GÁL ZOLTÁN, DR. az MSZP frakcióvezetője:
GÁL ZOLTÁN, DR. az MSZP frakcióvezetője:
GÁL ZOLTÁN, DR. az MSZP frakcióvezetője: Semmi gond, ez csak meglepetésem elleplezése, vagy okaként mondom.
Tisztelt Országgyűlés! Szóval ugye, mindnyájan tudjuk, hogy hosszú vajúdása van ennek a törvényjavaslatnak, és lassan másfél esztendeje, hogy az első változtatot elkezdtük vitatni. És talán egy külön elemzést igényelne az, bár az államtitkár úr az expozéjában erre próbált magyarázatot adni, hogy a Kormány miért nem szorgalmazta ennek a törvényjavaslatnak a végigvitelét, hiszen az elmúlt közel két esztendőben sokszor bizonyságát adta annak, hogy ha valamely törvényjavaslatot végig akar vinni a Ház procedúráján, akkor ezt képes megtenni. Na de hát ez egy kicsit történelmi kérdés.
A kérdés ma már ezek után valóban az, hogy az elmúlt másfél esztendő használt-e ennek a törvényjavaslatnak, hogyan változtak azok a körülmények, amelyek segítik vagy gátolják az elfogadandó törvény befogadását, javultak-e a végrehajtás feltételei.
E kérdésekre véleményem szerint csak egy szempontból adhatunk pozitív választ, nevezetesen azt, hogy ma a köztisztviselők jogállásának szabályozása nagyjából ugye egyidőben folyik a Munka Törvénykönyv vitájával, és hát a Ház előtt van a közalkalmazottakról szóló törvényjavaslat is. Ebből következően megvan a lehetőség arra, hogy a munkavállalókkal, a munkaviszonnyal összefüggő kérdések átfogó, alapvető szabályozása, újrakodifikálása során az Országgyűlés megfelelő harmóniát teremtsen.
Minden más szempontból, s különösen a politikai szempontból megítélésem szerint az elmúlt másfél év alatt a körülmények kedvezőtlenül változtak, kedvezőtlenül alakult az a politikai légkör, amelyben ezt a törvényt nekünk most el kell fogadnunk, meg kell határoznunk a köztisztségviselők jogállását.
Államtitkár úr is beszél róla, és maga a törvényjavaslat is arról szólt, hogy semleges, stabil köztisztviselői réteg kialakítása a cél, olyan köztisztviselői rétegé, amely pártatlanul, szakszerűen intézi a köz ügyeit.
De felvetődik a kérdés: lehet-e pártatlan és stabil, semleges köztisztviselői törvény, köztisztviselői réteg kialakulásáról beszélni, amikor a tisztviselőkről egy kormánypárti képviselőtársunk listákat készít, amelyben azt kutatja, hogy melyik tisztviselő hol dolgozott és ki volt az édesapja? Lehet-e törvényesen működő, korszerű szakmai ismeretekkel rendelkező köztisztviselői kart létrehozni, ha a szakmai hozzáértés követelményének emlegetése bolsevik trükközés, ahogy ezt egy másik kormánypárti képviselőtársunk konzekvensen hangoztatja? El lehet-e választani a tisztviselői kart a politikusoktól, ha tudjuk azt, hogy a rendszerváltásra hivatkozva miniszterek döntenek előadók kinevezésében és felvételében is? Lehet-e stabil köztisztviselői karról beszélni, ha a választások után két évvel nem számít még, hogy milyen képzettséggel rendelkezik a tisztviselő, s mikor nevezték ki, ha úgymond, pötty van a múltjában, akkor megkapja a diszkrét üzenetet, azaz nem rúgják ki, de eltanácsolja a hatalom fura ura?
Ez hát az a közeg, ez az a politikai közeg, amelyben tulajdonképpen el kell döntenünk, hogy egy olyan szabályozás mellett tesszük le a voksot, amely fenntartja azt az évszázados szisztémát, amely a magyar közigazgatásban a csinovnyikoknak kedvezett, vagy pedig valóban kialakult egy olyan köztisztviselői réteg és tisztviselői kar, amely a mindenkori kormányokhoz lojálisan, ugyanakkor azoktól mégis függetlenül, tárgyilagosan és szakértelemmel intézi a köz ügyeit.
Tisztelt Országgyűlés! Úgy hiszem, hogy mindnyájan egyetértünk abban: ha ez a közeg nem változik, akkor az itt kialakítandó szabályozás, a jogi norma nem lesz képes azokat a célokat kialakítani és főleg érvényesíteni, amelyekről maga a törvény is beszél. Szóval, ebben a kialakult helyzetben természetes jelenség, hogy az apparátus várja ezt a törvényt, hiszen stabilitást ígérnek neki. Ígérik továbbá, hogy elhatárolják a közigazgatási és politikai funkciókat, olyan személyi állomány kialakítását ígérik, amelyben megfelelő távolság van a köztisztviselő és a politika között, és amely szakértelmét kizárólag a közérdek szolgálatába állíthatja.
