SZOKOLAY ZOLTÁN (MDF)
SZOKOLAY ZOLTÁN (MDF)
SZOKOLAY ZOLTÁN (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Olyan törvényjavaslat fekszik előttünk, amely sokkal nagyobb figyelmet érdemelne. Hozzászólásom elején tisztelettel kérem ezt a figyelmet mindenkitől, akihez eljutnak szavaim.
Segítséget kérek, mert szégyenletesen gyengének és kiszolgáltatottnak érzem magam mint képviselő, aki nem tud érvényt szerezni a választópolgárok akaratának, hozzáteszem, felmért és szinte egyöntetű, 95 százalékban egyező akaratának.
Látszólag jelentéktelen dologról, egy jogi és pénzügyi szakkérdésről van szó, amelyet harmadszor tárgyal a Parlament, s amellyel kapcsolatban másodszor módosítja azt a törvényt, amelyet egy évvel ezelőtt alkotott, és amelynek gyakorlatilag nem tud érvényt szerezni.
Valójában azonban ez az egész keserves jogi procedúra példaértékű. Jelképezi a felemásra sikeredett rendszerváltozást, tehetetlennek mutatja az egész Parlamentet és a Kormányt, fölveti azt a kérdést, hogy hol is a hatalom valójában, és hogy vannak-e még e Ház falain kívül vagy belül olyan érdekcsoportok, amelyek fittyet hányhatnak bármilyen törvénynek, semmibe vehetik a népakaratot, még akkor is, ha az egy népszavazáson nyilvánult meg. Azon a népszavazáson, amelyen több mint négymillió magyar állampolgár kötelezte a vagyonával való elszámolásra az MSZMP-t. Ha most ez a négymillió ember félre tudná hajtani a paragrafusok kacskaringós indáit és bepillanthatna a pártvagyon-elszámoltatás nevezetű tisztásra, akkor alighanem felsóhajtana: Úristen, micsoda ingoványra épül, ha ugyan épül, és nem sülylyed ez a demokrácia?
A történet, vagyis a múlófélben lévő rendszer egyes társadalmi szervezeteinek vagyonelszámoltatása már 1989-ben elkezdődött. Nem árt fölidézni pár szóban a történteket. Kérem szíves türelmüket.
A háromoldalú politikai tárgyalások egyik legvitatottabb pontja volt az MSZMP vagyona. Akkor az MSZMP vezetői, köztük ma is aktív politikusok, nagyrabecsült kollégáink többször kinyilvánították, vagyonukról elszámolni kizárólag saját tagságuknak tartoznak.
Ez az érvelés már akkor is sántított, hiszen köztudomású volt, hogy az említett kommunista párt nem a befizetett tagdíjakból tartja fenn magát, hanem rendszeresen részesedik az állami költségvetésből is, különféle kedvezményeket élvez, példul nem a mindenki más számára kötelező társadalombiztosítási járulékot fizeti alkalmazottai után, továbbá ingatlanainak és pártvállalatainak egy részét igen sajátságos, rá jellemző módon szerezte.
Mindezek a gondolatok, valamint az éppen kibontakozó pártvagyon-átmentési kísérletek nem hagyták nyugodni a párt egyik kiebrudalt tagját, Király Zoltán országgyűlési képviselőt, aki javasolta, hogy a tisztelt Ház tűzze napirendjére a társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatását. Így is történt.
A képviselők hamarosan kézhez kapták dr. Békesi László pénzügyminiszter úr vaskos előterjesztését, amelyet 1989. október 20-án, pénteken a kora esti órákban, egyszersmind a Magyar Népköztáraság végóráiban, mintegy 72 órával a Magyar Köztársaság kikiáltása előtt külön napirendi pont keretében az Országgyűlés néhány perc alatt megvitatott és a beszámolót elfogadta.
Kedves Képviselőtársaim! Mindenkinek melegen ajánlom szabadidős olvasmányként az akkori ülés jegyzőkönyvét, különösen dr. Békesi László, dr. Nagy Sándor és Hámori Csaba hozzászólásait, az akkori pénzügyminiszter írásos előterjesztését, valamint az Állami Számvevőszék 1990. február 15-én kelt jelentését, mely a Magyar Szocialista Párt, mint az MSZMP jogutódja bejegyzési kérelmével egyidejűleg a bírósághoz benyújtott vagyonmérlege vizsgálatáról szól.
