BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, hogy különösebb indoklásra nem szorul az, hogy a demokratikus jogállam kiépítésének és működésének milyen szoros az összefüggése a bírósági szervezettel, a bírói függetlenséggel, általában a bíróságok működésével. Azt hiszem, hogy ez a szoros összefüggés plasztikusan érzékelhető egyfelől a bírósági eljárás és a bírói döntés iránti intézményes bizalom erősödésében, amelyet mutat az, hogy a bíróság elé utalt vitás ügyek száma az állampolgárok részéről és az ügyfelek részéről robbanásszerűen emelkedik, másfelől a törvényhozás részéről ez a bizalom abban a jelenségben foglalható össze, hogy általában törekvés van a bírói hatáskör bővülését illetően. Csak utalok arra, már többször elhangzott, hogy közel 50 új hatáskört telepítettek az utolsó két-három évben a bírósági apparátusra.
Természetesen ennek az elvárásnak eleget kell tenni. Ennek az elvárásnak akkor lehet eleget tenni, hogyha a külön hatalmi ágként működő bírói szervezet és ennek a szervezetnek a keretében ítélkező, kizárólag a törvénynek alárendelt bíró az, aki a szerepet, a döntő szerepet ebben a jogalkalmazói tevékenységben vállalja és játssza.
Nyilvánvaló az, hogy a jelenleg a tisztelt Parlament előtt álló és döntést igénylő törvényjavaslat a hatályos bírósági törvény módosítására vonatkozik, és alapvető szervezeti változásokra vonatkozó új javaslatot nem tartalmaz.
Nem tartalmazhat azért, mert ezt már a tisztelt Parlament jóváhagyólag tudomásul vett, legutóbb a közigazgatási bíráskodással kapcsolatos döntésében, hogy jelenleg különböző okokból – elsősorban a vonatkozó eljárásjogi törvények kodifikációját megelőző időszakban, másrészt különböző kérdések eldöntetlensége, a közigazgatási bíráskodásra vonatkozó tapasztalatok, többéves tapasztalatok beszerzése, külön bíróságok még meglévő formáinak a kérdésében való döntéshozatalt megelőzően – az amúgy sem teljesen egységes bírósági szervezet tekintetében teljes körű új törvényi szabályozással itt, most a tisztelt Parlament elé rukkolni nem tudunk és nem is kívánunk, hiszen itt ez nem lenne sem logikus, és nem lenne beilleszthető tulajdonképpen az egész igazságszolgáltatással kapcsolatos koncepciónkba.
Ennek megfelelően a bíróságokról szóló törvény mostani felülvizsgálatánál elsősorban és döntően az igazságszolgáltatás függetlenségének és a bírák önálló jogállásának az erősítését, továbbá és nem utolsósorban a bírósági vezetés legitimitásának biztosítását tekintettük feladatunknak.
Ezt a törekvésünket elsősorban a bírósági szervezet és a bírák függetlensége további erősítésével szeretnénk elérni a bírósági vezetők igazgatási jogosultságának egyértelműbbé tételével, a bírói testületek autonóm, önigazgatási feladatokkal való felruházásával és a bírósági vezetők pályázati rendszerének általánossá tételével kívánjuk érvényesíteni.
Ami a bírósági szervezet függetlenségét és a bírák önálló jogállását illeti, úgy véljük, hogy elsősorban döntően a költségvetési különállóság lenne az az intézmény, ami ezt biztosíthatja. Ennek röviden az a tartalma, hogy a bíróságok működésének és a bírák javadalmazásának költségeire az előirányzott összeget az Országgyűlés erre a célra hagyja jóvá, és ezt az összeget ne lehessen átcsoportosítani. Csak jelezném, hogy ebben az évben ez már így valósult meg, törvényi szablyozás még most fogja követni, ha a tisztelt Parlament elfogadja ezt a javaslatunkat.
A bírák önálló jogállását erősíti az a számos garanciális rendelkezés is, amelyek szerint bírót más szolgálati helyre csak kérelmére lehet áthelyezni, és akár az Igazságügyi Minisztériumba, akár a Legfelsőbb Bíróságra is csak az ő hozzájárulásával lehet beosztani, illetőleg áthelyezni.
