TELLÉR GYULA (SZDSZ)
TELLÉR GYULA (SZDSZ)
TELLÉR GYULA (SZDSZ) Értem, köszönöm szépen. Akkor a következő megjegyzést szeretném a 2690-es számon benyújtott szövetkezeti törvényhez fűzni: A törvényjavaslat általános vitájában is fölemlítettem, hogy a szövetkezeti törvény egyik legvitathatóbb pontjának azt tartom, hogy nem tesz világos különbséget a szövetkezet és a tőkéstársaság között, nem határolja el világosan a szövetkezet és a tőkéstársaság jellemvonásait.
Tudom, hogy a magyar szövetkezetek vitatják azt, hogy a szövetkezet és a tőkéstársaság között éles különbség volna, illetve vitatják azt a tagadó jellegű állítást, hogy a szövetkezet nem tőkéstársaság. Általában érveikben a nyugati szövetkezeti jogra szoktak hivatkozni. Ezeket a hivatkozásokat azonban én nem tartom elfogadhatónak a legtöbb esetben. Először is, mert a latin országok szövetkezeti joga nagyrészt őrzi a klasszikus szövetkezeti elvekhez illeszkedő hagyományokat, tehát ott a szövegekben expressis verbis is megvannak a világos, elhatároló momentumok a tőkéstársaságokkal szemben.
Más országok szövetkezeti joga – hivatkozom az angolra vagy hivatkozom a németre –, igaz ugyan, hogy a szövetkezetek megszövegezésében nem veszi át a klasszikus elveket vagy a klasszikus elveknek egynémelyikét; ugyanakkor olyan egyéb jogszabályok léteznek a szövetkezeti jog mellett, amelyek biztosítják a szövetkezetek szövetkezeti jellegét, tehát nem magában a szövetkezeti törvényszövegben jelennek meg ezek a jellegzetességek, illetve olyan intézmények léteznek, amelyek a szövetkezetek szövetkezeti jellegének a biztosítását szolgálják, jóllehet ezek az intézmények megint csak nem jelennek meg a szövetkezeti jogban. Hogy egy példát mondjak: Németországban, mondjuk, léteznek olyan szövetségek, amelyek a szövetkezetek valódiságát vizsgálják, és az olyan szervezetet, amelyik ezeknek a kritériumoknak nem felel meg, azt felszámolják. Más helyeken ugyanilyen szervezetek jogszabályban pontosan nem rögzített kritériumok alapján elsősorban a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége által elfogadott szövetkezeti elvek érvényesülését vizsgálják a szövetkezetekben, és ugyancsak föl vannak hatalmazva rá, hogy azokat a szervezeteket, amelyeket nem tartanak e kritériumok szerint valónak, azokat kizárják a szövetkezeti körből.
Tehát önmagában pusztán a szövetkezeti törvényszövegek vizsgálata nem elégséges alap a hivatkozásra.
Végül megjegyzek egy hivatkozást, amelyet nagy előszeretettel idéznek azok, akik szerint a szövetkezet is tőkéstársaság. Azt tudniillik, hogy Dániában nincsen szövetkezeti törvény, és mégis tudjuk, hogy Dánia – hagyományos kifejezéssel élve – szövetkezeti mintaország, tehát hogyha nincsenek szabályozva ezek a bizonyos kritériumok, amelyek a szövetkezeteket a tőkéstársaságtól elválasztják, attól még létezhetnek szövetkezetek, és legjobb volna e szerint az érvelés szerint vagy pontosabban ennek az érvelésnek az elfogadói szerint legjobb volna, ha Magyarországon sem volnának ilyen jellegű kritériumok.
Ezzel kapcsolatban csak annyit jegyzek meg, hogy nézetem szerint megint nemcsak a szövetkezeti jogot egymagában kell vizsgálni, de nemcsak azokat a további jogszabályokat, illetve intézményeket, amelyek a szövetkezeti jogot körülveszik, hanem azt a társadalmi szövedéket is, amelyikben a szövetkezet megjelenik és megvalósul, mert könnyen lehet, hogy azok az értékek, amelyeket a szövetkezet megvalósít, ebben a társadalmi miliőben gyökereznek olyan erősen, hogy beszüremkedve a társaságba, eleve szövetkezetet hoznak létre. Történetesen Dániában ez a helyzet. (Több közbeszólás: Hol a miniszter?) Köszönöm szépen a jelzéseket.
