HORVÁTH JÓZSEF, DR. az ideiglenes bizottság elnöke:
HORVÁTH JÓZSEF, DR. az ideiglenes bizottság elnöke:
HORVÁTH JÓZSEF, DR. az ideiglenes bizottság elnöke: Jó. Tisztelt Elnök Úr! Ennek semmi akadálya nincsen. Tehát – tisztelt képviselőtársaim – 1989-es szám alatt kapták meg azt az előterjesztést, országgyűlési határozati javaslat előterjesztését, amelyik tartalmazza azoknak a társadalmi szervezeteknek a felsorolását, amelyeket a bizottság támogatni javasol a 400 millió forintos, erre a célra elkülönített keretből.
Az ideiglenes bizottságunk december hónap végén, természetesen már csak a végleges összeg megszavazását követően egy pályázatot hirdetett meg, amely pályázatnak a lényegi pontjai gyakorlatilag a mostani előterjesztésnek az indoklási részében megtalálhatók.
Ennek a summázata az, hogy ebből a pénzből a bizottság úgy gondolta, miután a keret már általunk is vélten kevés pénzt tartalmazott, hogy elsősorban az egészségügyi rehabilitációs, prevenciós és egészségmegőrzési, ifjúsági és gyermekérdekeket képviselő, valamint a természet- és környezetvédelmi tevékenységet folytató társadalmi szervezetek részesüljenek előnyben ennek a keretnek a felosztása során.
A bizottságunk úgy foglalt állást a pályázat kiírásával kapcsolatban, hogy ne részesülhessenek ebből a támogatásból a politikai pártok, szervezetek és mozgalmak, a munkavállalói érdekképviseleti szervezetek és szakmai egyesületek, az etnikai és kisebbségi szervezetek és a hobby jellegű szervezetek.
Különféle indokai vannak ennek. Egyet szeretnék külön kiemelni: az etnikai és kisebbségi szervezeteket azért zártuk ki ebből a pályázatból, mert számukra a magyar Országgyűlés a költségvetésben külön keretösszeget állapított meg, tehát úgy gondoltuk, hogy ők ott pályázzanak, és ezt pedig a többi szervezetnek tegyük lehetővé.
Összesen közel 600 szervezet, 589 szervezet pályázott 3,2 milliárd forint összegben. Azt hiszem, hogy ebből kiderült, hogy a bizottságnak egyáltalán nem volt könnyű dolga, mire ezt a 400 millió forintra valamilyen módon megpróbálta lefaragni. Épp ebből adódik aztán a legtöbb probléma: az, hogy gyakorlatilag minimális azoknak a szervezeteknek a száma, amelyek a kért összeget megkaphatták.
A 400 millió forintot a bizottságunk összesen 189 szervezet között osztotta szét az önök előtt fekvő lista alapján.
A munkamódszerről pár mondat, ami talán megelőzi a vitát.
Természetesen nem a bizottságban lévő parlamenti képviselők voltak azok, akik minden munkát elvégeztek és mérlegeltek. Miután a körtét az almával nem lehet összehasonlítani, ezért egy ifjúsági tevékenységet folytató szervezetnek a hasznosságát sem lehet egy környezetvédelmivel összehasonlítani, ezért négy kategóriát állítottunk fel: azt a hármat, amelyet preferáltunk – tehát egészségügy, szociálpolitika; az ifjúsági és gyermekérdekeket képviselő csoportok, társadalmi szervezetek; környezetvédelmi szervezetek; a negyedik pedig az az egyéb csoport, amelyek még tudtak pályázni, hiszen nem tartoztak a kizáró kategóriába, viszont nem tartoztak az első háromba sem. Ennek a négy kategóriának az elbírálása során munkacsoportokat hoztunk létre, amelyek részint álltak a létrehozott ideiglenes bizottság tagjaiból, részint, ahol lehetett, az illetékes parlamenti szakbizottságot kértük fel, hogy delegáljanak embereket, és ők vettek részt a munkában. Így a szociális bizottság és a környezetvédelmi bizottság aktívan részt vett az elbírálásban. Külső szakértőket vontunk be ennek a munkának az elvégzésébe; ahol lehetett és ahol tudtunk segítséget kapni, az illetékes minisztériumokat is bevontuk a munkába, akiknek nagyon sok esetben komoly kitekintésük van ezekre a társadalmi szervezetekre, és az így létrejött munkacsoportok az azonos témájú kategóriákat hasonlították össze, és azon belül próbáltak meg valamilyen egyezségre jutni.