A bírói függetlenség további biztosítékát jelenti, hogy a bírót csak a törvényben meghatározott esetben és módon lehessen felelősségre vonni. Ilyen eset az, ha – a részletes szabályozásból csak ezt emelném ki – a bíró a kötelességét vétkesen megszegi, vagy ha az életmódjával vagy a magatartásával a bírói hivatás tekintélyét sértené, illetőleg veszélyeztetné. A bírák fegyelmi felelősségének és az ellenük folytatható eljárásnak részletes szabályait szeretné a törvényjavaslat törvényerőre emelni. Csak utalok arra, hogy a jelenlegi hatályos jogi szabályozás méltatlanul alacsony szinten egy elnöki tanácsi határozatban és egyéb kapcsolódó, valójában jogforrási jelleget is nélkülöző jogi szabályozásban próbálja megoldani a bírák fegyelmi felelősségére vonatkozó intézményes szabályozást. Teljesen korszerűtlen, és ma már nem vállalható törvényi, illetőleg jogszabályi rendelkezések vannak, így például ügyészi részvételt és igen erős igazságügy-miniszteri hatáskört ír elő. Ezt szeretnénk felszámolni.
A bírósági szervezet függetlenségének garanciájaként a törvényben szükséges rendezni a bíróságok működéséhez nélkülözhetetlen igazgatási tevékenységet és jogosultságokat is. A bírósági vezetők igazgatási tevékenységét egyértelműen szeretnénk elkülöníteni az érdemi ítélkező munkától, ugyanakkor indokolt az is, hogy a bírák önkormányzati jellegű testületeinek különböző igazgatási jogosítványokat biztosítsunk.
A törvényjavaslatnak ezért egyik figyelemre méltó szabályozási köre a bírói önkormányzat fokozatos kiépítése. Ennek keretében a már működő bírói testületek, az összbírói értekezlet és a megyei bírósági kollégium további önkormányzati jellegű jogosítványokkal rendelkezne, és egy új szervezet, a megyei bírói tanács épülne ki. A bíráknak ezt az önszervezésű testületét a javaslat különböző jogosultságokkal szeretné felruházni.
Végére hagytam, de már említettem, hogy jelentőségét tekintve igen nagy horderejű kérdés a bírósági vezetés rendszereinek változása és a vezetők legitimítása iránti követelmény, ami indokolja, hogy akár az új, akár a régi, valamennyi vezetői állások pályázat útján kerüljenek betöltésre. A pályázatok elbírálásánál a bírák önkormányzati jogosítvánnyal rendelkező testületei a pályázó alkalmassága megítélésében egyetértési joggal rendelkeznek, a pályázat kiírása fokozatosan, a törvény kihirdetéséhez és annak időpontjához igazodva történne.
Tisztelt Országgyűlés! Néhány dolgot szeretnék még megemlíteni. A törvény – mint azt Önök jól tudják – minősített többségű, tehát kétharmados elfogadást igényel. Ennek megfelelően az Országgyűlésnek az ebből eredő konzekvenciákkal, mármint ami az esetleges elutasítást illeti, mindenképpen számolni kell. Számolni kell azért is, mert a javaslat, amely most már hosszabb idő óta a tisztelt Parlament elé lett terjesztve, azt hiszem, márciusban, több mint egyéves szakmai és az érdekeltek teljes körének bevonásával való egyeztetésen ment át, és a bírói kar túlnyomó többsége teljes mértékű támogatásáról biztosította a javaslatot. Utalok a Legfelsőbb Bíróság jelen lévő elnökének ezzel kapcsolatos támogatására és egyetértésére, és természetesen a már elmondottakra, hogy miért látjuk most ebben a helyzetben a jelenleg hatályos jogszabály széles körű változtatásával mint módosító javaslattal megoldhatónak a legfontosabb kérdéseket. Ezt szeretném elöljáróban a törvényjavaslat exponálásaként előadni. A vitában felmerült kérdésekre szeretnék majd később válaszolni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
