SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! 1989. október 23-án az Alkotmány több olyan rendelkezést tartalmazott, amely közvetlenül érintette a polgári jogi viszonyokat is. Ezek egyik leglényegesebb eleme az volt, hogy megszüntette a különböző tulajdonformák közötti jogi eltérést.
Másfél évvel az Alkotmány módosítása után jelenleg folyik az a vita, amelynek a keretében a Polgári Törvénykönyvön is keresztül kívánjuk vezetni ezeket a változtatásokat. Ennek a kérdésnek az egyik leglényegesebb eleme, hogy az állami tulajdon kizárólagos körébe milyen vagyontárgyak tartozzanak.
A Polgári Törvénykönyv hatályos szövege ezt a kört 1959-ben határozta meg az akkori viszonyoknak megfelelően, ehhez képest mindenképpen indokolt a változtatás.
Tölgyessy Péter az általános vitában tanulmány szintű felszólalásában részletesen foglalkozott azokkal az elméleti kérdésekkel, amelyek megkérdőjelezik, hogy egyáltalában a jelenlegi jogfejlődés szakaszában van-e indoka annak, hogy legyen kizárólagos állami tulajdonban lévő vagyontárgykör. Ezzel egyébként összhangban Szájer József módosító indítványt terjesztett elő, amelyben kérte, indítványozta ennek a körnek a teljes megszüntetését, az állami tulajdon kizárólagos körének a teljes megszüntetését. Szájer József indítványával teljes mértékben egyetértek, technikailag azonban indokoltnak tartom, hogy az Országgyűlésnek módja legyen az egyes vagyontárgyakat külön-külön is vizsgálni, hiszen a piacgazdálkodás szempontjából nem közömbös, hogy az állami tulajdon kizárólagos körébe került vagyontárgyaknál ilyen elidegenítési korlátozás, forgalomképtelenség fennáll-e vagy sem. A privatizációhoz nagyon fontos, hogy minél szűkebb körben kelljen ilyen korlátozásokkal megküzdeni.
Most nem kívánok elméleti kérdésekkel foglalkozni, azt Tölgyessy Péter elmondta, módosító indítványom körében ezt a törvényjavaslatban meghatározott felsorolást kívántam rendkívül radikális módon csökkenteni.
Az alkotmányügyi bizottságban kértem, hogy az egyes vagyontárgy-típusokról külön szavazzon a bizottság, hiszen minden vagyontárgy-körnek egészen más a sorsa, és nem indokolt az összevont szavazás az egész javaslatról. Ennek megfelelően az a kérésem, hogy az egyes vagyontárgy-típusokról külön-külön foglalkozzon az Országgyűlés plenáris ülése is.
Sorrendben szeretnék foglalkozni a felvetődött kérdésekkel, egészen röviden.
A föld méhének kincseivel kapcsolatosan Tölgyessy Péter kifejtette, hogy nagyon nehéz meghatározni, hogy a föld méhének a kincse tulajdonképpen mit jelent. A sztálini-buharini alkotmány szóhasználatában ez a pátosz nagyon helyénvaló, nagyon kérdéses azonban, hogy a jelenlegi magyarországi forgalmi viszonyok között erre van-e szükség egyáltalán. Emögött feltétlenül egy olyan megfontolás húzódik: ami a földben van, ami a földben értékes ásvány vagy egyéb anyag, az kizárólag az államé legyen. Ennek feltétlenül van egy olyan oldala, hogy az elmúlt években az ezzel érintett ingatlanok értékét rendkívüli mértékben le lehetett nyomni a bányakártalanítási ügyekben, hiszen egészen egyszerűen csak szántóföldként lehetett ezeket figyelembe venni, ugyanakkor ezek a földek lényegesen többet értek volna szabadpiaci viszonyok között.
A föld méhének kincseivel kapcsolatosan az az álláspontunk, hogy indokolatlan az állami kizárólagos tulajdon fenntartása.
A másik kérdés a folyóvíz elhagyott medre és a folyóvízben újonnan keletkezett szigetek kizárólagos állami tulajdon körében való hagyása. Meg kell jegyeznem, hogy ennek a kérdésnek a vitája furcsa eredménnyel járt az alkotmányügyi bizottságban, 8:8-as szavazás volt, azaz ugyanannyi támogatója, mint ellenzője volt ennek a kérdésnek.