Az igények alapján keretösszegeket szabtak ezek a csoportok, és egy ilyen csökkentő megoldással sikerült a 400 millió forintot valamelyest – nem azt mondom, hogy igazságosan, de valamelyest – tűrhető módon megosztani.
Nagyon sok problémával találkoztunk, ami abból adódik elsősorban, hogy a társadalmi szervezetek támogatási rendszere, az egész társadalmi szervezetekkel kapcsolatos törvénykezés nagyon kezdetleges, gyakorlatilag nincs is igazán erre szabályozás. Így olyan elveket kellett kitalálnunk, megvalósítanunk és lehetőség szerint következetesen végigvinnünk, amelyek sehol nem találhatók meg, semmilyen irányelvet nem kaptunk ezzel kapcsolatban.
Külön gond azoknak a szervezeteknek a támogatása, amelyek eddig, még az 1990-es évben is gyakorlatilag állami költségvetési támogatást kaptak. Ilyen volt például a Magyar Építőművészek Szövetsége, a Magyarok Világszövetsége, a Magyar Urbanisztikai Társaság, a Fogyasztók Országos Tanácsa és még lehetne sorolni. Ezeknél a szervezeteknél az a nagy gond, hogy amíg ezeknek megszűnt a minisztériumi támogatásuk, addig ez a támogatási összeg nem jelent meg annál a kategóriánál, ahová átcsoportosították őket igényjogosultságra. A legtöbb szervezetnél sikerült azt elérni, hogy gyakorlatilag átmeneti finanszírozást kapnak csak ebből a keretből, mert a legtöbben vállalták azt, hogy átalakulnak, megpróbálnak olyan módon működni, hogy ne állami költségvetésből kelljen ezentúl a finanszírozásukat megoldani.
Az egyes kategóriákon belül egy-két problémára hadd hívjam föl a figyelmet, amelyek gyakorlatilag tipikus gondok, és amelyek rávilágítanak a munka nehézségére.
Nagyon nagy gond volt azzal, hol húzzuk meg a határt abban, hogy országos és regionális szervezet, és mit minősítsünk helyi szervezetnek, hisz alapelvként azt is kimondtuk, hogy helyi szervezet nem kaphat pénzt, nem másért, csak azért, mert olyan kevés a felosztható keret, hogy egész egyszerűen nincs mód és lehetőség arra, hogy ez az országos keretösszeg helyi szervezeteket is tudjon támogatni.
A környezetvédelmi munkacsoportnál volt legjelentősebb probléma a regionalitás kérdése, mert ott gyakorlatilag egy-egy területre vonatkoznak azok a kutatási programok, azok a tevékenységek, amelyeket egy-egy környezetvédelmi csoport elvégez. Így könnyen előfordul, hogy nem több, mint hat-hét falu illetékességére kiterjedő területre már azt kellett mondanunk – és azt is mondtuk –, hogy regionális szervezet, és ezért kaphatott támogatást.
Ugyanilyen gond az országos szervezet és annak helyi szervezeteinek viszonya. Külön ki kell emelnem azért, mert önök a mai napon kaptak egy levelet a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségétől, amelyben kifogásolják azt, hogy a budapesti szervezet külön kap pénzt, míg a többi helyi, megyei szervezet nem kap külön pénzt. El kell mondanom, hogy a budapesti szervezet egy éve kivált az országos szövetségből, tehát ha még az országos szervezethez át is adnánk az ő pénzösszegüket, egész egyszerűen nem tudják továbbfolyósítani, mert nincs közöttük érdemi kapcsolat.
