a bírósági felülvizsgálat lehetőségét is megadja, összhangban a szövetkezeti törvény rendelkezéseivel.
Mindezt a vagyonfelosztás különös fontossága meg is kívánja. Támogattuk azt a vita során elhangzott módosító javaslatot vagy több ilyen javaslatot, amelyek az átmeneti időszak vagyonnevesítési és vagyonmegosztási feladataira határidőkhöz szabott eljárási rendet alakítottak ki. Azért támogatjuk ezt, mert a vagyonmozgások tulajdonképpen mindenki által áttekinthetőek és ellenőrizhetőek lesznek.
Külön szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a tevékenységük jellege alapján különbözőek a termelő és a fogyasztási típusú szövetkezetek. Az előbbiekben felhalmozott vagyon jó része gazdasági társasági formába kerül, hiszen sokukban elsősorban tőkehasznosító, felhalmozó jellegű tevékenységet végeznek. Ezért is, a tagi magángazdaságok kialakításának segítése érdekében itt a vagyonmozgást könnyíteni kell. Más a helyzet a fogyasztási típusú szövetkezetben, amelynek elemi gazdálkodási érdeke a nagyobb taglétszám fenntartását jelenti, ezért ennek irányába mutató módosításokat támogatunk. Ezért a kiválásokhoz ebben a szövetkezetben minősített szavazattöbbséget kívánunk meg a javaslat szerint is. Mindezeket a szabályokat tartalmazó módosító indítványokat mélyreható és elég hosszadalmas viták során a gazdasági bizottság túlnyomó többsége támogatta vagy éppen sajátjaként fogalmazta meg, és ezeket az alkotmányügyi bizottság is – mint hallottuk – lényegében támogatta, illetve nem ellenezte. Ezért azt mondhatjuk, hogy az elfogadásra irányuló szöveg – amit elfogadásra javaslunk – tulajdonképpen széles körű konszenzuson alapul.
Ami a mai határozathozatal témáját illeti, tehát a szövetkezeti modell alaptörvényével kapcsolatos kialakult és a vitában összegeződött véleményt, azt mondhatom el, hogy sokkal kevesebb módosító indítvány érkezett, sokkal kevesebb indítvány érintette ezt az alaptörvényt. Ezért csodálkodozom a Szabad Demokraták Szövetsége frakcióvezetőjének felszólalásán, aki tulajdonképpen paradox módon ennek a törvénynek a támogatását nem látja megoldhatónak, szemben a sokkal nagyobb indulatokat és sokkal nagyobb politikai szempontokat tartalmazó átmeneti törvénnyel. Úgy tűnt számunkra az előkészítés során és a vita során is, hogy szakmai szempontból ez a törvény a szakmai kritikát jobban kiállja.
Mindezek előrebocsátása mellett szeretném hangsúlyozni – mint ahogyan azt az előterjesztéskor is elmondhattam, hogy ez a javaslat végeredményben kompromisszumos szervezeti, működési szabályokat tartalmaz, hiszen a szövetkezetek nagy részét, nagy hányadát kitevő termelőszövetkezetek nem egyetlen közös érdeken és nem is azonos tevékenységen alapuló szervezeteknek, hanem többféle, egymástól független gazdálkodó szervezeteknek a halmazát jelenti. Ezért ez így nem felel meg a klasszikus szövetkezeti modellnek, azonban a jog – és elsősorban a polgári jog – szabályaival nem lehet a gazdasági körülményeket megváltoztatni, hiszen a szabályok nagyobb részt ezek követésére alkalmasak.
Az elfogadásra ajánlott szövetkezeti modell kiegészült olyan fontos szabállyal, amely szerint a létrehozott jövedelem nagyobb részét a személyes közreműködés és nem a bevitt tőke alapján kell szétosztani. Ez fontos szövetkezeti alapelv, amely a nyugat-európai szövetkezetekben is érvényesül. Nem szeretnénk azonban olyan kötelező, törvényben rögzített előírásokat erőltetni a szövetkezetre, amelyeket a szövetkezetek saját, jól felfogott érdekükből nyilvánvalóan amúgy is érvényesíteni fognak. Ilyen lenne a tagsági viszony feltételéül a közös érdek vállalása, a tőkejövedelem további adminisztratív korlátozása vagy az alkalmazotti létszám limitálása. Abban a helyzetben, amikor a valódi szövetkezeti elvekkel működő szervezet még nem tudott teljes körben kialakulni, hiszen az adott üzemméretek ezt még gátolják, és az államnak sincs pénzeszköze ennek ösztönzésére, versenyhátrányt okozó előírás lenne bármilyen ezzel kapcsolatos szabályok beépítése. Így tehát összegzésképpen azt állapíthatom meg, tisztelt Országgyűlés, hogy mindkét törvényjavaslattal, de különösen az átmeneti törvénnyel kapcsolatban megállapítható a bizottságok konstruktív, tevékeny közreműködése; elsősorban a gazdasági bizottság egésze nagy szerepet vállalt ennek a törvénynek a megformálásában, amelyért szeretnék ezúton is köszönetet mondani.
A tisztelt Országgyűlés számára, úgy gondolom, nem marad más hátra a mai és a holnapi ülésnapon, mint a nagyszámú módosító indítványon keresztül az egész szövetkezet elfogadásával, a határozathozatali eljárással ennek a hosszú idő óta megoldásra váró kérdésnek a lezárása, ezért kérem, hogy mindkét törvényjavaslatot a szükséges és támogatott módosításokkal szíveskedjenek elfogadni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
