PETŐ IVÁN, DR. (SZDSZ)
PETŐ IVÁN, DR. (SZDSZ)
PETŐ IVÁN, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem kértem napirend előtt szót, mégis kénytelen vagyok egy mondat erejéig visszatérni Elek István felszólalására. Más tanácsai ellenére is visszatérek. Értettem, azt hiszem, a felszólalásban elmondottakat. A helyet és az alkalmat nem egészen találom alkalmasnak, hogy részleteiben megbeszéljük, miben értünk egyet, miben tér el a véleményünk, és milyen gesztusokat értünk félre vagy értünk meg egymástól; de mégis szükségesnek tartottam mindezt elmondani. Elnézést, hogy nem szorosan ahhoz szólok, ami miatt szót kaptam.
Áttérve most már határozati javaslatunkra. Az előttem szólókkal egyetértve határozati javaslatunkat, javaslattervünket viszont aggodalom sugallta. Az az aggodalom, ami az elmúlt egy hónapos parlamenti vita nyomán és a ma várható, vitát lezáró ülés előre látása nyomán alakult ki bennünk, fogalmazódott meg bennünk a kárpótlási törvény ügyében.
Az a benyomásunk, hogy a kárpótlási törvény ügyében az egy hónapos parlamenti vita semmivel nem vitte – legalábbis a Parlamenten belül – előbbre az ügyeket. A különböző álláspontok a Parlamentben megfogalmazott vélemények és a benyújtott módosító indítványok alapján nem közeledtek egymáshoz. Szinte semmi esélyt nem látunk arra, hogy az általános vita esetleges lezárása esetén a kárpótlási törvény alapvető kérdéseiben egyetértés születhessen.
Mi úgy ítéljük meg a benyújtott módosító indítványok alapján, hogy az a feltételezés, amelyet néhányan megfogalmaztak, miszerint majd a részletes vitában közelednek egymáshoz az álláspontok, nem nagyon szerencsés megközelítése az ügynek. Láttunk két kormánypárti frakcióvezető által benyújtott módosító indítványt, amelyek között semmiféle közös álláspont nem mutatható ki, legalábbis a módosító indítványokban. Az egyik egyébként még az indoklást is elfelejtette feltüntetni, hogy mivel indokolja a saját kormánya által benyújtott törvénytervezethez képest az alapvető eltéréseket.
Néhány példát szeretnék felsorolni, hogy érthető legyen a tisztelt Ház számára, hogy miért nyújtottuk be határozati javaslatunkat, arra, hogy melyek az eldöntetlen alapvető kérdések, miben nem lehet tisztán látni ebben a pillanatban a Parlamentben kárpótlási ügyben.
Nem világos – legalábbis a frakciónk számára semmiképpen sem, de azt hiszem, hogy az itt és a nyilvánosan elhangzott álláspontok alapján tulajdonképpen senki számára nem lehet világos –, hogy hogyan illeszkedik a kárpótlási törvénytervezet a Kormány privatizációs elképzeléseibe.
Nem világos, hogy kinek jár a kárpótlás, milyen elvi alapon jár a kárpótlás. Mindenkinek jár, aki az állam kezébe került vagyona után valamit igényel, vagy csak azoknak jár, akik a kárpótlási igényüket papírokkal, bizonyítékokkal tudják alátámasztani? Akik átélték az elmúlt negyvenegynéhány évet, vagy akik ismerik az elmúlt negyvenegynéhány év történelmét, pontosan tudják, hogy a kettő közötti különbség igen nagy. És az úgynevezett kisemberek, kis egzisztenciák – akik az életfeltételeiktől fosztattak meg – bizony az esetek döntő többségében nem formális államosítás vagy kisajátítás útján vesztették el lehetőségeiket, hanem semmiféle bizonyítékkal nem rendelkeznek.
Egyáltalán nem világos előttünk – a frakciónk előtt és talán más előtt sem –, hogy a törvényalkotók szerint, a javaslatok szerint az ingatlanvagyonon túl milyen veszteség után kíván még a kormányzat, vagy milyen veszteség után tud elfogadni a Parlament még további kárpótlási igényeket, hiszen itt a Házban számos módosító indítvány fogalmazódott meg, amelyik a tulajdoni veszteségen túlmenő indokolt eseteket sorakoztatott fel, ahol kárpótlási igény fogalmazódhat meg.
Nem világos, hogy ennek milyen törvényi tervezetei lesznek ebben az évben, milyen törvénykezési elképzelések működnek ez ügyben.
