KÓNYA IMRE, DR. (MDF)
KÓNYA IMRE, DR. (MDF)
KÓNYA IMRE, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kilenc hónappal munkánk megkezdése után nagy fontosságú döntés előtt állunk. Sok törvényt alkottunk meg eddig, olyanokat, amelyekkel kiépítettük az ország demokratikus berendezkedésének a kereteit, például az önkormányzati törvényt vagy az alkotmánymódosítást, olyanokat, amelyek a gazdaság jobb működését segítik, például a tisztességtelen versenyről, az árakról, a külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló törvényt, illetve módosítást.
Olyan törvényt is hoztunk már, amely része a történelmi igazságtételnek, mint például az elmúlt rendszerhez kötődő társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatásáról szóló törvény, de ez az első olyan törvényjavaslat, amely az egyes embereket ért sérelmeket akarja – legalábbis részben – orvosolni, amellett természetesen, hogy egy magántulajdonosi réteg kialakítása irányában is hat.
Ezzel a törvénnyel a Kormány és az Országgyűlés magára vállalja olyan sebek gyógyítását, amelyeket nem ő okozott. Mindazt a jogtalanságot, igazságtalanságot, amely itt negyven esztendő alatt ellenünk történt, helyrehozni, az összes sérelmet orvosolni nem lehet. A szabadon választott Parlament, az új Magyarország mégsem háríthatja el magától azt a feladatot, hogy szembenézzen a múltjával, és megpróbálkozzék a lehetetlennel, hogy országunk kifosztott, lepusztult állapota dacára minden lehetséges energiát összpontosítva, a társadalom egészének az igazságérzetét figyelembe véve orvosolja azokat a sérelmeket, amelyeket a bukott rendszer azzal okozott, hogy megfosztotta jogos tulajdonától a polgárok jelentős részét.
Ugyanakkor mindannyiunknak látnunk kell, hogy az elmúlt évtizedekben nemcsak azok szenvedtek Magyarországon hátrányt, akiktől elvették tulajdonukat, hanem azok is, akik bár becsülettel dolgoztak, a rendszer teremtette korlátok miatt képességüknek, szorgalmuknak megfelelő tulajdonhoz nem juthattak. Ezeknek a millióknak a kárát senki sem tudja sem felmérni, sem megtéríteni, mint ahogy valójában soha sem lehet anyagiakkal ellensúlyozni az ostromévekkel, az internálásokkal, a kitelepítésekkel járó meghurcoltatásokat és szenvedéseket sem. Senkit sem lehet kárpótolni a derékba tört sorsokért, az elveszített lehetőségekért.
Az a keserű valóság azonban, hogy az igazságtalanságok legnagyobb részét nem lehet orvosolni, nem mentesíthet bennünket az alól, hogy megtegyük ezt legalább ott, ahol lehetséges. A most tárgyalandó törvénnyel ezt megtesszük. Az igazságtalanságokat kívánjuk orvosolni egy meghatározott területen, a jogtalan tulajdonelvétel területén. Azoknak a sérelmét kívánjuk orvosolni, akiket azzal ért igazságtalanság, hogy jogtalanul elvették a tulajdonukat.
Nem szeretnék senkiben sem indokolatlan várakozást kelteni, hiszen a talpraállásért küzdő magyar társadalom képtelen akár megközelítőleg is megfelelő mértékű elégtételt szolgáltatni azoknak a tagjainak, akiket konkrét anyagi károk értek, de talán nem is ez a döntő, hanem az, hogy mindenki előtt világos és egyértelmű legyen, hogy az új Magyarország a polgárait elnyomó és kifosztó kommunista állammal ellentétben a kisemmizettek oldalán áll (taps) , hogy a demokratikus magyar Parlament képes ugyanolyan erővel és határozottsággal fellépni polgárai mellett, mint ahogyan azt a diktatúra ellenükre tette, és hogy nem szándékunk a múltat szőnyeg alá söpörni, hanem a lehetőségek figyelembevételével, valamint a jogállam, az alkotmányosság és a törvényesség keretében, de igenis vállaljuk a történelmi igazságtételt. (Taps.)
Nem osztjuk a legnagyobb ellenzéki pártnak, sem a Magyar Szocialista Pártnak az álláspontját, amely a most tárgyalandó törvény jogalapját azzal véli megtalálni, hogy az államosítások során elmaradt kártalanítást valamilyen formában és mértékben utólag rendeznie kell az államnak. Ezzel szemben a mi álláspontunk az, hogy itt nem államosítás történt és nem szövetkezetesítés, hanem a magyar népet sújtó történelmi igazságtalanság és jogtalanság. (Taps. – Úgy van, úgy van!) Jogtalanságot mondok annak ellenére, hogy minden normálisan, a jog keretei között, törvényesen zajlott le, de amikor a törvények lábbal tiporják az emberi jogokat, az nem jog, hanem maga a törvényesített jogtalanság. Törvényesített jogtalanság, amiért igazságot szolgáltatni a sérelmet szenvedőknek megkerülhetetlen történelmi kötelességünk.