Ígérik neki az érdemeken alapuló előmeneteli rendszert, amely a javaslat indokolása szerint a tervezet központi gondolata. Ígérik neki, hogy a vele szemben támaszott többletkövetelményeket többletjogosultságokkal és tisztes megélhetést biztosító illetménnyel ellensúlyozzák. Úgy gondolom, hogy ezek az ígéretek és célok helyesek, jók, támogatandók. A kérdés csak az, tisztelt Országgyűlés, hogy a konkrét törvényjavaslat tartalmazza-e ezeknek az ígéreteknek a reális megvalósíthatóságát. Véleményem szerint több ponton, igen, több ponton azonban nem. Szeretnék erre a megállapításra néhány példát a törvényjavaslat alapján felhozni.
A tervezet azt mondja többek között, hogy a közszolgálati jogviszony az állam és a köztisztviselő között jön létre. A deklaráción túl azonban semmi nincs a törvényben, amely ezt az egyébként helyes elvet realizálná. Ezzel szemben a köztisztviselő minden egyes lépése ki van szolgáltatva a munkahelyi felettesének, és végső soron ebből következően a politikus miniszternek. Márpedig az az elv, hogy a köztisztviselő az állammal és nem közvetlenül a közigazgatási szervvel van jogviszonyban, azt követelné, hogy a köztisztviselői jogviszony legalább néhány fontos elemére nézve a közvetlen munkáltatói jogosultságot korlátozzuk, és jogokat kapjanak a köztisztviselő életpályájának, munkaviszonyának alakításában a közvetlen munkáltatótól független szervek is. Az erre való jogi technikákat Nyugat-Európában tanulmányozni lehet, ezek rendelkezésre állnak.
Ezzel szemben a törvényjavaslat egy közigazgatási és közszolgálati tanács felállításáról rendelkezik, amely egy véleményező, tanácsadó szerv, összetétele, meghatározása pedig a mindenkori belügyminiszter és a kormányelnök kezében van.
Tisztelt Országgyűlés! Mi úgy látjuk, hogy a hatalommegosztás elve a modern államban ma már nem korlátozódik a sokat emlegetett montesquieu-i triászra. Ez a hatalommegosztás ma már sokkal differenciáltabb, sokkal cizelláltabb, és ebbe a hatalommegosztásba beletartozik az is, hogy a közigazgatási apparátus valamelyest független a végrehajtó hatalom változásaitól. Ez a törvényjavaslat nem ennek a koncepciónak és nem a hatalommegosztás e korszerű felfogásának jegyében készült.
Ehhez képest csak, mondhatni, egy bájos furcsaság, hogy e törvény szervi hatályát tulajdonképpen a törvény nem tartalmazza. Ha most megkérdeznénk a tisztelt Országgyűlést, mondják meg, hogyha a jelenlegi formájában fogadnánk el a törvényt, mire vonatkozik – ezt nem tudnák megmondani. Nem tudnák megmondani, mert a vegyes rendelkezések között szemérmesen elrejtve van egy passzus, amely a Kormányt hatalmazza fel arra, hogy a törvény hatálybalépését követően három hónappal határozza meg azoknak a szerveknek a körét, amelyekre ez a törvény vonatkozik. Tehát gyakorlatilag egy olyan törvényi szabályozás fekszik az Országgyűlés előtt – és kellene azt elfogadni –, amelyről nem tudjuk, hogy mely szervekre és kikre vonatkozna. Én úgy gondolom, hogy ez egy képtelenség, ez így nem hagyható.
A javaslat továbbá – ezt is csak példának mondom – a közszolgálati jogvita esetén elvileg minden kérdésre kiterjedően bírói utat nyit. A munkáltatói jogkör gyakorlójának mérlegelési jogkörébe tartozó döntés ellen a köztisztviselő bírósághoz azonban csak akkor fordulhat, ha e törvény megengedi. Ha nem ilyen komoly dologról lenne szó, az embernek az a rossz vicc jutna az eszébe, amikor megkérdezik a házaspárt, hogy ki a főnök a családban. Mire mondja a férj, hogy természetesen én, mert a nagy kérdésekkel én foglalkozom és én döntök, az aprókkal a feleségem. Mire a feleség, ugye, megjegyzi, de ilyen nagy kérdések nincsenek. Hát ez a szabályozás valahogy ezt a helyzetet tükrözi, tundiillik, mint ahogy említettem, kizárja a mérlegelési jogkörben hozott döntéseket a bírói út alól, csak azokra nézve engedi meg, amelyeket a törvény kifejezetten felsorol – csak éppen ilyen nincs a törvényben. És az egyéni jogvédelemnek ez a torz formája annál is inkább problematikus, mert a köztisztviselőre nézve a törvény nem ismeri a kollektív jogvédelemnek azt a formáját, amely más munkavállalókat megillet.
