PAP ANDRÁS (MDF)
PAP ANDRÁS (MDF)
PAP ANDRÁS (MDF) Köszönöm, Elnök Úr, a doktori címet is. Tisztelt Államtitkár Úr! Egy megállapítással hadd kezdjem. A sajtót a Magyar Demokrata Fórum gonosz fenyegetőzése érdekli, más kérdések – úgy tűnik a kiürült sajtópáholyokból – kevésbé. Nyilván a periférián lévő kővágószőlősiek kárpótlása még kevésbé. (Taps a jobb oldalon.) Folytatom.
Mindannyian tudjuk, hogy november 8-án lejár az a 90 nap, tehát 59 nap múlva, amely határidőig be lehet nyújtani a kárpótlási igényeket a hivatalokba. Azokat a kárpótlási igényeket, amelyek a kárpótlási törvény alapján születtek, azon kárpótlási törvény alapján, amellyel a kormányzat, a Parlament, ezen belül a Magyar Demokrata Fórum megfenyegette a kárpótlásra jogosultakat, hogy valamilyen módon vagyonhoz akarja juttatni őket.
Azóta is sokan szorongást kaptak ettől a fenyegetéstől is. Szorongásuk termékeivel telekürtölték a sajtót, és a sajtónak erre fogékony része közvetítette is ezeket a híreket, hogy a kárpótlási jegyek nem fognak majd semmit sem érni, csak egy papírfecni lesz, elveszítik állásukat, nyugdíjukat azok, akik kárpótlásért mernek folyamodni és egyéb fenyegetések, meg egyáltalán, hogy többe fog kerülni az eljárás, mint amit végül is nyerhetnek. Ennek dacára szépen fogynak a postákról a kárpótlási igénybejelentő lapok, és gyűlik a munka a hivatalokban is.
Ezzel egyidejűleg felmerülnek olyan igények is, amelyek eddig nem kerültek tán a felszínre. Ehhez kapcsolódik a kárpótlás egyik részterülete, a kővágószőlősiek esete, akik most az uránbányáktól nem messze, a Pécs melletti uránbánya meddőhányóinak árnyékában élnek.
A hegyekről hadd jusson már eszembe közbevetőleg nekem is Sziszüphosz, aki, úgy tudom, hogy a görög mitológiában nem a hiábavalóságnak és az eredménytelenségnek a hérosza a görög ethoszban, hanem az újrakezdésnek az egyik legemberibb figurája. (Taps a jobb oldalon.) Miért csüggednénk el mi most, amikor nem legalul kezdjük?
Tovább folytatva: tehát ezen kővágószőlősi polgárok jó részének az uránbánya 50-es évek elejei kialakításakor egyszerűen bekerítették a birtokát kerítéssel – úgy, mint a középkori Angliában –, és valamikor a 60-as évek elején bizonyos néhány forintos kárpótlást kaptak ezért, amit azonmód el is vontak adó formájában.
Azt hiszem, ilyenfajta kisajátítások nemcsak ezen a területen fordultak elő, tehát ezért mertem feltenni ezt, a talán nem országos jelentőségű kérdést: tervezi-e a kormányzat azt, hogy az ilyen módon, kisajátítások által károsultakat valamilyen módon megpróbálja esetleg kárpótolni? Erre várom a tisztelt államtitkár úr válaszát. Köszönöm.
