MIZSEI BÉLA, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy éreztem, hogy talán visszás nekem itt fölszólalni, mert hiszen érdekelt vagyok, de mégis úgy döntöttem, hogy föl kell szólalnom azok érdekében, akiknek a szava talán nem hallatszik a Parlamentig.
Az előttem fölszólalók – Mécs Imre képviselőtársam, Kónya képviselőtársam – nagyon helyesen mutattak rá ennek a törvényjavaslatnak a fontosságára, nagyon helyesen beszéltek azokról a hősökről, akik az 56-os forradalomban részt vettek, még csak azt teszem hozzá, hogy a mérhetetlen nagy szabadságszeretet, és ami még fontosabb: a nemzet, az embertársaik irányában érzett felelősségtudat adta a fegyvert a harcosok kezébe. Nem kellett ott behívóparancs, egyetlenegy behívóparancs volt, a lelkiismeretük.
És hadd mutassak rá arra, hogy a nemzet azonnal népszavazott a szabadságharcosaink mellett akkor, amikor már október 29-én élelmiszergyűjtést szerveztek, és ingyen adták az élelmet a harcosoknak, illetve Budapest hős népének. De adták máshova is.
Engedtessék meg, hogy azt mondjam, hogy ez a kitüntetés csak a bevezetője lehet az elismerésnek. Itt olyan helyzet alakult ki a békés átmenet folytán, hogy azok, akik részt vettek ebben a harcban, és akik már nagyobbrészt nyugdíjasok, a perifériákra szorultak, sok esetben az életszínvonal határán tengődnek.
Az a csekély nyugdíj-kiegészítés, amit kaptak, meg sem közelíti azoknak a nyugdíját és jólétét, akik részt vettek szabadságharcunk leverésében és részt vettek Kádár bosszúállásában.
Ne haragudjanak, nem akarok ünneprontó lenni, éppen ezért nem boncolgatom tovább ezt a kérdést, de remélem, a nemzet és a Parlament lelkiismerete a további úton haladni fog. Hogy a harcosok lelkivilágáról még valamit beszéljek, hadd mondjam el azt, hogy például az éles kanyarban részt vevő harcosok, amikor a halálos ítélet előtt állottak és meg is kapták, sajnos egytől egyig, azt mondották, hogy ha meg is kell halnunk, de jó tüzérek voltunk, mert minden lövésünk talált.
Tisztelt Országgyűlés! A magam részéről még csak azt mondom el, hogy a harcosok és 56 szelleme iránti felelősségérzet vigyen bennünket ezen az úton tovább, fogadjuk el ezt a törvényjavaslatot azzal, hogy ez csak a kezdet, és a teljes elégtétel még hátravan. Köszönöm szépen. (Taps.)