Sorolhatnánk, tisztelt Országgyűlés, tovább a példákat, így például a fegyelmi eljárás egész rendszerét, amely azt bizonyítja, hogy a javaslat következetesen egy merev szervezeti, jogi függésben gondolkodik, amely táptalaja lehet a szervilis közhivatalnoki rendszernek, és amely sajnálatosan évszázadok óta jellemezte a magyar közigazgatást. Az ilyen típusú közigazgatás és köztisztviselő jellemzően viszonylag hatékony tud lenni mint hatóság, mint hatalom, de kevéssé tud kreatív lenni, nem tud kezdeményezni, nem képes folyamatokat irányítani, nem képes társadalmi kapcsolatokat létrehozni. Az pedig szinte, úgy gondolom, evidencia, hogy a modern társadalom, nem lebecsülve az állami funkciók közül a hatósági, azaz a tiltás és az engedés funkcióját, mégis csak elsősorban olyan közigazgatásra és köztisztviselőre épít, amely képes a társadalom bizalmát megszerezni hatalmi eszközeinek mértékletes alkalmazásához.
A törvényjavaslat jelenlegi formájában előremutató megoldások mellett sem ilyen közszolgálatot teremt, megoldásai végsősoron a Kormány eddigi gondolkodásának, eddigi hatalmi építkezésének megfelelően egy, a mindenkori poltikai hatalomtól függő, ebből következően újra és újra átpolitizálható köztisztviselői réteg megszilárdítását, illetőleg kialakításának képét idézi fel. Véleményünk szerint ez káros, és a társadalom további mondernizációja szempontjából döntő hibának tekinthető.
Véleményünk szerint, figyelembe véve a jelenlegi köztisztviselői kar állapotát, a kialakult struktúrákat és a társadalom értékítéletét a közigazgatásról, a következő elvek alapján és megoldásokat alkalmazva kellene egy valóban modern, pártatlan, lojális és szakszerű köztisztviselői kart kialakítani:
1. A kinevezési, azaz az alkalmazási függőséget a közvetlen munkáltatói és szolgálati függőségtől el kell választani.
2. Az előzővel összefüggésben meggondolandó egy olyan szervezet létrehozása – és esetleg Parlamentnek való alárendelése –, amely előkészítené a köztisztviselői kar jogviszonyával összefüggő, törvényhozásra tartozó kérdéseket, gondoskodna kiválasztásukról, az igények szerint – mintegy pályázatok útján persze – elosztaná az állományt a közigazgatásban.
3. A törvény mellékletében fel kell sorolni azokat a szerveket, amelyekre ez a törvény vonatkozik.
4. Minden érdemi köztisztviselői állás csak pályázat útján tölthető be, pontosan szabályozva a pályázati feltételeket és az elbírálás rendjét, ide értve annak lehetséges nyilvánosságát is.
5. A köztisztviselői kar szakmai testületeinek érdemi szerepet kell kapnia a kiválasztás, képzés, minősítés szabályozásában és működtetésében.
6. Érdekvédelmi és érdekképviseleti szerveinek főszabályként ugyanazokkal a jogokkal kell rendelkezniük, mint a munkavállalók más területein.
7. Ebbe a törvénybe kívánkozik, tisztelt Országgyűlés – megítélésem szerint – a köztisztviselők sztrájkjogának szabályozása a jelenlegi megállapodásos szabályozási formával szemben.
Továbbá, véleményünk szerint, a jelenlegi túlságosan rugalmas szabályokkal szemben pontosabban kell szabályozni a köztisztviselők felmentésének kritériumait.
Ugyancsak ehhez tartozik, hogy – véleményünk szerint – a fegyelmi felelősség eljárási rendjét és szervezetét el kell távolítani a közvetlen munkáltatótól.
És végezetül, megítélésünk szerint, ismerve a költségvetés jelenlegi helyzetét, mégis úgy látjuk, nem fogadható el az, hogy a javasolt bérrendszer 1995-ben lesz teljesen alkalmazva a közhivatalokban. Megítélésünk szerint az államapparátus csökkentése, szervezeti és eljárási egyszerűsítése révén igenis találhatók források, amelyek a bevezetést korábban is lehetővé teszik.
Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül szeretném felhívni a figyelmet, hogy ismételten egy olyan törvény alkotásáról van szó, amely igazán akkor szolgálja az ország érdekeit, hogyha elvonatkoztatunk az adott politikai helyzettől, az adott politikai törekvésektől és az adott politikai erőviszonyoktól, és amelyben egy köztisztviselői kart nem úgy kívánunk szabályozni, hogy egy adott kormány kívánságainak feleljen meg, hanem úgy, hogy a mindenkori kormányokkal együtt a nemzetet szolgáló köztisztviselői kar jöjjön létre.
S végezetül; ugye, ebben a Házban elég sokszor idézték a Bibliát. Szabad legyen nekem a Koránt idézni, ami azt tartalmazza, hogy az az uralkodó, ki valakit hivatalra emel, midőn országában még egy más, arra képesebb egyén van, vétkezik Isten és vétkezik az állam ellen.
Tisztelt Országgyűlés! Lehetőleg – ha nem muszáj – ne vétkezzünk, és próbáljuk megmenteni lelkeinket.
Köszönöm szépen. (Taps.)
