BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az interpellációban felvetett probléma kétségtelenül súlyos kérdés, annak ellenére az, hogy úgy tűnik számomra és nyilván az önök számára is, hogy ez a jelenség nyilvánvalóan a törvénykezési helyzet reményei alapján is megszűnőben van, ha meg nem szűnt. Az interpellációra vonatkozó kérdés feltételének időpontjában sem volt már tapasztalható, azóta pedig tudomásom nincs arról, hogy az ott felvetett jelenségek ismétlődnének, vagy újak adódnának. Ettől függetlenül nemcsak a közvéleményt, hanem a Kormányt és személy szerint engem is foglalkoztat ez, és természetesen a kérdésre válasz adandó, mégpedig az ország nyilvánossága előtt – és ez természetesen kötelességem is.
A kérdés megoldását nyilvánvalóan – mint erre már utaltam – a több területen párhuzamosan folyó törvénykezési munka fogja megadni. Ebbe a körbe tartozik – hiszen mondanom sem kell ezt – a Parlament által éppen most tárgyalt kárpótlási törvény, de teljesen hasonló célokat tűzött maga elé a közeljövőben az Országgyűlés elé kerülő jónéhány törvénytervezet is. Ezek közül be tudok számolni arról, hogy a Kormány megtárgyalta – de együttesen kívánja majd előterjeszteni – a szövetkezeti törvényt, ezenkívül a jelenlegi szövetkezeti szférában működő, az összes szövetkezettel kapcsolatos átmeneti törvényeket is. Ettől függetlenül, tehát mint jogalkotási kérdés, ilyen értelemben a megoldás ebben keresendő, azonban természetesen a jelenségre, amelyet a tisztelt képviselőtársaim itt az interpellációjukban érintenek, konkrétabb választ is kell adni. Hiszen nem kétséges, hogy a közelmúltban – ha már szűnőben is, vagy megszűnt állapotban is, de – előfordultak azok az említett és a jogállamiság követelményeire, a törvényes rendre enyhén szólva fittyet hányó cselekmények, önkényes megnyilvánulások, amelyek az önkéntes, illetőleg önkényes földfoglalások címen foglalhatók össze.
Mégis azt kell mondanom – és itt szeretnék konkrétizálni –, hogy a jelenségek sokkal több rétegűbbek annál, hogy sommás megítélést mondhassunk, és általában tartózkodni szeretnék mindenféle sommás megítéléstől. Nyilvánvaló, hogy nem vehető egy kalap alá és azonos megítélés alá a cselekmények együttese, és nyilvánvaló, hogy a jogi következmények mérlegelése és lehetséges alkalmazása szempontjából külön-külön kell vizsgálni. Nekem nincs olyan tudomásom, hogy bármelyik, ezzel kapcsolatban felmerült eset kapcsán akár olyan alapvető állampolgári jogokat sértett volna az egyébként nyilván szimbolikus és inkább politikai, szociológiai jelenségként értékelhető cselekedet, vagy olyan jelentős vagyoni jogok, például a tulajdonhoz vagy a birtokláshoz való jog olyan jelentős mértékben korlátozásra került volna, vagy veszélyeztetve lett volna, hogy konkrét hatósági közbeavatkozást, illetőleg eljárást vonhatott volna maga után. Mégegyszer hangsúlyozom, nekem nincs ilyen tudomásom.
Így azt kell mondanom, hogy végeredményben szociológiai és politikai szempontból kell vizsgálni és megközelíteni ezeket a jelenségeket. Jogilag nyilván fel kell tárni, és nyilván a jogalkalmazó szerveknek és intézményeknek a feladata ez, nem pedig az igazságügy-miniszternek, akinek erre vonatkozóan nincs hatásköre.
Ha a kérdése arra irányult, hogy vannak-e hatásos jogi eszközök a kérdésben felvetett és súlyosabb következményekkel járó esetek elhárítására, illetőleg megfékezésére, természetesen igennel kell válaszolnom, hiszen tisztelt képviselőtársaim is nyilván tudják, hogy büntetőjogi eszközök is vannak ennek a cselekménynek. Amennyiben ilyenekről lett volna szó – de hangsúlyozom, én nem tudok ilyenekről –, akkor többfajta büntetőjogi tényállást is megvalósíthatnának, és erre irányadó vizsgálat ezt nyilván meg tudná erősíteni.
Nyilvánvaló az is, hogy ha valakit a tulajdonjogának a gyakorlásában vagy a birtoklásában akadályoznak, igen sokrétű polgári jogi, illetőleg közigazgatási, államigazgatási jogi eszközzel tud fellépni ezzel kapcsolatban. Én nem tudok róla, hogy ilyenek történtek volna, tehát valószínűleg nem érték el ezt a szintet.
Egészen konkrétan természetesen válaszolni szeretnék a kérdésre. Hogy meddig lehetséges egy jogállamban törvényellenes gyakorlatot büntetlenül folytatni, a fennálló törvényeket semmibe venni? Nos, tisztelt képviselőtársaim, egy percig sem lehetséges egy jogállamban a törvényes rendelkezéseket semmibe venni.
Ez a válaszom, kérem ennek elfogadását. (Taps.)
