HORN GYULA (MSZP):
HORN GYULA (MSZP):
HORN GYULA (MSZP): Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Szocialisták tartják magukat ahhoz, hogy a Parlament munkáját napirend előtti felszólalással csak rendkívüli ügyben szabad terhelni. Megítélésem szerint elmondandómban ilyen ügyről lesz szó.
Ismeretes, hogy a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségéhez tartozó tagszervezetek csütörtökre figyelmeztető sztrájkot hirdettek meg. Ez egy demokratikus jogállamban egyáltalán nem rendkívüli.
A munkavállalók sztrájkkal, alkotmányos jogaikkal élnek, mert úgy ítélik meg, hogy követeléseiknek már más módon nem tudnak nyomatékot adni. A mostani ügy viszont már a Parlament elé is tartozik, hiszen nem valami helyi szintű követelésről van szó, hanem a Kormány tevékenységét is érintő kérdésről – márpedig a Kormány felelősséggel tartozik a Parlamentnek.
Mindannyiunknak tudatában kell lennünk, hogy az országban szaporodnak a válságjelek, növekednek a szociális feszültségek, és nő az elégedetlenség. A közvélemény előtt ismeretesek a szakszervezetek követelései. Ezek megítélésünk szerint jogosak, hiszen nem kívánnak mást, mint hogy a piacgazdasággal együtt épüljenek ki annak szociális elemei. Követelik új munkahelyek biztosítását, a munkavállalók tulajdonosi pozícióját szolgáló jogi-pénzügyi kereteket ugyanúgy, mint a munka nélkül maradók végkielégítését vagy az energiaár-emelés tisztességes kompenzálását.
Emlékeztetni kívánom önöket arra, hogy a Szocialista frakció az elmúlt egy év alatt számos olyan javaslatot terjesztett elő, amelyek ezekben a kérdésekben megoldási lehetőséget kínáltak. Sajnos, a Parlament érdemben egyetlen ilyen javaslatunkkal sem foglalkozott. Most újból bebizonyosodott, hogy a rendezésre váró ügyek félresöprése, a fontossági sorrend szem elől tévesztése csak elmérgesíti a helyzetet. Megítélésünk szerint e jogos követelések nem borítanák fel a költségvetési egyensúlyt, az érintett szakszervezetek józansága pedig garancia arra, hogy nem állnak elő teljesíthetetlen igényekkel.
A Szocialisták fontosnak tartják annak hangsúlyozását, hogy az érintett tagszervezetek által meghirdetett figyelmeztető sztrájk a törvényben előírt egyeztetési eljárás része. Az érdekképviseletek maguk is el akarják kerülni az általános sztrájkot, és még inkább azt, hogy a konfliktusok kikerüljenek a munkahelyekről az utcára. Ehhez persze szükség van a Kormány érdemi tárgyalási és megegyezési készségére. Nem szabad megengedni, hogy a pártok – akár a Parlamenten belül, akár azon kívül – a munkavállalók gazdasági küzdelmét önös politikai céljaikra használják fel, s ennek tükrében… (derültség középen és a jobb oldalon) …ítéljék meg a munkavállalók jogos követeléseit. Folytathatom, Elnök Úr?
