HAJDÚ ZOLTÁN (SZDSZ):
HAJDÚ ZOLTÁN (SZDSZ):
HAJDÚ ZOLTÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Az egyházi ingatlanok kérdését rendezni kívánó törvénytervezet kapcsán, de más törvények vitájánál is megfigyelhető a témaközpontú szakmai vita mellett – néha a helyett – egy véleményigazolás, hivatkozási alapot, kapaszkodót kereső háttérvita.
A hatalmi és pártpolitikai viták egy kiépülő többpárti demokráciában természetesnek mondhatók, sőt szükségesek is. A kivédhetetlenebb, kínosabb viták indítéka közelebbi és távolabbi múltunk, jelen helyzetünk és az előttünk álló jövő objektív látásának hiánya. Illetve e három önkényesen kiemelt részleteinek célirányos összeépítgetése. A történelem részigazságaira, illetve igazságtalanságaira hivatkozással készülnek részletek. Azt reméljük, hogy a sok legyártott fogaskerék átfogó rendezőelv nélkül összeáll működő gépezetté. Hogy közben hány fog törik le és bele, majd utólag kiderül.
Ezzel a törvénytervezettel is egy ilyen fogaskereket csiszolgatunk. Ha ez a törvényjavaslat a maga nemében minden tekintetben tökéletes fogaskerék lenne – sajnos távolról sem az –, akkor sem tudnánk megmondani, hogyan illeszkedik majd a később megalkotásra kerülő többihez, mint például a társadalombiztosítási, oktatási, egészségügyi törvényhez, hogy többet ne is említsek azok közül, amelyek az egyházakat ugyanúgy érintik majd, mint jelenlegi témánk.
Alapvető hányossága tehát a kezünkben lévő törvénytervezetnek, hogy nem sorolható be a jól kidolgozott, logikus törvényalkotási rendbe mint annak szükségszerűen soron következő eleme. A Szabad Demokraták a felsorolt, ezután megalkotásra kerülő törvényekkel összhangban tartják optimálisan rendezhetőnek az egyházi ingatlanok kérdését. Azok nélkül létrehozni ezt a törvényt annyit jelent, hogy determináljuk lehetőségeinket. Előre korlátozzuk saját törvényhozási szabadságunkat az egyházi ingatlanok helyzetének olyan, amilyen véglegesítésével.
Tisztelt Ház! Az értékrend melletti vagy egy bizonyos értékrend melletti döntés ismeretek és tapasztalatok birtokában lehetséges, és csak úgy hiteles. A szentírás értékrendjét öntudatosan képviselők a társadalom számára hasznos és kívánatos emberek.
Az eddigi vitában világosan kirajzolódott egy minden parlamenti párt által elfogadott alapelv, nevezetesen, hogy az egyházak működésének feltételrendszerét biztosítani kell. Természetes, hogy ennek mind a harmincnyolc, hazánkban működő egyház egyaránt örvend. A teljes társadalom jogos elvárása pedig az, hogy ezt a közérdekű jót mindkét részről, mind az állam, mind az egyházak oldaláról jól képviseljék. Az egyházaknak jogos igénye a jogfosztottság évtizedei után, hogy a társadalomban polgárjogot nyerjenek. De egyházakat lejárató végzetes hiba lenne a polgárjogot összetéveszteni a pozícióval.
Csak emlékeztetésül jegyzem meg, hogy amikor az ősegyház kezdte összetéveszteni a szeretet hatalmát a hatalom szeretetével, mire államvallássá lett Nagy Konstantin idején, már alig lehetett ráismerni eredeti krisztusi arculatára. Az állam részéről tiszteletet érdemlő elgondolás, hogy a tevékenykedés útján most induló egyházakat nem kívánja anyagi segítség nélkül magukra hagyni az ingatlantulajdont rendező törvénnyel mint írott malaszttal, hanem kész támogatni gazdasági talpraállásukat.
De nehezen jóvátehető, vagy jóvátehetetlen hiba lenne, ha hosszú távra konzerválnánk az összefonódást az egyházak és a költségvetés között. Ez ugyanis változatlanul vinné tovább az egyházak megalázó helyzetét, hogy kilincselniük kell a mindenkori állami költségvetésnél, vagy ami még rosszabb, fel kell venniük a kényszerversenyt dörzsölt pénzügyi lobbikkal. A mindenkori kormány pedig abba az egyirányú utcába jutna, hogy az ingatlanbázis fenntartásának kényszere alatt nyögő egyházakat meghatározatlan ideig támogasssa. Ha már az ingatlanokat a gazdasági önállóság biztosítékai nélkül jelen törvénnyel visszajuttatta tulajdonukba.