A szövetkezeteknek legfontosabb jellemvonása, legfontosabb funkciója, amelyiken a szövetkezet és a társaság közötti különbség elmosása alapul, az az igény, hogy a szövetkezet ugyanolyan intenzíven vonhasson be külső tőkét a működésébe, mint ahogyan azt a tőkéstársaságok teszik.
Nos, úgy gondolom, hogy ez nagyon akceptálandó és akceptálható dolog, de úgy gondolom, hogy amit ebben az irányban a szövetkezeti törvény az üzletrész bevezetésével és méghozzá a forgatható üzletrész bevezetésével tesz, az tökéletesen elegendő, mert már ha ezt a forgatható üzletrészt jobban honoráljuk a jövedelemelosztással, mint ahogyan a társaság igénybevételét vagy a társaságba bevitt munkát honoráljuk, akkor már bizony nem arról van szó, hogy egy szövetkezetet elmozdítottunk a tőkéstársaság felé bizonyos gazdasági célszerűségeknek az alapján, hanem arról van szó, hogy a formát átvittük a tőkéstársasági formába.
Ezért úgy gondolom, hogy van bizonyos minimum, amelynek meg kell valósulnia ahhoz, hogy egy szövetkezetet szövetkezetnek lehessen nevezni. Úgy gondolom, hogy ez a törvényben igen helyesen és engedmények nélkül benne szereplő "egy tag – egy szavazat" elve. Így gondolom, hogy a tőke szavazatarányát korlátozni kell. Ilyen korlát a szövetkezeti törvényben nincsen. Magam módosító javaslataimban ezt javasoltam, elsősorban a jogi személy szövetkezeti tagok szavazatarányának a korlátozása révén. Másodszor nézetem szerint ilyen lehet a közös célnak az előírása, tehát hogy csak olyanok léphessenek be a szövetkezetbe, akik egy közös cél vagy több közös cél megvalósításán dolgoznak, de ez tőkehasznosítás ne lehessen, és ez elé korlátokat kell állítani. Ilyen korlát, amelyről már az előbb beszéltem, a jövedelemelosztásba beépített korlát, amelyik megakadályozza, hogy a jövedelem túlnyomó többségével a bevitt tőkét honorálják, és végül ilyen fontos korlátnak gondolom, hogy a szövetkezet alkalmazottainak a számát korlátozza valamilyen módon a törvény, amit egyébként az eredeti szöveg nem tesz.
Nem akarom elismételni azt a példát, amelyet az általános vitában már egyszer idéztem, hogy előállhat az a helyzet, hogy egy igen kicsiny csoport, a szövetkezeti törvény által megengedett öt fős csoport, amelynek ráadásul esetleg a nagyobbik része jogi személy, több száz fős üzemet birtokol, tehát több száz főt foglalkoztat, és utána ezeknek a jövedelmét tőkearányosan osztja el, amire ugyancsak a jelen törvény lehetőséget ad. Még egyszer hangsúlyozom, egy ilyen konstrukcióban, amelyet a törvény lehetővé tesz, semmilyen szövetkezetszerű nincsen, és nincs értelme.
Módosító javaslataim, amelyeket benyújtottam, illetve amelyekhez saját magam újabb csatlakozó módosító indítványokat nyújtottam be az eredeti javaslataimban foglaltaknak a finomítása céljából, ezeknek a szövetkezeti határoknak a törvényben való megjelenítését és megvédését célozzák.
Kérem képviselőtársaimat, hogy gondolják meg, hogy akarnak-e egy szövetkezeti törvénynek nevezett, valójában azonban társasági törvényt létrehozni, illetve megszavazni, vagy pedig meg akarják engedni, hogy aki szövetkezet akar lenni, az lehessen szövetkezet, és aki ebbe nem fér bele, igen kitűnő társasági formákkal rendelkezünk; minden további nélkül, ráadásul az átalakulási törvény szerint ingyenesen átalakulhatnak a szövetkezetek gazdasági társaságokká.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