Meg kell jegyeznem, hogy ez a javaslat nincs összhangban az Országgyűlés előtt levő, az állami tulajdonból az önkormányzatok tulajdonába való átadást tartalmazó törvény tervezett rendelkezéseivel sem, hiszen ott ennek a vagyontárgynak a jelentős része önkormányzati tulajdonba kerülne, kikerülne az állami tulajdon kizárólagos köréből. Önmagában azonban a vita során álláspontomat, éppen MDF-es képviselők nagyon jó gyakorlati példákkal megerősítették, és hivatkoztak arra, hogy a tényleges gyakorlat sokkal racionálisabb volt, mint az 1959-es jogszabályi rendelkezés, amelyet a mostani javaslat a következő időkre is megpróbál átmenteni. Konkrétan: ha egy folyóvíz elhagyja a medrét, ritkább esetben természetes úton, gyakrabban esetleg folyószabályozás útján, keletkezik egy olyan terület, amellyel valamit kell kezdeni. A gyakorlatban ezeket a területeket parcellázták, eladták, művelés alá vonták, és egyszerűen nem voltak figyelemmel a Polgári Törvénykönyvnek arra a rendelkezésére, hogy ezekről az ingatlanokról csak úgy lehetett volna rendelkezni bármilyen formában, ha az Országgyűlés egy külön törvényt hoz, külön törvényben teszi lehetővé ezeknek az értékesítését.
Ez teljesen életszerűtlen, teljesen indokolatlan, és én kérem az Országgyűlést, hogy ne kösse meg a későbbiekben a gyakorlatot ilyen, tulajdonképpen értelmetlen rendelkezéssel. Ha a folyóvíz egyszer már elhagyta a medrét: művelésre vonható területről van szó. Hogy ennek a használatbavételéhez külön törvényre legyen szükség, annak semmiféle értelme nincsen.
Az alkotmányügyi bizottságban a Kormány támogatta az egyik módosító indítványomat, méghozzá radikálisabban, mint én. Az eredeti tervezetben az szerepelt, hogy a központi állami feladatokat szolgáló ingatlanok kizárólagos állami tulajdonba kerülnének, azaz forgalomképtelenek. Ez a megkötés a Polgári Törvénykönyv hatályos szövegében nincs benne. Újdonság lenne, tulajdonképpen bővítené az állami tulajdon kizárólagos körét. Ez a megfogalmazás, hogy "központi feladatokat szolgáló ingatlanok", meglehetősen nehezen értelmezhető: nem derül ki belőle, hogy milyen ingatlanokra vonatkozik, és milyen ingatlanokra nem vonatkozik. Ezért én egy olyan módosító indítványt terjesztettem elő, hogy ezeket valamilyen törvényben külön fel kellene sorolni, hiszen kevés ilyen ingatlanról lenne szó.
A Kormány képviselője a bizottsági tárgyaláson rugalmas volt: elfogadta, hogy erre az új megszorításra nincsen semmi szükség, és egyetértett azzal, hogy az e) pont, a központi állami feladatokat szolgáló ingatlanok kivétele a forgalomképességből maradjon ki a törvényjavaslatból. Ennek megfelelően én a saját módosító indítványomat a c) pont tekintetében visszavontam – ami azt jelentette volna, hogy külön törvényben kellett volna ezeket az ingatlanokat megnevezni.
A következő kérdések: a távközlési alaphálózat és a távközlésre felhasználható frekvenciák, a vasutak, az atomenergia alkalmazását szolgáló üzemi létesítmények, berendezések és nukleáris anyagok, a közcélú villamos művek, az energiaszolgáltatás és -szállítás országos távvezeték-hálózata – mind olyan kérdés, hogy külön-külön kellene vizsgálni, hogy mennyiben indokolt itt a privatizációt megakadályozni azzal, hogy kizárólagos állami tulajdont tartunk fenn ezeknél a vagyontárgyaknál. Ezzel beruházó tulajdonjoghoz nem juthat, és számára csak a lenini NEP-politikának megfelelő koncessziós lehetőségek maradnak. Nem kimondottan vonzó a külföldi tőke számára az ilyen megközelítés, és összességében ezeknél a vagyontárgyaknál változatlanul tartom azt az álláspontomat, hogy szükségtelen ezeknek a vagyontárgyaknak az állami tulajdon kizárólagos körébe való vonása, amely együtt jár azzal, hogy nem lehet elidegeníteni ezeket a vagyontárgyakat, forgalomképtelenek, és csak külön törvénnyel lehet rendelkezni a forgalomképtelenség feloldásáról.