Az ifjúsági kategóriában külön problémát okozott a DEMISZ-nek és annak tagszervezeteinek a kérdése. Nagyon sok helyi DEMISZ-tagszervezet pályázott, és ugyanígy pályázott a DEMISZ-nek az országos központja és az Úttörőszövetség is. A bizottság úgy foglalt állást, miután a DEMISZ is és az Úttörőszövetség is az elszámoltatás alatt álló szervezetek sorában van, ezért addig, amíg azzal a Parlament nem végez, addig ezek a szervezetek ne kapjanak támogatást. A DEMISZ helyi szervezetei pedig azért nem kaphatnak a bizottság megállapítása szerint, mert egész egyszerűen helyi szervezetek, tehát ezért záródnak ki a pályázatból.
Az előterjesztésünk 4. oldalán szerepel az ifjúsági kategória 27. pontja alatt a MISZOT és annak tagszervezetei. A MISZOT a Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsa. Itt egy külön problémával találkoztunk. A MISZOT gyakorlatilag egy egységes pályázatot adott be, amelyből nekünk aszerint kellett kiválasztanunk szervezeteket, melyek azok, amelyek a pályázati alapelveknek megfelelnek, és melyek azok, amelyek nem. Amelyek bent maradtak ebben a körben, gyakorlatilag együtt kapják meg a pénzt, és utána ők egy közös egyeztetésen osztják szét maguk között. Azért nem tudtunk más megoldást találni, mert ezek a szervezetek nem nyújtottak be olyan mélységű pályázatokat, hogy mindegyiket külön tudtuk volna bírálni, illetőleg ők vállalták azt, hogy egymás között fogják ezt az elosztást elvégezni.
Az ifjúsági szervezetek felsorolásának 28. pontja az, ami, azt hiszem, még vitatott lehet. A 28. pont így szól: "Tartalék (politikai ifjúsági szervezetek részére) összesen 4 millió forint". A következő problémával találkoztunk, és nem igazán tudtuk feloldani: a politikai szervezeteket nem kívánjuk támogatni, viszont az ifjúságiakat preferáljuk. Tehát azok a szervezetek, amelyek politikai ifjúsági szervezetek, de részben politikai tevékenységet is folytatnak, az egyik szempont alapján külön támogatást érdemelnének, a másik szempont alapján kizárást érdemelnének. Bizottságunk úgy foglalt állást többségi szavazással, hogy képezzünk egy 4 millió forintos alapot, és ezt az alapot csak és kizárólag a politikai ifjúsági szervezetek között – ez a pártokhoz közel álló ifjúsági szervezeteket jelenti a mi megfogalmazásunkban – lehessen szétosztani úgy, hogy mindenki újra nyújthassa be a pályázatát, és aszerint döntsünk majd erről az egy kérdésről. Tehát gyakorlatilag erre még egyszer vissza kell térni a Parlamentnek.
További probléma volt: a természet- és környezetvédelmi tevékenységet folytató szervezetek között szerepelt pályázóként a Zöld Párt. Annak ellenére, hogy a környezetvédelmi miniszter külön írt a bizottságunknak, hogy támogassuk a Zöld Pártot – pedig azt hiszem, ők nem igazán vannak szoros baráti kapcsolatban –, azért nem tudjuk támogatni, mert pártként bejegyzett szervezet, párttevékenységet folytat, noha a tevékenységének a nagy része környezetvédelmi tevékenység.
