KIS GYULA JÓZSEF, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság elnöke:
KIS GYULA JÓZSEF, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság elnöke:
KIS GYULA JÓZSEF, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság elnöke: Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! A bizottság előadójaként az ülés előtt 30 perccel jeleztem a jegyző úrnál, hogy szólni kívánok. (Hack Péter: Így van!) Erre most kaptam szót.
A szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság… (A mikrofon elromlik.) …a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság – nyilván olyan hosszú a nevünk, hogy a mikrofon is belebicsaklik – megtárgyalta a költségvetéshez érkezett módosító indítványokat, arról jelentésében állást foglalt. Én most szeretném röviden összefoglalni a Ház számára a jelentésünk lényegét. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Figyeljetek fiúk! Tiértetek van! – Többen: FIDESZ! – Az elnök csenget.)
Három csoportban lehet összefoglalni azt, amivel bizottságunk foglalkozott. Emlékeztetem a tisztelt Házat arra, amire már többször utaltam, hogy társadalombiztosítás költségvetése, a társadalombiztosításról szóló törvények előttünk állnak, ezért most kénytelenek vagyunk a jelen költségvetési vitában többször utalni a társadalombiztosítási alappal való összefüggésekre. Tesszük ezt azért, mert meggyőződésünk, hogy ez közérdeklődésre számot tartó téma, mint ennek jelét módomban áll tapasztalni most a tisztelt Házban is.
Arról van szó ugyanis, hogy a költségvetés és a társadalombiztosítás az államháztartás két része. Jelentős része a társadalombiztosítási alap, az egész költségvetés főösszegének mintegy 50%-ával gazdálkodik, és szerencsétlen módon erre csak januárban tudunk részletesen sort keríteni, úgyhogy most a költségvetés és a társadalombiztosítás összefüggéseiről kell szót ejtenünk.
A költségvetési törvény két ponton kapcsolódik a társadalombiztosítási költségvetéshez. Az egyik pont a garancia, a költségvetési garancia kérdése. Bizottságunk állásfoglalása ez ügyben egyértelmű, mindig is az volt, és abban foglalható össze, hogy a társadalombiztosítás fogalmából következően, miszerint ez teljes körű, tehát minden állampolgárra kiterjedő, kötelező, tehát adószerűen behajtható járulékokból gazdálkodik, és államilag garantált a világ összes társadalombiztosítási rendszerében, ahol ilyen működik, az Egyesült Államokat kivéve, gyakorlatilag a művelt világ egész területén. Ez Bismarck óta így van, és az a lényege, hogy a politikának érzékelni kell azt, hogy a társadalombiztosítás a társadalom biztonságérzetének alapja; nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a polgárok egészséges, aktív korukban meg legyenek győződve arról, hogy betegségük, rokkantságuk, nyugdíjas koruk esetén a befizetéseiket vissza fogják kapni, és keresőképtelenségük ellenére meg tudnak majd élni. Ez egy olyan alapvető társadalompolitikai cél, amit – mondom, Bismarck óta – semelyik állam nem adott fel. Szeretnénk, ha mi is folytatnánk ezt a hagyományt, amit az előző évi költségvetés tartalmazna – tudva azt is, hogy ez milyen felelősségvállalást jelent a költségvetés számára, hiszen a tb bevételei a gazdaság helyzete miatt csökkennek, kiadásai viszont a törvényes előírások miatt nem csökkennek, hanem nőnek. Ezért véleményünk szerint sikerült egy olyan megfogalmazást találnunk, amely áthidalja ezt a dilemmát, és amely úgy szól, hogy "a költségvetés garantálja a társadalombiztosítás kifizetéseinek teljesítését". Tehát nem a költségeket garantálja – még arra az összegre sem, amiről a tb-törvény majd szólni fog, csupán azt, hogy ezt teljesíteni tudja a társadalombiztosítás.
Ezt teljesítheti oly módon, hogy készpénzben vagy likvid vagyonban az esetleges deficitet megtéríti, de a teljesítést lehetővé tudja tenni oly módon is, hogy például a forgóalapból megfelelő hitelt nyújt számára. Ily módon a költségvetés egyensúlyának veszélyeztetése nélkül megvalósíthatónak látjuk a társadalombiztosítási garanciának a becikkelyezését, és ezért kérjük, hogy ebben támogasson a tisztelt Ház.
