KÓSA LAJOS (FIDESZ)
KÓSA LAJOS (FIDESZ)
KÓSA LAJOS (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Érdeklődők! (Derültség.) Először elnézést szeretnék kérni önöktől azért, hogy az előző alkalommal, amikor az elnök úr szólított – mert való igaz, hogy jelentkeztem felszólalásra – nem állt módomban a teremben lenni, de a jelenleg is ülésező költségvetési bizottság épp az én módosító indítványaimat tárgyalta, és ezért azon a vitán voltam kénytelen részt venni, ezért most szeretném pótolni azt a felszólalásomat, amire eredetileg jelentkeztem.
Az első módosító indítványom, amiről szeretnék beszélni, az a 4457-es számú módosító indítvány, és mivel éppen frissen jövök a bizottsági ülésről, nagy örömmel jelenthetem be a tisztelt Háznak, hogy úgy tűnik, hogy ebben a módosító indítványban sikerült kompromisszumos javaslatra jutni az előterjesztővel, illetőleg a pénzügyminiszternek az ülésen részt vevő képviselőjével.
Röviden, ez a törvényjavaslat arról szól, hogy az Országgyűlés bizonyos esetekben adjon összegszerű korlátozás nélküli felhatalmazást költségvetési kezességvállalásra a Kormánynak. Tételesen fel vannak sorolva, hogy melyek ezek az esetek, én ezzel egyet is értettem, illetőleg nem vitattam azt ebben a módosító indítványban, hogy vajon azok az intézmények, amelyek ezt igénylik a magyar Kormánytól, mennyire megalapozottan teszik ezt. Tudom, hogy a belső szabályzatuk így rendelkezik, én csak arra próbáltam rávenni – ezek szerint sikerrel – a Kormányt, hogy erről a kötelezettségvállalásról a Parlamentnek negyedévente küldjön egy tájékoztatót, amit a képviselők megkapnak.
Tettem ezt abból a megfontolásból, hogy az elmúlt másfél év parlamenti vitái arról győztek meg, hogy nagyon szerencsés az, hogyha a képviselők pontosan tudják, hogy melyek azok a kérdések, amelyekben a Kormány költségvetési kezességet vállalt, illetőleg hogyha a képviselők pontosan tájékozottak erről, akkor úgy gondolom, hogy nem fordulnak elő olyan esetek nagy számmal, amelyek az elmúlt időszakban az expo vita kapcsán előfordultak, nevezetesen, hogy kiderült, hogy a képviselők egy nagy, jelentős része nem tudja, hogy mit is jelent ez a kezességvállalás, nem tudja, hogy mire szokták kérni, mire szokták megadni, mi ennek a terjedelme, és hogyan érint egyéb gazdasági és gazdaságpolitikai összefüggéseket. De tulajdonképpen amikor arra kérem önöket, hogy támogassák ezt a módosító indítványomat, akkor hangsúlyozom még egyszer, hogy úgy tűnik, hogy ezzel a módosító indítványommal a Kormány is megegyezett és ezt a Kormány is támogatni fogja.
A többi módosító indítványom, amihez hozzá szeretnék szólni, már korántsem aratott ilyen osztatlan sikert sem a gazdsági bizottság, sem pedig a költségvetési bizottság vitája során.
Az a kérdéskör, amelyet a 4458-as számú módosító indítványtól a 4463-as számú módosító indítványig terjedően a módosító indítványaim feszegetnek, kettős természetű: van egy gazdaságpolitikai vonzata és van egy jogi vonzata.
Én először a gazdaságpolitikai vonzatáról szeretnék beszélni. Arról van ugyanis szó, hogy ezekben a pontokban, amihez az én módosító indítványom csatlakozik – nevezetesen a költségvetés 17. §-áról, a 26. §-áról, illetőleg a 27. §-áról van szó. A költségvetés – ezen pontokban – arról rendelkezik, hogy a privatizációs bevételeket milyen formában, illetőleg milyen célokra használja fel a költségvetés, illetőleg a 27. §-ban pusztán csak azt mondja ki, hogy a privatizációs bevételekből 20 milliárd forintot a költségvetésbe von be.
A gazdaságpolitikai vonzata ennek, ezeknek a paragrafusoknak a következő: Az 1990. évi VII. törvény, amely az ÁVÜ-ről szól, illetőleg hát az Állami Vagyonügynökségről szól, meghatározza, hogy mely esetekben, mely törvények, illetőleg országgyűlési határozatok rendelkeznek a privatizációs bevételek felhasználásáról. A Kormány be is terjesztette ez év novemberében a vagyonpolitikai irányelveket, amelyben, lévén, hogy a Kormánynak van egy elfogadott privatizációs stratégiája, ki is fejtette, hogy a privatizációs stratégiával összhangban a vagyonpolitikai irányelvekben milyen fő irányokat óhajt megjelölni a privatizációs bevételek felhasználása számára.
A vagyonpolitikai irányelveknek, ami be van terjesztve, a 6. része 3. szakaszának a b) pontja úgy fogalmaz, hogy a Kormány úgy látja helyesnek, hogyha a privatizációs bevételek 85%-át a belső államadósság csökkentésére fordítja. Rendelkezik ott továbbá arról is, illetőleg egy korábbi passzusban, hogy az akkori tervezetek szerint még a privatizációs bevételekből, illetőleg a Vagyonügynökség 15 milliárd forintnyi likvid vagyont ad át a társadalombiztosításnak egy korábbi költségvetési tartozás fejében, ami akkor keletkezett, amikor a költségvetés a családi pótlékok hiányát átvállalta.
Na most ez a mostani törvényjavaslatban, tehát a költségvetési törvényjavaslatban a 17. § (1) szakaszában szerepel, de ott már úgy fogalmaz a törvény, hogy nem likvid vagyon formában, hanem az 1991. és 92. évi privatizációs bevételekből közel 15 milliárd forintot a költségvetés a társadalombiztosítás számára utal. A 27. §-ban pedig arról van szó, hogy ezen felül 20 milliárd forintot – mint említettem – a költségvetés bevon a privatizációs bevételekből a költségvetésbe.
Ha most valaki ezt összeveti azzal a számmal, ami a vagyonpolitikai irányelvekben megfogalmazódott, nevezetesen, hogy 85%-át a privatizációs bevételeknek államadósság-törlesztésre kell fordítani, akkor könnyen ki lehet számolni, hogy a Kormány a költségvetés szerint elérhetőnek tartja azt, hogy a privatizációs bevételek a jövő évben 233 milliárd forintot tegyenek ki, hiszen a 233 milliárd forintnak a 15%-a, amit a Kormány más célok fordítására lehetségesnek tart a vagyonpolitikai irányelvek szerint, pont 35 milliárd forint, ami a költségvetésben megfogalmazódik.Tehát ennek, ezeknek a paragrafusoknak a gazdaságpolitikai vetülete az, hogy egy nagyon furcsa helyzet van a Parlament előtt. Egyrészt ugye be van terjesztve a vagyonpolitikai irányelv, amely gondolom, a Kormány privatizációs stratégiájának megfelelően fogalmazódott nem is olyan régen. De exlex állapotban működik jelenleg a Vagyonügynökség, hiszen nincsen érvényes, elfogadott vagyonpolitikai irányelv, illetve a Parlament, ha jól emlékszem… (Zaj. Közbeszólások: Mi történt itt? Mi ez, mi történt itt? Folytasd! Ne hagyd magad, Lajos. Az elnök csenget.)