A Magyar Demokrata Fórum álláspontja szerint, és ebben a döntő kérdésben úgy hiszem, hogy a koalíció mindhárom pártja egységes, a most megalkotandó törvény jogalapja nem egy hajdan volt államosítás törvényes következményeinek a levonása, hanem a magyar népet ért történelmi igazságtalanság és jogtalanság következtében kötelező történelmi igazságszolgáltatás. (Úgy van, úgy van! – Taps.)
Hogyan lehetséges igazságszolgáltatás azoknak, akiktől elvették jogos tulajdonukat? A legkevesebb, amit megtehetünk (középről: Hogy visszaadjuk!) , hogy elismerjük és kinyilatkoztatjuk a jogtalanság és az igazságtalanság tényét. Ez a legkevesebb. (Harsány nevetés középen.) A legtöbb pedig az, hogy az összes károsultnak visszaadjuk azt, amit tőle jogtalanul elvettek.
Az első megoldás nem elégséges, a második pedig sajnos nem lehetséges. Nem lehetséges, mivel évtizedek múltak el a sérelem bekövetkezése óta. A legtöbb esetben jelentősen változott maga a vagyontárgy, amelyet jogtalanul elvettek, tehát egyszerűen fizikailag nem lehet visszaadni az elvett vagyontárgyakat. Gyakran pedig a jogtalan elvételt követően újabb és újabb jogos tulajdonosok váltották egymást, így jóhiszeműen szerzett jogokat sértene a reprivatizáció.
A termőföld kétségkívül más, hiszen ott az állag, az érték alig változott, továbbá a termőföld esetében könnyen megoldható a hasonlóval történő helyettesítés. Ugyanakkor a termőföld új tulajdonosa leggyakrabban mezőgazdasági termelőszövetkezet, amely maga is vitatható módon szerezte tulajdonát. A föld közvetlen és ellenérték nélkül történő visszaadása viszont méltánytalan lenne a termelőszövetkezeti tagokkal szemben, akiknek korábban nem volt tulajdonuk, és akik ellenérték nélkül lennének kénytelenek lemondani arról a földről, amely megélhetésük alapját képezi.
Az Alkotmánybíróság ismeretes jogértelmezése mellett pedig jogszerűen egyáltalán nem lehetséges a föld közvetlen reprivatizácója, a téesz-tulajdon ellenérték nélkül történő kisajátítása.
A jogtalanul elvett vagyon természetben történő visszaadása, a reprivatizáció tehát a vagyontárgyak teljes körét illetően nem lehetséges, a termőföld körére szorított reprivatizáció pedig alkotmányossági és méltányossági aggályokat vet fel, miközben a földbirtok szerkezet-átalakítása megoldandó feladat.
Mindezt figyelembe véve, a jogtalan tulajdon-elvonásokkal okozott sérelmek orvoslása terén, ha nem akarunk megrekedni, a jogtalanság puszta deklarálása mellett, az elvileg lehetséges megoldás a teljes vagy részleges kártalanítás. Miután az ország helyzete a teljes kártalanítást nem teszi lehetővé, csak részleges kártalanításról lehet szó, amit az ország teherbíró képességének megfelelő mértékben és módon kell alkalmazni. Ezen belül a termőföldre, annak speciális helyzetére tekintettel, és a földtulajdon-viszonyok átalakítására vonatkozó társadalmi érdekre figyelemmel, természetesen külön szabályokat kell alkalmazni.
A Kormány által előterjesztett törvényjavaslat úgynevezett kárpótlási jegy formájában kíván a károsultaknak degresszív kulcs alapján részleges kártalanítást nyújtani. A kárpótlási jegy nem készpénz, amit a tulajdonosa bármilyen vásárlásra felhasználhat, hanem olyan értékpapír, amelyen kizárólag állami értékpapírt lehet venni. Kivételt képez a földtulajdon elvételével okozott sérelmek orvoslására szánt kárpótlási jegy, amelynek fejében az elvett föld jelenlegi tulajdonosától, a termelőszövetkezettől, a károsultak meghatározott köre földtulajdont vásárolhat a termelőszövetkezetet kötelező vételi jog alapján. Megítélésünk szerint a kárpótlási jegy megfelelő technikát biztosít a jogtalan vagyonelvételekkel okozott sérelmek igazságos megoldására. Alkalmazásával a károsultak az elvett vagyonért vagyonhoz jutnak, a földre válthatóság biztosításával pedig érvényesülnek a földtulajdonra vonatkozó speciális szempontok is.
Ez utóbbiról szólva, a Magyar Demokrata Fórum álláspontja szerint a javaslathoz képest bővíteni kell azoknak a körét, akik vagyonjegyüket földre válthatják, és arra kell törekedni, hogy az ily módon visszajuttatott földek értéke az esetek minél szélesebb körében elérje vagy megközelítse az elvett földtulajdonok értékét. Magyarul: azok, akiktől elvették a földjeiket, a vagyonjegyen keresztül, illetőleg minél nagyobb arányban, gyakorlatilag kapják vissza azokat.
