NÉMETH ZSOLT (FIDESZ)
NÉMETH ZSOLT (FIDESZ)
NÉMETH ZSOLT (FIDESZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Állami ünnepünk eredményes vitájának esélyeit nem tekintem sokkal derűlátóbban, mint az úgynevezett címervitát. Ugyanis igen komoly esélye van annak, hogy hitek és meggyőződések, s ne pedig árnyalható álláspontok ütközzenek. E merev ellentétek beásott hadállások; mindez nem kedvező a racionális érvelésnek és a meggyőzés lehetőségének.
Továbbá ezen szimbolikus problémák az emberi természetben rendszerint elfojthatatlan kényszert ébresztenek az adott meggyőződés kinyilvánítására. Ily módon gyakran nem csupán meggyőzhetetlenek a szembenálló felek, hanem mindezt rendkívül hosszadalmasan is teszik. Mégis hadd adjak hangot töretlen optimizmusomnak és reményemnek, hogy ez alkalommal nem vesz ilyen irányt a vita menete.
Vitánk tárgyát a hivatalos ünnepek képezik. Társadalmi funkciójukat tekintve vitathatatlan jelentőségük, lényegük szerint tagolják egy társadalom közösségi életét, orientálják a társadalmat a minősített történelmi, politikai és bizonyos erkölcsi értékek tekintetében, rövidebben fogalmazva: közösséget teremtenek. Így az ünnepek lehetnek mozgósító erejűek, függetlenül az adott ünnep legalitásától vagy tiltottságától vagy megtűrtségétől. Páratlan energiákat képesek felszabadítani, ezért félnek egy társadalom igazi ünnepeitől a diktatúrák, ezért igyekszik minden demokrácia fontos társadalmi, politikai eseményeket a jelentős ünnepekhez igazítani.
Másként fogalmazva: a nem jogi értelemben vett legitimitás kérdése szorosan kötődik az ünnepekhez, de lehetnek demoralizálóak is, üresek és megüresítőek is bizonyos hivatalosított ünnepek. Ezt a tényt talán mindenki ismeri, hogy másra ne utaljak: emiatt a tény miatt tiltakozásként söprögetett †88 november 7-én, az utolsó munkaszüneti november 7-én néhány FIDESZ-es a Vörösmarty téren.
Ünnepeink törvényi szabályozás szerint háromfélék lehetnek: csak munkaszüneti napok, nemzeti ünnepek, illetve állami ünnep. A szóban forgó törvény feladata mindenekelőtt az állami ünnep meghatározása.
Az első csoportba tartoznak az egyházi és nem állami, de általános társadalmi szokások által rögzült ünnepek. Karácsony, húsvét, május 1 ide tartozik feltétlenül.
A második csoportba tartozik március 15, augusztus 20 és október 23, a tárgyalt három ünnep, amelyek elsősorban politikai és össztársadalmi minősített tartalmuk miatt az átmenet során nemzeti ünnepeinkké váltak.
Az állami ünnep esetében nem ilyen magától értetődőek az indokok, márcsak azért sem, mert állami ünnep egy van. A kérdés tehát az, hogy milyen elvárásnak kell megfeleljen állami ünnepünk. Mindenekelőtt úgy vélem, az ünnep tartalmi megítélésének a legszélesebb társadalmi egyetértésen kell alapulnia először, másodszor ezen tartalomnak összhangban kell állni a a Magyar Köztársaság legfőbb politikai értéktörekvéseivel. Tehát ily módon nem értek egyet Kónya Imrével, hogy egy meghatározott, állami történelemben kitüntetett esemény kell az állami ünnep kritériuma legyen.
Tisztelt Elnök Úr! A FIDESZ frakciójának döntő többségével kialakított, bár nem egyhangú álláspontja, hogy ezen elvárásoknak a három alternatívából egyes–egyedül március 15 felel meg. Ez az egy ünnep egyesíti a nemzetet, míg a másik kettő így vagy úgy megosztja. Ezen ünnep tartalmi megítélésében többé-kevésbé egységesek a legkülönfélébb szellemi és politikai erők. Minden általam ismert pártprogramban szerepelt a március 15 mögött húzódó, reformokra, politikusokra való hivatkozás. Ugyanakkor a haza és haladás követelését egyszerre zászlajára tűző 1848-as forradalom és szabadságharc olyan nemzeti és polgári demokratikus törekvéseket hordozott magán, amelyeket bátran vállalhat a ma zsenge demokráciája
Továbbá: március 15 a hetvenes évek elejétől az álmából ébredő ellenzékiség, szabadságvágy és civil társadalom szimbóluma is, gumibotostól, ablakokon kikandikáló rendőröktől, spiclistől, mindenestől.
Október 23-ról Göncz Árpád köztársasági elnök úr fogalmazta meg máig fülembe csengően, hogy '56 mindenkié, a reformkommunistáké, a pesti srácoké, a népi és nem népi íróké stb. És ez így igaz, azonban ma még nagyon közel vagyunk a konkrét történelmi eseményekhez, nincs rálátásunk, és egyelőre mindenkinek az említettek közül '56 jelentése valamilyen értelemben eltérő.
Némely politikai erőtől eltekintve '56-ot mindazonáltal fényes nemzeti ünnepünknek tartjuk a mai Magyarországon, de nincs még meg az '56-os értékek és törekvések tartalmi összhangja a mával.
Augusztus 20 jelentése nagyon sokrétű. Politikai értelemben az államalapítás ünnepének tekintjük legfőképp, ez nyilvánvaló. De volt már és lehet is hatályos alkotmányunk ünnepe, az új kenyér ünnepe, van azonban egyházi vonatkozása is, és ez talán a legfontosabb, hiszen a római katolikus egyház Szent István ünnepként tartja számon. A tartalmi bizonytalanság – az előbb említett – talán még nem lenne olyan komoly akadálya az állami ünneppé válásának, mint az, hogy kettős értelemben is hiányzik a szükséges társadalmi egyetértés mögüle. Egyfelől az egyházi és állami ünnepek összemosása nem szerencsés akkor, amikor éppen csak hogy kezdetét vette a hosszú évtizedes összefonódás után az állam és egyház szétválása. Nem szabad megosztani az eltérő állásponton levőket ilyen fontos és egyetértést igénylő kérdésben. Másfelől az ország 25%– át kitevő protestánsok – nem beszélve a szekularizált rétegekről – jogosan protestálhatnak, mivel ha ők tiszteletben is tartják a Szent István-ünnepkörhöz, a Szent Jobbhoz, a Szent Koronához stb. kapcsolódó katolikus hitelveket, nem lehet tőlük elvárni, hogy az állami ünneppel óhatatlanul összefonódó egyházi eseményeken, eljárásokon hitbeli konfliktus nélkül részt vegyenek. Különösen kérem ily módon a római katolikus hithez kötődő képviselőket e szempont megértésére és mérlegelésére.
Összegezve: a három lehetséges megoldás közül március 15 az egyedüli, amely megítélésünk szerint állami ünnepként szóba jöhet, mivel a nemzetet semmilyen, főbb értelemben nem osztja meg, ugyanakkor a lehető leginkább egyesíti. Köszönöm szépen. (Taps.)
