SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP)
SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP)
SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az ügyvédségről szóló 1983. évi 4. számú törvényerejű rendelet módosítására benyújtott 568-as számú törvényjavaslat megtárgyalásával a magyar Parlament folytatja a jogintézmények megformálásával kapcsolatos tevékenységét. Valójában felold egy sajátos ellentmondást.
A privatizációval, az új vállalkozási formák bevezetésével kapcsolatban álló szakemberek mind ez ideig korszerűtlen szervezeti formában végezték eddigi tevékenységüket. Ugyanakkor maga a törvényalkotó is elismeri, hogy e jogterület mostani szabályozásával csak közelít a távlati jogalkotási cél felé, s csak egy lépést tesz az elkerülhetetlen egységes törvényi szabályozás irányába. Azonban ez a mai is egy jelentős állomás. Lezár egy közel négy éve tartó várakozást a jogászkörökben, megszünteti többek között a jogtanácsosok és ügyvédek közötti különbséget, a vállalkozás lehetőségét teremti meg az egyéni ügyvéd számára ezen intézménynek a bevezetésével, s a jogi munka minőségének és értékmérő szerepének erősítése érdekében is lépéseket tesz. Személyessé, bizalmi alapúvá változtatja a kliens és képviselő kapcsolatát. Fejleszti az ügyvédi szervezet önigazgatási rendszerét.
Rendkívül pozitív szabályozásnak tartom a felelősségbiztosítás alternatív voltának megfogalmazását. A szabad megállapodás tárgyát képező tiszteletdíjaknak a rögzítését. A széles körű módosítás tehát csak része a majdani kodifikációnak, egyfajta aktualizálás, modernizálás.
A javaslat kiemelt érdemi elemeivel magam is egyetértek, melyet az indokolás tartalmaz. Úgy érzem, hogy az előttem szóló is szólt már néhány hiányosságról, amelyről magam is szólni szeretnék.
E két elemről röviden. Az egyéni vagy magánügyvédi praxis régi vágya a magyar ügyvédségnek, még akkor is, ha a jelenlegi, illetve a most reméljük érvénybe lépő szabályozás a közösségben dolgozó ügyvéd önállóságát a vállalás szabadságával biztosította, illetve biztosítja. Az egyéni ügyvédi tevékenység bevezetése nemcsak azon a szinten biztosít lehetőséget, melyet eddig el kellett, hogy kerüljenek, hanem úgy érzem, hogy az állampolgári jog érvényesítésében való közreműködésben magasabb szinten is. Valóban szinte hihetetlen, hogy ilyen hosszú ideig kellett erre várni, tehát a magánpraxisra. A mostani változtatás, úgy érzem, hogy az ügyvédi pálya iránti megbecsülés is egyben.
A másik elem, amely már szintén fölmerült, a mindenkori igazságügy-miniszter különféle jogköre, többek között a létszámok meghatározásában való szerepe, illetve a jelenlegi szabályozásban e szerepnek az eltörlése. Én azt hiszem, nem pejoratív, hogy valódi piaci viszonyok között fognak működni ezután az ügyvédek. Teljesen egyetértek azzal, hogy a képesség és készség fogja eldönteni, hogy kik fognak a pályán maradni. A versenyben való helytállás tehát minőségi kérdéssé fog válni a foglalkozási területen is.
A pályán való maradásnak az esélyeit és az érvényesülést a képességen kívül természetesen maga a szabályozás is meghatározza. Nyilvánvaló, hogy a társadalom polgárosodása önmagában növeli az ügyvédi tevékenység iránti keresletet. E cél megvalósítását azonban nagyban zavarja, hogy a jelölti rendszernek a szabályozása nem olyan sikeres, mint az egyéb körökben.
Módosító javaslatomban megfogalmaztam, hogy van egy olyan érzésem, hogy a pályán lévő ügyvédek, illetve az ügyvédi munkaközösségek nem mindenütt és nem minden mértékben kívánják a jelölteknek a közösségbe való belépését. Ezért egy olyan javaslatot terjesztünk elő, amelynek alapján lehetővé válna, hogy az Ügyvédi Kamara legyen az ügyvédjelöltnek a munkáltatója, abban az esetben, ha az az Ügyvédi Kamara egy kétharmados szavazási többséggel ezzel egyetért, és a Kamara jogköre legyen így a jelölteknek különféle ügyvédekhez és ügyvédi közösségekhez való beosztása. Természetesen egy két háború közötti ismert változattal javaslom ezt, hogy ez esetben az ügyvédjelölt tiszteletdíjra nem tarthat igényt, költségeit tehát maga, pontosabban az őt taníttató családja viseli.
