BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nap mint nap áramlanak hozzám levelek. Jártam a közelmúltban Abaújban, ahol 80 község polgármesterével volt alkalmam találkozni. A közbiztonság helyzetének rendkívül aggasztó állapotát kifejező felszólalásokat kellett végighallgatnom, a levelekben olvasnom. Az a benyomásom, hogy ma már valóban súlyos társadalmi problémaként, egyre súlyosabb, hovatovább a legsúlyosabb társadalmi problémaként jelentkezik a közbiztonság nehéz helyzete. Ez kivált reakciókat. E reakciók közé tartozik ez is, és most nem azért, hogy "lányomnak mondom, hogy menyem is értse", de többféle közvélemény-kutatást kértem mi közbiztonsági ügyben és fegyverhasználat, rendőri fegyverhasználat ügyében.
Az volt a közvélemény-kutatás válasza, hogy 65%-a fenntartás nélkül helyesli, 25%-a úgy véli, hogy egyedenként, esetenként kell elbírálni, hogy jogos volt-e. Mindössze 7% ítélte el. Ez egy közhangulat kifejeződése, olyan közhangulaté, amelyik valóban nagyon erős reakció a kialakult közállapotokra.
Mindazt, amit képviselő úr kérdés formájában a végén csoportosított, ebben a szellemben és ezt figyelembevéve kívánom megválaszolni.
A rendőrségi törvény felgyorsítása, úgy vélem, részünkről megtörtént, április közepére a törvény teljesen kész. Jövő héten a törvény kész van és a Kormány elé terjeszthető, ha a Parlament ezt a törvényt – a tisztelt házbizottság figyelmébe ajánlom – az eredetileg tervezettnél korábban be tudja fogadni.
A módszereket illetőleg a bűnüldözési tevékenység hatékonyságánál két tényező lényeges részletezés nélkül: a technika – nem hiszem, hogy ezt a közismert problémát itt külön részleteznem kéne –, és a másik a létszám, amiről ma már valóban volt alkalmam szólni. Ehhez tartozik bizonyos szervezeti változás, amely ezekben a napokban megindult, a nyár elejére befejeződik az erre hivatott szervezeteknél.
Ami az önvédelmi csoportokat illeti, hogy ebben a Belügyminisztérium nyújtson segítséget – ezt teszi. Ugyancsak április közepére elkészült kormányrendeleti szinten – mert más törvényi jóváhagyásra, úgy érzem, nincs mód – a polgárőrséggel kapcsolatos új szabályozás. Most szombaton 260 már megalakult szervezet és a megyei rendőri vezetők számára egész napos értekezletre kerül sor, ahol tájékoztatást kapnak az önvédelmi csoportokkal kapcsolatban, ahol nagyon lényeges – és ezt követelményként szeretném megfogalmazni –, hogy az önkormányzatok vállaljanak felelősséget, felügyeletet a létrehozott polgárőrségek felett, és természetesen a rendőrségnek is legyen ilyen természetű kompetenciája.
Ugyanakkor azokat a kéréseket el kell utasítani, amelyek hatósági és hatósági eljárási jogköröket kívánnak önmaguk számára biztosítani. Nem részletezem: e csoportok működésének főbb vonásait egységes rendszerben kell szabályozni, mert bizonyos nyugtalanító vadhajtások is megjelentek.
Ami a bűnmegelőzés érdekében, gondolom, a büntetőjogi, büntetőeljárási problémakört illeti, pont az elmúlt napokban volt alkalmam legfőbb ügyész úrral tárgyalni és bizonyos mértékig csokorba szedni a Büntető Törvénykönyv nyár végi várható módosításával kapcsolatos javaslatainkat, mert az új helyzetben olyan bűncselekményi összetételbeli dimenzióváltozás következett be, amelyet a magyar büntető gyakorlatnak, a magyar Büntető Törvénykönyvnek egyes büntetési tételek emelésével követnie kell. Kábítószertől kezdve gondolok az embercsempészésre és sokféle olyan bűncselekményre, amely korábban nem volt olyan nagy súllyal, nem terhelte olyan nagy súllyal közéletünket, mint ahogy ma terheli.
Mindezek az intézkedések és a még folyamatban levő mások azt a célt szolgálják, hogy adott körülmények között megtegyünk mindent, ami erőnkből telik a közbiztonság érdekében. Újólag hadd legyen szabad figyelmeztetnem a tisztelt Házat, hogy nagyobb költségvetési ráfordítás nélkül ez irányú szándékok nélkül, markánsabb létszámemelés nélkül ez a probléma nem oldható meg. Kérem válaszom szíves elfogadását.