Ugyanilyen alapon nem tudunk támogatni egy olyan szervezetet, amelyik biztos, hogy vitát fog kiváltani a Parlamentben, ez pedig a POFOSZ. A POFOSZ-t külön megnéztük a cégbíróságnál, még mindig pártként bejegyzett szervezet, nem is kívánta ezt megváltoztatni; azontúl pedig most, a budapesti időközi választásokon is indul, egy koalíció tagjaként támogat egy jelöltet.
Az egyéb társadalmi szervezetek között vannak azok a vitatott kérdések, amelyekben talán a legnehezebb volt döntést hozni.
Részint itt jelennek meg azok a "rossz emlékű" szervezetek, mint a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége, vagy említhetem a TESZ-t, amely a Hazafias Népfront utódszervezete, a Társadalmi Egyesülések Szövetsége. Ezek tevékenységét nagyon sok előítélettel fogadjuk nagyon sokan. Ezeknél a szervezeteknél ki kell emelnem a következőt – kérem, hogy ezt mérlegelje mindenki, amikor az ő pénzüket akarja máshova átcsoportosítani –: a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége részt vett egy meghallgatáson, ahol elmondták azokat az indokokat, amely alapján mi javasoljuk, hogy megkapja a másfél millió forintos támogatást. Olyan nemzetközi kötelezettségei vannak ennek a szervezetnek, olyan nemzetközi szervezeteknek a tagja Magyarországon egyedül, amelyek nem kimondottan politikai színezetűek, hanem nemzetközi ellenálló és antifasiszta mozgalmak részei. Benne van például az Auschwitzi Foglyok Szövetsége. Ezekhez a szövetségekhez való tagdíjfizetési kötelezettségük ennél nagyobb összegű, mint amit javasoltunk. A Társadalmi Egyesülések Szövetsége, a TESZ, a volt Hazafias Népfront utódszervezete, 26 millió forint szerepel a neve mellett, ami tudom, hogy kiugróan nagy összegnek számít a megjelent támogatások körében. Ez a szervezet eddig olyan sok állami támogatást kapott, hogy ez az összeg, amit most meg fog kapni, gyakorlatilag arra lesz elegendő, hogy ha azonnal elkezdi a saját felszámolását, akkor a most alkalmazott dolgozóknak talán ki tudja fizetni azokat a járandóságait, amik ehhez kellenek. Kérem, hogy ilyen módon és mértékben mérlegeljük ezeket a szervezeteket.
Az egyéb kategóriába nagyon sok pályázat érkezett, amelyek részben ifjúsági, részben sportjellegű pályázatok voltak. Ezeket a bizottság azért nem támogatta, mert a Társadalombiztosítási Alapnál létrejött, általunk megszavazott 450 milliós összeg gyakorlatilag ezeket a szervezeteket kívánja átfogni. Ezeket a pályázatokat oda át fogjuk küldeni, és felhívjuk a figyelmüket, hogy ott pályázzanak.
Nagyon sok alapítvány is pályázott, de alapítványok nem kaphatnak, hiszen a társadalmi szervezeteknek volt biztosítva ez a keretösszeg.
Fel kell hívnom a tisztelt Ház figyelmét egy gépelési hibára: a 7. oldalon az egyéb társadalmi szervezeteknél a 40. pont alatt szerepel a magyar orvosmozgalom a nukleáris háború megelőzéséért: 311 ezer forint támogatást javasoltak. Ez a szervezet gépelési hiba folytán került be a javaslatba, ezt bizottságunk nem javasolja. Kérem, hogy minden képviselőtársunk húzza ki ezt a listájáról. A tavalyi év kapott összegét gépelték át véletlenül erre az ívre.
Még egyet szeretnék kiemelni az egyéb kategóriában. Valószínűleg vitára ad okot, mert már jelezték: a 11. pont alatt a Magyar Újságírók Országos Szövetsége: egymillió-ötszázezer forint. Még mielőtt bárki bármilyen rosszra vagy jóra gondolna, semmi mást nem szolgálna ez a pénz, mint amire a pályázatukat is beadták, a MUOSZ fenntart egy újságíró iskolát, amelyet gyakorlatilag eddig az állam finanszírozott, a mai napig állami finanszírozásból él. Ennek az újságíróiskolának a fenntartására, továbbműködtetésére juttatjuk ezt a pénzt. Egyébként ennek a tízszeresét kérték, tehát nem hiszem, hogy ebből meg fogják tudni oldani az iskola fenntartását.