Én úgy gondolom, hogy az ügyvédi munkaközösségek feloszlásával, a vagyon megosztásának a szabályozásával az Ügyvédi Kamarák részére biztosított jogkör méltó kezekbe került, és nagyobb vita nélkül le fognak zárulni. Több helyütt a szabályozást azonban nem tartom kellő mélységűnek a fentiekkel együtt sem, viszont úgy gondolom, hogy a törvényerejű rendelet módosítása kapcsán előterjesztett javaslat nem tesz lehetőséget egyéb módosító javaslatra, legfeljebb önálló indítványra, mellyel nem kívánunk élni.
A benyújtott módosító javaslatainkkal együtt ugyanakkor e hiányosságokat részben pótolni szeretnénk. Ezekkel együtt is azonban ellentmondásos marad az ügyvédi munkadíjjal kapcsolatos szabályozás. Ugyanis ha a munkadíj szabad megállapodás tárgya lesz, akkor a bíróságok által meghatározandó perköltségek nem lesznek összhangban a kialakult, illetve kialakítható, a szabad megállapodás tárgyát képező ügyvédi díjjal, és ez az ügyfelet hátrányosan is érintheti. Ugyanígy nehéz lesz megteremteni az összhangot a pernyertesség és pervesztesség esetén a költségtérítést illetően.
További ellentmondás marad, a módosító indítványok esetleges elfogadásával együtt, hogy a munkadíj mértékének semmiféle behatárolására nincs a törvényjavaslat szerint lehetőség. Itt a behatárolást inkább egy iránydíj –, nem kötelező jellegű iránydíjjegyzékkel gondolnám megfogalmazni, ami végül is iránymutatást adna az ügyfelek számára, és – mondjuk – az ügyvédek számára is. Hogyha meghatározható lenne egy ilyen rendkívül tág kör, tehát egy irányárjegyzék, az ebből keletkező esetleges jogviták elkerülhetők lennének.
A Szocialista Párt véleménye szerint az eddig ismert indítványokkal az előterjesztés alkalmas lehet a jogterület ideiglenes jellegű szabályozására. Azonban most javasoljuk, hogy a Minisztérium jogalkotási tervében szerepeltesse középtávon – az átfogó szabályozás igényével – az új ügyvédi vagy képviseleti törvénynek a megalkotását. Építeni lehetne az új törvényjavaslat megalkotása kapcsán az érvényesülés eddigi tapasztalataira. Szinkront lehetne teremteni a Polgári Törvénykönyv, a Büntető Törvénykönyv, esetleg a Bírósági Törvénykönyv, a bírósági törvény, a privatizációs törvény között; tehát más hatályos, illetve megalkotandó szabályok hatályosulására, illetve az ezzel kapcsolatos sarokpontokra és kapcsolódási pontokra figyelemmel. Tehát kívánatos az egységes képviseleti törvény, amelyben a polgárok jogainak érvényesítése, az egységes és önkéntes jogkövetés elősegítése érdekében a büntető, a polgári és az államigazgatási eljárási szabályokhoz egyértelmű lehatárolódást biztosítanának, és tudni lehetne, hogy ki, mikor, hol, milyen ügyekben járhat el a jogérvényesítés során.
Mint arról már szóltam, az ügyvédek tevékenységére a gazdaság átalakulása, a közigazgatás demokratizálódása folytán fokozottabban lesz szükség, és ezt a tervezetet az elmondott kritikai észrevételekkel együtt – aktualizálva, a módosító javaslatokkal elfogadva – megfelelőnek tartom a szabályozásra.
Szeretnék még egy gondolatot elmondani. A tegnapi elnöki bejelentés szerint elkészült a közjegyzőkre vonatkozó szabályozás. Jobb lett volna lehetőséget teremteni a párhuzamos tárgyalásra. Egyetlen dolog miatt vetném fel. Több nyugati országban léteznek már olyan ügyvédi irodák, ahol magánközjegyző vagy közjegyző együtt dolgozik az ügyvédekkel. Erre véleményem szerint azért volna szükség, mert számtalan esetben előfordul, hogy az ügyvéd milliós nagyságrendű szerződést ellenjegyez, ugyanakkor az aláírás hitelesítésére közjegyzőhöz kell küldeni. Tekintettel arra, hogy a párhuzamos tárgyalásra nincs lehetőség, a másik törvényjavaslat tárgyalása során az erre vonatkozó módosító indítványainkat is megtesszük.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