Bízom benne, hogy mind képviselőtársaim, mind a nyilvánosság helyesen értik szavaimat. A közfeladatokat, amelyeknek ellátásában a magán-, az alapítványi és állami intézményekkel egyenértékűen az egyházi is végzi szolgálatát, szektor- és ideológiasemlegesen finanszírozni kell. Ilyenek az öregek ellátása, a betegápolás, a fogyatékosok gondozása, narkó- és alkoholfüggők rehabilitálása, de az árvaellátás, az ifjúság szolgálata: itt egészen komolyan mint az egyházak ifjúsági missziójának körét említem azokat az ifjúsági egyesületnek nevezett, de missziói tevékenységet elvégző szövetségeket, amelyek negyven évvel ezelőtt ugyanúgy megszűntek, és ma ezek közül jónéhány újra aktívan működik.
Mert mindezekben nem az adott egyház, hanem az elvégzendő funkció részesül ellátmányban. Az úgynevezett hitéleti tevékenység területén azonban a korábban említett kiszámítható buktatók miatt nagy körültekintéssel, bölcs megfontolással és belátható időn belül az egyházakat az önálló működés helyzetébe kell hozni, hogy mindenkor függetlenek lehessenek a mindenkori állami költségvetéstől.
Jó lenne végre végleg túllépni azon az időn, amikor a szolgáló egyházat kiszolgáltatott helyzetbe szorították, s rövid úton kiszolgáló egyházzá nyomorították. Alapvető hiányossága a kezünkben lévő törvénytervezetnek, hogy nem mutat irányt, és nem ad garanciát arra, hogy az állam és az egyház összefonódásának megszüntetése korrekt módon megtörténjék.
A szabad demokraták a teljesség igénye nélkül a következőket javasolták s javasolják ennek megvalósításához: Először is tekintsük az eddigi költségvetési támogatást egy államilag kezelt tőke hozadékának, a hozadék helyett magát a tőkét bocsássuk az egyházak rendelkezésére belátható időn, esetleg három esztendőn belül, ilyen módon kiváltva a költségvetési támogatást. Azután lehetővé kell tenni, hogy az egyházaknak juttatott adományok levonhatók legyenek az adóalapból ugyanúgy, mint az alapítványoknak juttatott adományok. Kicsit szomorkásan emlékezem arra a decemberi napra, amikor az adótörvények kapcsán éppen az ellenzék, a szabad demokraták részéről nyújtottunk be egy ilyen módosító javaslatot, amit a kormánykoalíció volt szíves akkor leszavazni.
Ugyanígy beszélhetnék a befizetett jövedelemadó néhány százalékának felhasználásáról, amelyet az állampolgárok maguk döntenének el, hogy mire kívánnak irányítani, szociális, oktatási, egyházi, kulturális, sport- vagy egyéb tevékenységekre. Téves megközelítés az, hogy ezekkel a javaslatokkal kárt szenved vagy nagyobb kiadások elé kerül a költségvetés. Ha ez a költségvetési támogatás helyett van, akkor nem többletkiadása, hanem megtakarítása a költségvetésnek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitában elhangzott már utalás arra, hogy a jelen törvényhez való hozzállás megmérettetés a pártok számára, miként tesznek eleget a választási küzdelmekben hangoztatott vállalásaiknak. Mennyiben munkálják az egyházak érdekét, illetve mennyiben munkálkodnak az egyházak érdekei ellen.
Meggyőződésem, hogy ebben a hazában párttagságtól függetlenül a keresztény öntudattal élő emberek kétség kívül az egyházak érdekeit és önálló talpraállását munkálják, mint ahogy a különböző pártok nosztalgiától és álmodozástól egyaránt mentes, felelős javaslatai is. Legyen bármely pártnak vagy parlamenti frakciónak a tagja valaki, ha az egyházak működési, gazdasági és tulajdoni kérdéseihez az egyházi üzemigény indulatával közelít, egészen biztos, hogy az egyházak igazi érdekei ellen tesz. Általános vitánk témájában a pártok közötti különbség nem ott van, hogy melyik áll az egyház mellett vagy melyik azok ellen, hanem, hogy melyik miben látja a buktatókat, a megvalósítás veszélyeit. Tehát a veszélyérzetben érzem a különbséget. Ez pedig nem ideológiai hovatartozás kérdése, hanem felkészültség, bölcsesség és felelősség dolga. Mint keresztény hívő ember – református lelkész – meggyőződéssel vallom, hogy a történelem ura új kezdés lehetőségének kimunkálását bízta ránk ebben a tekintetben mindenképpen.
Igazán levonhatnánk két évezred s ezen belül európai magyar létünk 1100 évének tanulságait egész népünk és a hazánkban élő valamennyi egyház javára.
Alapvető hiányossága a kezünkben lévő törvénytervezetnek, hogy mind a felkészültség, mind a bölcsesség, mind a teljes társadalom iránti felelősség hiányzik belőle. Az SZDSZ tehát alapjában véve törvényhozásra alkalmatlannak tartja az előterjesztést, tökéletesen egyetértve ez ügyben az alkotmányügyi bizottság állásfoglalásával. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps balról.)
