KULIN SÁNDOR, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója:
KULIN SÁNDOR, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója:
KULIN SÁNDOR, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A szociális, egészségügyi és családvédelmi bizottság a két előterjesztést április 17-ei ülésén tárgyalta, mégpedig egy többórás vita keretében. A két előterjesztést együttesen tárgyalta, és a többórás vitára azért volt szükség, mert bár könnyen belátható volt mind a Kormány-előterjesztésnek, mind a kiegészítő módosító javaslatnak az evidencia-jellege, azonban a jelen lévő jogászok, szakértők és kormányképviselők hosszas vita után tisztázták – számunkra és talán maguk számára is –, hogy pontosan mit jelentenek ezek a fogalmak, és milyen ütemezésben jelentenek logikai sorrendet, hogy "megerősítés", "kihirdetés", "letétbe helyezés", "beiktatás", majd "belső törvénnyé válás". Mikor válik ez magyar jogforrássá? Ugyanis a magyar jogrendnek akkor válik részévé, ha nem csupán egy deklaráció történik, hanem a korábbiakban ezzel szemben álló törvényeket és jogszabályokat deregulálja, és az ezzel összhangban állókat egyidejűleg megalkotja. Ez természetesen idő kérdése, és egymással logikai összefüggésben lévő, logikai sorba fűzhető jogszabályalkotás kérdése – nem utolsósorban pedig pénzé, mert az újabb jogok anyagi feltételrendszerét is ki kell alakítani, meg kell teremteni. Enélkül csak egy ünnepélyes, de praktikusan nem aprópénzre váltható deklarációt lehet tenni.
Kiderült, e tárgyalás során a szakértők egyértelművé tették, hogy 147 jogszabályt kell módosítani. ezek között 29 törvényt is érint ez a jogszabálymódosítás. Érthető tehát, a menetrend csak az lehet, ami végül is kialakult, hogy most első lépésben ezt megerősítjük, majd pedig a Kormány egy intézkedési tervet terjeszt be, hogy milyen sorrendben kívánja az érintett jogszabály-módosításokat megtenni.
Úgy gondolom, az azóta – mert mondom, ez április 17-én volt – beterjesztett kormány-előterjesztésben – amely a Kormány hároméves intézkedési programját terjesztette elénk a gyermekek és fiatalok jövőjéért, és ehhez mellékelte tájékoztatásul az intézkedési tervet – az ötödik témacsoportnak, "Az ifjúságpolitikai állami feltételei" című témacsoportnak különösen az első és második pontja érinti ezt a témakört. Itt a következőkről van szó: a gyermekek jogairól szóló ENSZ nemzetközi egyezségokmány beiktatása a hazai jogrendbe, határidő: 1991. december 31.; a második a kodifikációs és deregulációs bizottság felállítása annak érdekében, hogy a gyermek- és ifjúsági korosztályokat érintő jogszabályok összhangba kerüljenek az európai alapnormákkal. A határidő itt is 1991. december 31., a bizottság munkájának határideje viszont 1993. december 31.
Felelős az ifjúságpolitikai kabinet elnöke és az igazságügy-miniszter. Ha tehát figyelembe vesszük ezt a 147 jogszabályt, és benne a 29 törvényt, amelyet érinteni kell, akkor azt hiszem, indokolt az, hogy ez év december 31-éig felálljon az a bizottság, amelyik megalkotja, illetve sorrendbe veszi azokat a tennivalókat, amelyeket folyamatosan 1993. december 31-ig kell majd végeredményben megalkotni, illetve megváltoztatni. Ez tehát tulajdonképpen majdnem összhangban van a bizottság által elfogadott és megerősített határozattal. Ugyanis a gyermek jogáról szóló egyezmény megerősítéséről a bizottság 11 "igen" és 7 tartózkodás mellett elfogadó határozatot hozott. Rózsa Edit benyújtott javaslatáról pedig 15 "igen" és egy tartózkodás mellett hozott megerősítő határozatot, amely tehát november 30-ában jelölte meg ennek a bizottságnak a felállítását. Itt tulajdonképpen egy hónap eltérésről van szó, ha ezt a két – általam említett – időpontot, illetve határozatot figyelembe vesszük, ami szerintem már áthidalható.
Bizottságunk tehát mindkét esetben megerősítő, elfogadó határozatot javasolt az Országgyűlésnek. Köszönöm a meghallgatást. (Taps.)
