SZABÓ LAJOS
SZABÓ LAJOS
SZABÓ LAJOS (FKgP 33 tagú képviselőcsoport): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A közmondás azt tartja, a jó munkához idő kell. S ha ez netán igaz is, akkor ugyancsak jó munkát bírálunk el a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslat vitájában, hisz első ízben 1990 szeptemberében került előterjesztésre. Ehhez oly nagy számban érkeztek módosító indítványok, hogy az előterjesztő – nagyon helyesen – jobbnak látta a bizottságok által támogatott javaslatokat beépíteni az előttünk fekvő 3631-es számú, immár véglegesnek tekinthető javaslatába. Ezzel nagyjából teljesült Kóródi Mária igen tisztelt képviselőtársam óhaja is, aki ezt a törvénytervezetet két olvasatban kívánta tárgyalni. Ugyanis az első olvasat általános vitáját már részben lefolytattuk, és most folyik a második olvasat általános vitája. Ennyit hát bevezetőül.
S most magáról a törvényjavaslatról. Csak üdvözölni lehet a bevezetőben megfogalmazott célkitűzést, a demokratikus közigazgatás megteremtését. Nagyon határozott és dicséretes az iskolai végzettség, a képesítés, illetve a gyakorlati idő megkövetelése az egyes besorolásokhoz.
Nem érthetünk egyet azonban a 4. § egészével, mely az önkormányzati képviselőtestületet olyan különleges jogokkal ruházná fel, hogy az alkalmazásában lévő köztisztviselője számára az e törvényben foglaltakhoz képest kedvezőbb szabályokat állapíthat meg a munkavégzésre, a munka- és pihenőidőre, a munka díjazására és egyéb juttatásokra. Ez teljes képtelenség. Hisz akkor rögtön kimondhatnánk, hogy e törvényben szereplő besorolási osztályok és a költségvetésben évenként megállapított alapilletmény csak tájékoztató jellegű, és egyúttal minimálbér. Aki egy kissé is ismeri az önkormányzatok gyakorlatát, tisztában lehet azzal, hogy a képviselőtestületek nemcsak élni, de igen sok esetben visszaélni is fognak többletlehetőségeikkel. Másrészt mi indokolja, hogy az önkormányzati tisztviselő bármilyen tekintetben is kedvezőbb elbírálásban részesüljön, mint az ugyanolyan feltételekkel rendelkező állami köztisztviselő? A törvény feladata a szabályozás. Ennek a szabályozásnak ki kell terjednie minden köztisztviselőre, és nem lehetnek kiskapuk és kivételek.
A bevezető rendelkezések 1. § 1. pontja egyértelműen kimondja, hogy a törvény hatálya a helyi önkormányzat képviselőtestületének hivatalára is kiterjed, a kifogásolt 4. § pedig a törvény hatályát máris visszavonná a leglényegesebb pontok vonatkozásában. Frakciónk a 4. § elhagyását fogja javasolni.
Nagy erénye a javaslatnak, hogy végre megteremti az érdemeken alapuló előmeneteli rendszert. Az előre kiszámítható besorolás a továbbképzésre ösztönöz. Az előmenetel nem függ többé a főnök szubjektív megítélésétől, csak a megszerzett képesítéstől.
A szigorú képesítési előírások mellett a javaslat igyekszik megteremteni a tisztes megélhetést biztosító illetményrendszert is. A közszolgálati jogviszony létesítését szabályozó egyértelmű előírásokkal, de a realitásokat, például a községek szakemberellátási gondjait is figyelembe vevő engedményekkel egyetértünk. Gondolunk itt a képesítés alóli felmentés lehetőségeire, azzal a megszorítással, hogy a képesítést a képzés befejezésének időpontjáig meg kell szerezni.
Ellentétben az előterjesztéssel, még a községi önkormányzatoknál sem látjuk engedélyezhetőnek az együttalkalmazás tilalmának feloldását. A működés helyétől függetlenül összeférhetetlen, ha a köztisztviselő hozzátartozójával függelmi viszonyba kerül.
Részletes szabályozást tartalmaz a javaslat a kinevezésre, a pályázatra, a jogviszony megszűnésére, a lemondás és a felmentés feltételeire. Humánus intézkedésnek mondható, hogy a felmentési időt hat hónapban határozza meg. Ez nagy segítség ahhoz, hogy a köztisztviselő ez idő alatt egy másik állást találjon magának.
Ide sorolhatjuk még a végkielégítésre vonatkozó részt is. Ennek értelmében felmentés esetén a köztisztviselőt a felmentési időre járó hathavi illetményén felül 2-től 12 havi fizetésének megfelelő összeggel végkielégítésben kell részesíteni.