Azt kérném a tisztelt Parlamenttől, hogy amikor módosító indítványokat adnak be – már érkezett is aránylag szép számmal –, mindig mérlegeljék azt, hogy ha valakinek többet javasolnak, akkor valahonnét el is kell venni. Ennek mérlegelésével adják be a módosító javaslatokat!
Még egyet szeretnék elmondani, azt, hogy a következő megoldandó feladatok várnak a tisztelt Parlamentre a közeljövőben. Az egyik: el kell dönteni, hogy a továbbiakban az állami költségvetés kíván-e támogatni társadalmi szervezeteket vagy sem. Azt hiszem, hogy ezt könnyen el lehet dönteni. Ha igen, akkor valamilyen szabályozást kell kidolgozni ezeknek a szervezeteknek a támogatására, mert az nem követhető úgy, hogy van egy keretösszeg, és akkor aszerint próbálunk meg nézőpontokat keresni, hogy tudjuk csökkenteni, mert adott az összeg.
Miután ez az Országgyűléshez rendelt költségvetésben megszavazott összeg, ennek a jövő évi előirányzatát valakinek elő kell készíteni. Ha a Parlament ennek az összegnek az elosztója, akkor úgy gondolom, hogy a Parlamentnek kell azt az összeget javasolnia a költségvetésnek, hogy mi legyen ez a keretösszeg. Ennek az időbeli előterjesztését el kell végeznünk. Nagyon sok gond van – éppen ezért ezt is meg kell oldania a Parlamentnek – azzal, hogy különféle helyeken vannak pályázati pénzek elhelyezve: a tárcáknál, a minisztériumoknál, külön a nemzetiségi szervezetnek van meghatározva egy keret, külön ez a keret. Nincs közöttük egységes nézőpont, nincs közöttük egységes szabályozás arra, hogy mik legyenek azok az irányelvek, amelyek ezeket szabályozzák. Bizottságunk véleménye szerint ezeket is egységesíteni kell.
A másik pont: el kell döntenie a magyar Országgyűlésnek, hogy ezeknek a pénzeknek a kifizetése után akar-e valamilyen ellenőrzést gyakorolni, és ha igen, akkor ezt milyen rendszer alapján végzi. Most az ellenőrzésre egyetlen mód van, az Állami Számvevőszéknek joga van arra, hogy szúrópróbaszerűen vizsgálja a szervezeteket, mint állami pénzhasználó kapocsszervezeteket.
Tisztelt Parlament! Tisztelt Elnök Úr! Bizottságunk még egyszer fogja a Parlamentet egy előterjesztéssel zavarni, amely ezeknek a problémáknak a megoldására kíván javaslatot tenni, illetve ezeknek a megoldását kívánja szorgalmazni. Arra kérem a tisztelt Parlamentet, hogy ha lehet, még a mai napon próbáljuk meg ezt a témát lezárni. Higgyék el, nem a bizottság lustasága volt az, ami két és fél hónapos munkát igényelt, hanem egész egyszerűen az, hogy a beérkezett pályázatok anyaga óriási mennyiségű volt. Ezeknek az áttekintése és mérlegelése nagyon sok energiát és időt vett igénybe. Ezek a szervezetek – akik a pénzt várják – nagyon sokan ott vannak, hogy ha 1-2 héten belül nem kapnak pénzt, akkor nem tudják kifizetni a terembérletüket, egyéb költségeiket.
Arra kérem a tisztelt Házat, hogy amennyire lehet, ebben a kérdésben gyorsan döntsünk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