A másik kérdés, amelyhez röviden hozzá szeretnék szólni: Szabó János képviselőtársamnak egy fölvetése az elbirtoklással kapcsolatban. A kérdés, bizonyos értelemben, összefüggésben van azzal, amit az előbb elmondtam más összefüggésben. A hatályos Polgári Törvénykönyvnek van egy olyan rendelkezése, hogy nem lehet elbirtoklás útján tulajdonjogot szerezni olyan dolgon, amely társadalmi tulajdonban van, vagy az állam, illetőleg szövetkezet birtokából jogtalanul került ki. Ez a rendelkezés nyilvánvalóan ellenkezik a tulajdonformák megkülönböztetését tartalmazó korábbi jogszabályok alkotmányossági problémáival, ellenkezik a '89. október 23-ai alkotmánymódosítással – így valóban nagyon ideje, hogy kikerüljön a Polgári Törvénykönyvből. Ennek azonban a végrehajtásával kapcsolatosan egy gyakorlati gond van. A törvényjavaslat 17. § (2) bekezdése szerint az állam, illetőleg a szövetkezet tulajdonában álló vagy ezek birtokából jogtalanul kikerült dolognak a törvény hatályba lépésekor folyamatban levő birtoklása esetén az elbirtokláshoz szükséges idő e törvény hatályba lépésének napján kezdődik. Szabó János nagyon plasztikusan rámutatott az általános vita során arra, hogy ez további tíz évre konzerválná a jelenlegi állapotokat, az állami tulajdonnak és a szövetkezeti tulajdonnak ezt a fokozott védelmét további tíz évre megörökítené.
Az alkotmányügyi bizottságban elhangzott vita során Szabó János nem volt jelen. Elhangzott viszont a Kormány részéről egy olyan érv, amelyre nem reagálhatott, éppen ezért mi, az alkotmányügyi bizottság egyéb tagjai nyilatkoztunk ebben a kérdésben. Szabó János azt indítványozta, hogy ez az átmeneti rendelkezés ne kerüljön be a törvénybe, azaz az elkövetkező tíz évre ez a védettsége ne maradjon meg az állami és a szövetkezeti tulajdonnak. A bizottsági vitában elhangzott egy olyan érv, hogy azért nem lehetett szó arról, hogy itt elbirtoklási idő folyt volna az elmúlt időben, mert ez alkalmatlan tárgy lett volna az elbirtoklásra.
Ezeknek a tárgyaknak a körét, amelyek alkalmatlanok az elbirtoklásra, az állami tulajdon kizárólagos köre határozza meg, amelyről a felszólalásom előző részében volt szó. Az, hogy egy lakóház állami tulajdonba került, mert esetleg a tulajdonosa disszidált, és elkobozták tőle, vagy maradt egy magánszemély tulajdonában, az teljesen véletlenszerű, magának a tárgynak semmi köze ehhez, hogy mi lett a jogi sorsa. Nem a tulajdonjog tárgyában volt különbség az alkalmatlanságnál, hanem a tulajdonos személyében. Tehát azt a feudális jellegű megkülönböztetést, amely az állami tulajdonnál és a szövetkezeti tulajdonnál – általában: társadalmi tulajdonnál – kizárta az elbirtoklás lehetőségét, nem lehet a tárgyra átvetíteni. A tárgyak között semmiféle különbség nem volt. Hogy- ha valaki tíz évet meghaladóan akár egy ingatlant birtokolt már eddig is, minden további nélkül meg lehessen állapítani az elbirtoklást álláspontunk szerint az elkövetkezőkben akkor, hogyha az érdemi rendelkezés tekintetében a korábbi elbirtoklási tilalmat az Országgyűlés hatályon kívül fogja helyezni.
Nekem az a véleményem, hogy az állami tulajdonnak és a szövetkezeti tulajdonnak ezt a megkülönböztetett védelmét, az előterjesztett kormányindítvánnyal ellentétesen, felejtsük el minél előbb, és ebben a kérdésben messzemenően támogatom Szabó János indítványát, hogy ne kerüljön be ez a további tízéves védettség a törvénybe.
Meg kell jegyeznem, hogy ezt a Szabó János-indítványt MDF-es képviselők támogatásával sikerült többséghez juttatnunk az alkotmányügyi bizottságban: az alkotmányügyi bizottság ezt a módosító indítványt támogatta. Köszönöm szépen. (Gyér taps.)