Egyáltalán nem világos számunkra – az alapelvekről van még mindig szó –, hogy mikor zárul le a kárpótlási törvénykezés. A pénzügyminiszter úr még a vita kezdetén azt mondta, hogy az erre rendelkezésre álló pénzügyi lehetőségek igen korlátozottak, holott tudjuk, hogy az eredeti törvénytervezet csak az 1949 utáni ügyekben kíván kárpótlást, és nagyon sok nem vagyoni kár ügyében jelentkeztek – ahogy mondtam már – kárpótlási igények.
Nem világos az egyáltalán, hogy az 1945-ig kiterjesztendő időhatár mit jelent a Kormány elképzelései szerint, mennyire tudják ezt méltányolni. Hiszen ezt sokan megfogalmazták. Újabban megfogalmazódtak olyan javaslatok is – ugyancsak itt a Parlamentben, módosító indítványok formájában –, hogy ne csak természetes, hanem jogi személyek is nyújthassanak be kárpótlási igényt. Ez a javaslat kormánypárti oldalról érkezett, ez is alapelveket érintő ügy, ebben sem lehet világosan látni, hogy milyen esélyekkel tárgyalhat a Parlament módosító indítványokat ilyen eltérő vélemények közepette.
Nem világos, hogy a Parlament többségének mi az álláspontja a természetbeni kárpótlás ügyében, hogy a természetbeni kárpótlás alanyi jogon jár bizonyos esetekben, alanyi jogon jár olyan esetekben, ahol egyszerű az ügyet elintézni, vagy pedig – mint a mi álláspontunk – feltételezi: alanyi jogon senkinek nem jár. Ez ügyben sem alakult még ki közös nevező, úgy látom, hogy a kormánypártok között sem. És sok egyéb technikai kérdésben sem világos sem a többség, sem az ellenzék álláspontja, illetve, hogy hogyan lehet ezen álláspontok között a részletes vita során közös nevezőt kialakítani.
Mi úgy látjuk, hogy amennyiben nem sikerül a kárpótlás alapelveiben a Parlamentben határozatot hozni, tehát a mi javaslatunk alapján határozatot hozni, vagy esetleg már napirendre sem tűzi a Parlament a mi javaslatunkat, olyan következményekkel kell számolnunk, amelyek bizony csak az aggodalom kifejezésére adnak indokot. Mások is hasonlókat fogalmaznak meg, mint amit én most el szeretnék mondani. Így például a mi feltételezésünk szerint, ha így vágnánk bele a részletes vitába, mint ahogy ma lezárható lenne ennek a törvénytervezetnek az általános vitája, akkor elhúzódó bizottsági viták következnének, ennek sok tapasztalatával rendelkezünk már. Könnyen keletkezhet olyan törvénytervezet, amely logikailag nem konzisztens, és ilyen törvénytervezetről kéne szavaznunk. Olyan törvény keletkezhetne, amely egyeseknek igazságot szolgáltat ugyan, de sok sérelmet okoz. Ennek végeredményeként előfordulhat, hogy a kárpótlás minden jó szándéka ellenére a kárpótlás megcsúfolása kerekedne ki az itt megfogalmazott javaslatok nyomán, a kárpótlás lezárása helyett további békétlenségek keletkeznének a társadalomban.
Magyarul: a társadalom megosztottságához vezetne, hogyha az alapelveket nem tisztáznánk, és így próbálnánk meg ezt a törvénytervezetet, a mai formájában az általános vitát lezárni. Mi azt szeretnénk, ha a kárpótlási törvénytervezet úgy kerülne megtárgyalásra, hogy a múltat le lehessen zárni, és a jövő felé fordulhasson a magyar társadalom. Attól tartunk, hogyha jelen állapotában próbáljuk a kárpótlási törvénytervezet általános vitáját lezárni, erre nem nyílik lehetőség.
Rátérve most már javaslatunk érdemi részére, mi az eljárás tekintetében azt javasoljuk, összhangban egyébként első, e témában megszólaló képviselőnkkel, Soós Károly Attilával, aki egy kerettörvény meghozatalát javasolta, hogy próbáljon meg az Országgyűlés megállapodni az alapvető kérdésekben. Ennek praktikus következményei lennének: a módosító indítványok jelentős része értelmét vesztené, ha alapkérdésekben a Ház többsége kialakítaná közös álláspontját, a tárgyalás esetleg meggyorsítható is lenne.