Úgy hiszem, ezek a dokumentumok, kiegészítve néhány más ismerettel, továbbá nem utolsósorban a népszavazás eredményével, jogforrásul szolgálhatnak mostani törvénykezésünkhöz. Hozzáteszem: a népszavazáson megnyilvánult és egyöntetűnek mondható népakaratot pedig azzal kezdhetnénk el a legjobban szolgálni, ha közzétennénk ezeket az adatokat, dokumentumokat. A nép, az istenadta nép ugyanis más káros tulajdonságai mellett egyszersmind szerfölött kíváncsi természetű, és érdekelné, hogy mikor, mennyit és hogyan.
Időtakarékosság okán most csak néhány, talán kevéssé közismert momentumra hívnám fel a figyelmet.
Dr. Békesi László egykori szavaiból tudom, hogy 1968 volt az első olyan év, amelytől kezdve a költségvetésből kimutatható az MSZMP, illetve más társadalmi szervezetek támogatása. Ez összesen 47,4 milliárd forint támogatás, illeve a párt, a KISZ és a szakszervezet közvetlen irányításával működő vállalatok 8,6 milliárd összegű adójának átengedésével együttesen 56 milliárd forint. Mindez folyó áron, tehát valorizálás nélkül, az elemzésre alkalmatlanul.
Négy mondattal későbbről megtudhatjuk azt is, hogy 1957-től az MSZMP működésének költségeit 21%-ban fedezte az állami támogatás és 75%-ban a párttagok tagdíja. Mindez azt hiszem, az MSZMP papírjaiból deríthető ki ilyen szépen.
Úgy gondolom tehát, hogy az MSZMP megmaradt iratainak böngészgetése során további hasznos információkhoz juthatnánk.
Kérdés persze, hogy hol vannak ezek az iratok, s előveszi-e, aki őrzi őket, avagy netán inkább a kiselejtezésükre törekedett. Az már sajnos, csak költői kérdés, hogy az MSZMP állampárti jellegéből adódóan nem inkább az állam volna-e jogos tulajdonosa ezeknek az iratoknak, sőt egyáltalán az egész pártarchívumnak.
Lassacskán történelmi dokumentumokról van szó, és a történelmünktől pedig nem lehetünk elzárhatók.
Az iratok meglétére utal Nyers Rezsőnek egy levele is, amelyet dr. Hagelmayer Istvánhoz, az Állami Számvevőszék elnökéhez intézett 1990. február 13-án, és amelyben irathiányról szó sem esik, sokkal inkább az idő és a munkaerő hiányáról. Idézem: "Egy tételes, a mérlegvalódiság elvének megfelelő vagyonleltár összeállítása ugyanis még akkor is több hónapi munkát jelentett volna, ha az elődpárt gazdasági apparátusa teljes mértékben fennmarad." Nos, az idő azóta rendelkezésre állt, ám ez a tételes, hiteles elszámolás mégsem készült el. Tehetetlenül tűnődhetünk azon, hogy miért nem. Kényszeríteni nem tudjuk a jogutód MSZP-t, attól tartok, még a költségvetési támogatás időleges megvonásával sem. Ha akar, elszámol, ha nem akar, nem számol el. Ez a helyzet. Ha valóban oly nagyon el szeretne számolni, és túl szeretne jutni ezen a számára igencsak kínos helyzeten, és ebben valóban csak a dokumentumok hiánya akadályozná, akkor nem aggódna e mostani törvénymódosítás miatt, hanem hivatkozna a 6. § (5) bekezdésére, és hitelt érdemlően igazolná, hogy miért is nem tud elszámolni.
Okiratok selejtezésének is megvoltak a szabályai, és jegyzőkönyvet akkor is fel kellett, fel lehetett venni. Tartok tőle azonban, hogy másról van szó.
Mint köztudomású, az MSZMP állampárti minőségéből eredően jutott ehhez a vagyonhoz. Jogutódja, az MSZP, minden erkölcsi és politikai folytonosságot tagad az állampárti minőséggel. Ez így is van rendjén. Ezzel a törekvésével azonban erkölcsileg és politikailag az állna összhangban, ha teljesítené törvényben előírt kötelezettségeit. Ne élhessen senki a gyanúperrel, hogy itt mégiscsak valamiféle erkölcsi és politikai folytonosságról van szó. Múlt év szeptember 10-én, az eredeti törvény elfogadásakor Pozsgay Imre, akkor még az MSZP színeiben Szent Ágostont idézve azt mondta, hogy "az az állam, amelyik önnön törvényeit megsérti, semmiben sem különbözik a rablóbandától". Eddig az idézet. Úgy gondolom, hogy ez nemcsak az államra, hanem a demokratikus pártokra és azok országgyűlési képviselőire is igaz kell, hogy legyen.
Tisztelt Ház!