Második kapcsolódási pont a tb és a költségvetés között az, hogy a társadalombiztosítás fenyegető deficitje elkerülésére még ma vagy holnap két törvényt kell elfogadnunk… (Folyamatos zaj.) …, az egyik a betegszabadságról szóló, a másik a társadalombiztosítás átmeneti rendelkezéseiről szóló törvény. Mindegyik csökkentett bevételekkel számol az eredeti előterjesztéshez képest – ezért szükséges, hogy a társadalombiztosítás szociális jellegű kiadásaiból a költségvetés átvállaljon egy tételt, 3,6 milliárd forint értékben. Tehát ezek azok a kapcsolódó pontok, amikre most fel kell hívnom a Ház figyelmét, mert később már nem rendezhetjük.
A költségvetés és a szociális ellátó rendszerek nem állami önkormányzati csatornái között még egy összefüggés van: a munkanélküliség kezelésével kapcsolatban. Itt a munkanélküli-segélyből kifutó munkavállalók szociális ellátására lenne szükség, egy 1,8 milliárdos összegre, amiről a költségvetés nem gondoskodott az eredeti, előterjesztett formájában, ezért ezt is kérjük, hogy bekerülhessen a költségvetésbe. A fedezetére fognak azonnal rákérdezni önök, és erre azt tudjuk mondani: számítottunk erre a kérdésre, és az adótörvényeknél már olyan bizottsági módosító indítványokat terjesztettünk be, amiket szerencsére a Ház elfogadott, és azok az adómentes, illetve adócsökkentő kivételek számát szűkítették – úgyhogy ott véljük megteremteni ennek a fedezetét. A munkanélküli-segélyből kifutó több tízezres populációról ugyanis nem lehetne másként gondoskodni szociális segélyezés formájában.
A harmadik ide kapcsolódó terület, hogy a társadalombiztosítás két ága közül az egészségbiztosítás vagy betegbiztosítás – tehát az egészségügyi ellátás finanszírozása – az eddigi állampolgári jog helyett a biztosításhoz való jogot vállalta fel, tehát azt, hogy mindenkinek joga legyen a biztosításhoz, az egészségbiztosításhoz, és mindenki egyenlő értékű biztosítottként vehesse igénybe az egészségügyi ellátást. Ennek feltétele, hogy ne maradjon biztosítás nélkül senki ebben az országban.
Erre a célra a költségvetés a nem keresők és nem nyugdíjasok és nem fiatalkorúak, hanem egyéb okokból kereset és járulékfizetés nélkül élők számára egy 2,6 milliárdos alapot különített el. Mi ezt szeretnénk 3 milliárdra emelni, mert a becsléseink szerint az ellátatlanok száma csak ebben az esetben fedhető le. Illetve szeretnénk 1200 forint biztosítási, illetve járulékfizetési kötelezettséget előírni, amit a költségvetés állna ezek helyett az állampolgárok helyett. A két indítvány alternatív javaslat. Én kérem a Kormányt, fontolja meg, hogy melyiket tudja támogatni – de egészségbiztosítás nélkül, véleményünk szerint, az Alkotmányunk értelmében, meg politikai meggyőződésünk szerint sem maradhat az országban senki.
A harmadik csomag ehhez képest már igazán apróságokat tartalmaz, bár számos módosító indítványt érint. A lényege az, hogy az óvodai, illetőleg bölcsődei ellátást és a fogyatékosokról való fokozott gondoskodást szeretném kérni a tisztelt Háztól. Ennek néhány milliós nagyságrendje van. Az előterjesztő a bizottsági üléseken ezeket hajlandó volt támogatni. Én kérem, hogy ezt a szándékát továbbra is tartsa meg, és kérem a Házat, hogy ezekben a kérdésekben – tehát a fogyatékosok és a bölcsődéskorú gyerekek szociális támogatása kérdésében – bizottságunk indítványait támogatni szíveskedjenek.
Nem térhettem ki mindarra a módosító indítványra, amivel foglalkoztunk – főleg azokat emeltem ki, amelyek véleményünk szerint egységes rendszerbe állíthatók, de az egyes indítványoknál olvashatják a szociális bizottság véleményét. Igaz, hogy a bizottságok sorrendjében utolsóként, de véleményem szerint, a kérdés súlyát tekintve egyáltalán nem utolsó helyen – ezért kérem, hogy vegyék figyelembe véleményünket. Köszönöm, elnök úr. (Taps. – Eörsi Mátyás szólásra jelentkezik.)