Ami a tartalmát illeti javaslatunknak – mármint mostani határozati javaslatunknak –, még egyszer megerősítjük azt, hogy mi a kárpótlási törvénytervezetet a privatizációval összekötve tudjuk csak elképzelni. Úgy gondoljuk, hogy a privatizációs alapelképzelések tisztázása nélkül, egy privatizációs törvény nélkül, ha a Parlament többsége esetleg a kárpótlási jegy mellett foglalna állást, nem világos, hogy mire ad felhatalmazást, milyen kínálati oldalt tud a kormányzat majd fölmutatni a kárpótlási jegyekkel szemben. (Dr. Torgyán József közbeszólása: 20 000 forint.)
Áttérve Torgyán képviselő úr javaslatára, mármint nekem most javasolja, hogy beszéljek a 20 000 forintról, az is szerepel határozattervezetünkben, hogy miután az elmúlt rendszer által okozott kár jelentős része nem bizonyítható papíron, formálisan nem bizonyítható, ezért mi azt javasoljuk, hogy széles körben, állampolgári jogon biztosítsuk a kárpótlási jegyeket, és sokak félreértésével szemben mindezt nem a kárpótlás helyett, hanem a kárpótlás, igazolható károk miatti kárpótlás mellett, azon túl javasoljuk, kivéve természetesen azokat – és erre, azt hiszem, más határozati javaslat vagy módosító indítvány nem fogalmazódott meg –, akik maguk közrejátszottak a károkozásban, és bírói ítélet ezt igazolja is. Tehát azok az aggodalmak, amelyek szerint az SZDSZ elképzelése esetleg a bűnösöknek is ugyanolyan juttatást adna, mint a bűnteleneknek, az áldozatoknak, a mi javaslatunk – és ez a határozati javaslatunkban szerepel – alapján megakadályozható lenne.
Mi azt gondoljuk, szemben az előttünk fekvő törvénytervezettel, és összhangban ugyanakkor sok kormánypárti javaslattal, kormánypárti képviselői javaslattal, hogy szerencsésebb lenne az egész kárpótlás ügyét egyetlen aktussal rendezni, hiszen a kárpótlás alapvető, a kárpótlási törvénytervezet alapvető feladata az, hogy a tulajdonviszonyokban tiszta helyzetet teremtsen, márpedig hogyha a kárpótlási igények újra meg újra érkezhetnek, újra meg újra jogosan megfogalmazódhatnak különböző szempontú kárpótlási törekvések, akkor nem lehet lezárni ezt a kérdést.
Végül az SZDSZ most benyújtott határozattervezete azt javasolja, hogy alanyi jogon senkinek se járjon természetbeni kárpótlás, hiszen ennek nagyon sok probléma lenne a következménye, mindenféle perek és más, technikailag nagyon nehezen kezelhető ügyek – ezt már elmondtuk részben korábban.
Én arra szeretném fölhívni képviselőtársaim figyelmét az elmondottak nyomán, hogy itt nem határozati javaslatunk tartalmával, mármint tartalmának az általunk javasolt változatával, megoldásaival kell, hogy foglalkozzanak, és amikor határozati javaslatunk sürgős napirendre tűzéséről szavaznak, akkor nem arról szavaznak, hogy egyetértenek-e velünk a dolog tartalmát illetően, hanem arról szavaznak, hogy érdemes-e az alapelvek tisztázását különválasztani az eddig szinte kezelhetetlennek tűnő törvénytervezet tárgyalásától. Tehát kérjük, hogy tűzzék napirendre sürgősen ezt a határozati javaslatot.
És még egy megjegyzést szeretnék tenni: mi úgy látjuk, hogyha az alapelvek tisztázatlanok maradnak, mi nem tudjuk támogatni ennek az általános vitának a lezárását, nem találjuk alkalmasnak a törvénytervezetet a most megismert formájában és módosításokkal a részletes vitára. Mi ilyen körülmények között, ha ez a nem kívánatos helyzet alakulna ki, nem nyújtunk be frakciónk nevében átfogó módosító indítványokat, csupán olyan módosító indítványokat fogunk benyújtani egy-egy képviselőnk nevében, amely a szélsőséges diszkriminációt próbálja megakadályozni.
Még egyszer tehát kérem, hogy a sürgős napirendre tűzését a határozati javaslatunknak támogassák. Köszönöm. (Taps a bal oldalról.)
Határozathozatal