Engem egyébként az egész vagyonelszámolásból leginkább az 1988-as és az 1989-es esztendő érdekel – ez nem is igen volt messze –, mégpedig a bevételi és a kiadási oldal egyaránt tételesen, az utolsó fillérig részletesen. Megmondom, miért: Az MSZMP közvetlen költségvetési támogatása 1988-ra 523 millió forintról 1.680 millió forintra, tehát 221%-kal emelkedett, több mint a háromszorosára emelkedett. A KISZ támogatása ugyanígy 945 800 ezer forintról 1 2l7 728 ezer forintra. A többi társadalmi szervezet támogatása ugyanekkor, tehát 88-ban csak az infláció mértékében vagy még annyira sem növekedett. Hasonlóan szerénytelen növekményt tapasztalunk a beruházások terén, illetve 1989-ben is, de csak az MSZMP, illetve a KISZ vonatkozásában.
Ez az időszak véletlenül egybeesett azzal, amelyet Hámori Csaba 1989. október 20-án az első vagyonelszámolási vitában így jellemzett: (idézem) "Azért is tiszta a lelkiismeretem, mert a mi pártunk elnöksége közreműködött a Magyar Köztársaság megalakításában, közreműködött abban a folyamatban, amely elvezetett máig, amelynek természetes része az, hogy a korábban állampártként működött párt ma politikai pártként sokkal kevesebb, a korábbihoz képest lényegesen kisebb mennyiségű ingatlanra és vagyonra tart igényt." Eddig az idézet, és ez így is igaz. Ez az időszak azonban igen sajnálatos módon és a véletlenek szeszélyes játéka folytán egybeesett azzal is, hogy néhány nyugat-európai gazdasági társaság jelentős törzstőkeemelést tudott végrehajtani. Azokra a cégekre gondolok, akik később, mint az MSZMP egykori pártvállalatainak vevői jelentek meg a magyar piacon. Az adatok a külföldi cégbíróságokon ellenőrizhetők.
Nem látok összefüggést, sőt óvnék mindenkit attól, hogy összefüggést keressen. Ha azonban az MSZP minden alaptalan gyanakvást el szeretne oszlatni, akkor nyilvánosság elé tárná, hogy a rendszerváltozás hevében mire költötte ezt az irdatlan menynyiségű pénzt.
Tisztelt Ház!
Végezetül egy apró jogi csodabogárra is rá szeretnék mutatni. A most módosítandó 1990. évi LXXIII. törvény 8. §-a kimondja, hogy a 2. § a) b) c) és d) pontjában felsorolt vagyontárgyakat, így az ingatlanokat, gépeket, berendezéseket, műalkotásokat és gazdálkodó szervezeteket, tehát például vállalatokat a törvény hatálybalépésétől az Országgyűlés további intézkedéséig tilos elidegeníteni vagy megterhelni. Ezt a törvényt mi 1990. szeptember 10-én meghoztuk, és az szeptember 18-án meg is jelent a Magyar Közlönyben.
A kezemben tartok egy társasági szerződést, amely 1990. október 11-én jött létre, és amelynek utolsó pontja így szól. Idézem: "A társaság akkor kezdi meg működését, amikor az MSZP jogérvényes és hatályos adásvételi szerződéssel korábbi lapkiadó vállalatának vagyonát a társaságra átruházza. Ha ezen adásvételi szerződés megkötése valamilyen okból meghiúsul, a tagok a társaságot megszüntetik." A társaság de facto él és virágzik, egyik tagja, egy egyesület, október 10-én, tehát előző nap létesült, elsődlegesen gazdálkodási céllal és a tagsági viszonyt a munkaviszonyhoz kötve. Mi a törvényt szeptemberben hoztuk.
Az egybegyűjtött dokumentumokat a legfőbb ügyész úrnak szeretném átnyújtani. (Taps.)
A példa azonban azt hiszem, igazolja, miért van szükség erre a törvényjavaslatra. Meg kell adnunk a lehetőséget, hogy az MSZMP jogutódja és a többi érintett társadalmi szervezet benyújthasson egy új, hitelesebb, hitelesíthető vagyonelszámolást, és tiszta lelkiismerettel lehessen részese, aktív és egyenrangú részese a parlamenti demokráciának. És nem utolsósorban a közvélemény is megnyugodna végre ebben a kérdésben.
Ha azonban ez a törvény sem éri el célját, ha ez a törvény sem lesz végrehajtható, akkor pedig javasolni fogom, hogy a jövő év elején a Parlament alakítson vizsgáló bizottságot az egykori MSZMP-vagyon sorsának felkutatására. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