Tiszták, világosak, könnyen értelmezhetőek az összeférhetetlenségre vonatkozó előírások. Különösen dicsérendő, hogy nincs kibúvó az esetleg jelenleg is fennálló összeférhetetlenségi ok megszüntetésére is, csak igencsak záros határidőt, 30 napot engedélyez. Arra azért kíváncsi leszek, a gyakorlatban hogyan érvényesül majd az a tilalom, hogy a köztisztviselő pártban tisztséget nem vállalhat – bár ez még talán csak-csak elmegy –, vagy párt nevében közszereplést nem vállalhat.
A köztisztségviselők előmenetelére, besorolására kidolgozott feltétel- és követelményrendszert kitűnőnek tartjuk. A köztisztviselő jogosult az előmeneteléhez előírt képzésben, továbbképzésben vagy átképzésben részt venni. Ennek feltételeit a közigazgatási szerv köteles biztosítani – mondja a javaslat. Ezt a kitételt azonban nagyon általánosnak tartjuk, különösen, ha átgondoljuk a képzés sokrétűségét és az abban részt vevők nagy számát. Egyáltalán, nehezen tudjuk elképzelni, hogy a közigazgatás szervei ezt a feladatot a kívánatos színvonalon el tudják látni.
A minősítésre, a munkavégzésre, a pihenőidőre, a túlmunkára, a szabadságra vonatkozó szabályozással egyetértünk.
Nem úgy azonban a köztisztviselő díjazására vonatkozó javaslattal. Az illetmény három részre bontásával nyilvánvalóan költségvetési problémákat kívántak megoldani. Akinek a fizetését korábbi, de még ma is hatályos törvény a miniszter vagy az államtitkár fizetésének százalékában határozta meg, joggal csalárdságot tételez fel a törvénytervezet 42–46. §-ait tanulmányozva.
Egyetértünk a 2. számú mellékletben foglaltakkal mint besorolási szabályozással, de nem értünk egyet az illetménykiegészítésnek és az illetménypótléknak, mint a havi illetmény egy-egy összetevőjének bevezetésével. Ezek helyett viszont szükséges a besorolási táblák szorzószámainak módosítása.
Ugyancsak szükséges a 45. § teljes átdolgozása. Meg fogjuk vizsgálni, milyen költségvetési vonzata lenne az általunk javasolni kívánt egyszerűsítésnek, és ennek ismeretében tesszük meg módosító indítványunkat.
Korábban már szóltam a javaslat dicséretes törekvéséről egy olyan illetményrendszer kidolgozására, mely a köztisztviselő számára tisztes megélhetést biztosít. Persze azt tudni kell, hogy a tisztes megélhetést valójában nem a 2. számú melléklet besorolási táblázatai, hanem évről évre a költségvetés dönti el, mikor meghatározza a II. besorolási osztály első fokozatát.
A nemrégen elfogadott költségvetés 1992-re 14 400 forintban határozta meg ezt az alapösszeget mint tartalékot. Ez azt jelenti, hogy például a hármas besorolási osztályba tartozó, alapvizsgát tett ügykezelő havi fizetését 8640-től 11 520 forint vagy a IV. besorolási osztályba tartozó fizikai dolgozó havi fizetését 7200-tól 10 800 forint között lehet megállapítani az első három évben.
Számunkra úgy tűnik, hogy minden jó szándékú törekvés ellenére, amely a 2. számú mellékletet végeredményben mégiscsak jellemzi – gondoljunk az alapos és régen nélkülözött differenciálásra –, a megállapított alapösszeg mellett a pályakezdők, a fiatalok számára nem teszik igazán vonzóvá a köztisztviselői pályát.
Nem értjük, a képviselőtestület hivatalában dolgozó köztisztviselők illetményrendszerét miért a munkáltatói jogkör gyakorlója, és miért nem e törvény állapítja meg. Nem tudjuk támogatni a személyi illetmény bevezetését sem, különösen nem ilyen tálalásban: a kimagasló teljesítményt nyújtó köztisztviselőnek. Ki fogja megállapítani és milyen mércével a kimagasló tejesítményt?
A 47. §-ban ismertetett éjszakai és gépjárművezetési pótlék jogszerűségét nincs okunk megkérdőjelezni. Azt viszont nem nagyon értjük, miért kell a köztisztviselőt egészségre ártalmas, netán fokozottan veszélyes munkára kényszeríteni. Erre vonatkozóan az indoklás is adós marad a válasszal. Jó lenne, ha az előterjesztő adna bővebb felvilágosítást, mert ennek hiányában azt sem tudjuk, keveselljük-e vagy sokalljuk a pótlék 45%-os mértékét.
A nyelvtudási pótlék, a költségtérítés, a napidíj szabályozása, a fegyelmi felelősség kérdésében nincsenek észrevételeink.
Befejezésül, örömmel üdvözöljük a Közigazgatási és Közszolgálati Tanács létrehívására vonatkozó javaslatot. Ez a szervezet, remélhetően, komoly segítséget adhat a Kormány számára, és nagy támasza lehet a Parlamentnek is abban a törekvésében, hogy hazánkban egy, a köz érdekeit szolgáló, pártatlan, demokratikus közigazgatás kialakulhasson. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