Visszatérve most már az általános szabályokhoz, eldöntendő kérdés, hogy milyen legyen a részleges kárpótlás mértéke. Azoknak az igazsága, akiktől vagyonukat jogtalanul elvették, azt követelné, hogy a kárpótlási jeggyel megszerezhető érték minél inkább megközelítse azt az értéket, amelyet a károsulttól annak idején jogtalanul eltulajdonítottak. A károsultak igazságának azonban korlátokat szab az ország teherbíró képessége és mások igazsága. Hiszen mindenkinek, az egész társadalomnak kell megfizetnie azt, amit most a károsultak kapnak, hiszen a társadalom esik el a bevételektől, ha az állami tulajdont kárpótlási jegy ellenében értékesítik.
Részleges kárpótlás esetén a nemzeti közteherviselés valósul meg a múltért való felelősség terén is, hiszen a károsult viseli a teher egy részét, azt a kárt, amelyet nem fedez a kárpótlási jegy. A társadalom többi tagja pedig viseli a kárnak – amit egyébként nem ő okozott – azt a részét, amelyre a kárpótlás vonatkozik. De a közteherviselésnek részesei a termelőszövetkezetek is, melyek a kárpótlási jegyekért kétségtelenül ár alatt kénytelenek földet adni a károsultaknak. A rájuk rótt terhet azonban némileg ellensúlyozza az a tény, hogy a termelőszövetkezetek eredetileg is áron alul, vagy éppenséggel ingyen jutottak földtulajdonukhoz. (Derültség a jobb oldalról.)
A Magyar Demokrata Fórum álláspontja szerint, az ország teherbíró képességét figyelembe véve, a lehető legnagyobb mértékű kárpótlást kell nyújtani minden területen. Belátjuk azt, hogy az elszenvedett károk teljes megtérítésére nincs lehetőség, de a javaslatban szereplő mértéket mindenképpen növelni kell.
Egy éve, programunk lényegeként azt írtuk plakátjainkra; "Szabadság, tulajdon." A szabadság azóta naponta megélt tapasztalatunk, a polgárok tulajdonhoz juttatásának első nagy lépése pedig e törvényjavaslat. Jövőképünk egy olyan magyar társadalom víziója, amelynek alapját a vállalkozások százezrei, a tulajdonos középpolgárság jellemzi. Nem vagyunk és nem leszünk radikális világmegváltók, akik úgy képzelik el, hogy egyik napról a másikra át lehet alakítani az országot. A nemzeti tulajdonos középpolgári lét feltételeinek kialakítása évekig tartó folyamat. A kárpótlási törvényjavaslatot e folyamatban is értelmeznünk kell. A kárpótlási törvény tehát amellett, hogy a múltra tekintve igazságot kíván szolgáltatni, a jövőbe is mutat, hiszen egy széles magántulajdonos-réteg tudatos kialakítását is célozza.
E törvény meghozatalát hamarosan követni fogja a privatizációs törvény, benne az alkalmazotti részvényprogram megvalósításával, hiszen az állami tulajdonból nemcsak azokat a volt tulajdonosokat kívánjuk ingyenesen részesíteni, akiktől jogtalanul elvették tulajdonukat, hanem az állampolgárok lehető legszélesebb körét. Az egységes privatizációs törvényben törvényes garanciákat kell biztosítani arra vonatkozóan, hogy a privatizálandó állami vállalat dolgozói kedvezményes áron, sőt – bizonyos feltételek esetén – ingyenesen is megszerezhessék a részvények meghatározott hányadát. (Taps a jobb oldalról.)
Tudjuk, hogy lehetetlen tökéletes, minden egyéni igényt kielégítő megoldást találni, de bízunk a Parlament összes frakciójában és valamennyi képviselőjében, hogy e kérdésben mindenki háttérbe szorítja majd pártpolitikai és személyes szempontjait. Bízunk abban, hogy közös erővel a lehető legjobb és legigazságosabb, a társadalom egésze számára a leghasznosabb megoldást sikerül majd kimunkálni. Bízunk a magyar nép mértéktartásában és bölcsességében, hogy a választott Parlamentje által meghozott döntést elfogadja majd annak ellenére – és ezt előre meg kell mondanunk, mert nem akarunk megalapozatlan reményeket kelteni –, hogy a törvény messze nem tud minden egyéni igényt kielégíteni.
Végezetül bízunk abban, hogy az előttünk álló feladat megvalósítása, a törvény vitája, majd végrehajtása szerte az országban nem a múltbéli sérelmek felélesztését, hanem a sebek gyógyulását segíti majd elő; nem az irigységet, féltékenységet, az egymás ellen feszülő indulatokat fogja majd felszítani, hanem a megbékélést, a közmegegyezést és a nemzeti egységet segíti majd megteremteni, mert az ország felemelkedésének mindez elengedhetetlen feltétele. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon és középen, szórványos taps a bal oldalról.)
