MORVAY ISTVÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár:
MORVAY ISTVÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár:
MORVAY ISTVÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! A helyi önkormányzatok 1992. évi címzett és céltámogatási rendszeréről szóló irányelvhez benyújtott, témáit tekintve több, mint 30 módosító javaslat jelzi, hogy mindennapi életünket közvetlenül érintő és a képviselők körében nagy érdeklődést kiváltó kérdésről van szó.
A módosító indítványok döntő többsége azt célozta, hogy bővítse a támogatandó célok körét vagy kedvezőbbé tegye az önkormányzatok számára a támogatási feltételeket. Sajnos, ezen indítványok támogatására a Kormány részéről nincs lehetőség. (Tirts Tamás közbeszólása: Szűkkeblű!) A többi területhez képest ugyan kiemelt mértékben több, mint 40%-kal növekszik az előzetes számítások szerint az önkormányzati fejlesztések központi támogatási lehetősége, ezt az összeget azonban jelentősen terheli az idei támogatásokból származó jövő évi elkötelezettség.
E téma kapcsán néhány mondat erejéig szeretnék kitérni az önkormányzatok anyagi helyzetére. Az 1991. év költségvetési vitája során, majd a jóváhagyást követően pesszimista jóslatok hangzottak el, hogy az önkormányzatok már áprilisban, de legkésőbb az év közepére csődbe jutnak. Évszakoktól függően, ősszel gyarapodó számban aggódnak azért, hogy lesz-e miből fizetni a tanévkezdéstől a pedagógusokat és fűtöttek lesznek-e az iskolák.
Nos, az önkormányzatok nem jutottak csődbe, sőt az intézmények működésének elsődlegességét szem előtt tartva és biztosítva, fejlesztésének megvalósítására is van – és jövőre is lesz, ha nem is a lakossági igények teljes körű kielégítését lehetővé tevő mértékben – erőforrásuk. Ezt jelzi az, hogy a központi támogatások igénybevételéhez szükséges saját erőt költségvetésükben biztosítani tudják.
Tisztelt Országgyűlés! Mint ismeretes, az önkormányzati szabályozó rendszer kiegészítő rendszerei, ezek között a címzett és céltámogatási rendszer az idén kezdett funkcionálni. Ez egy olyan év, amikor az önkormányzatok néhány hónap különbséggel, két alkalommal jelezhetik támogatási igényeiket. A kettő között eltelt igen rövid időben levontuk a hasznosítható tapasztalatokat és júliustól kezdődően felkészítettük az önkormányzatokat az 1992. évi támogatási igények előkészítésére.
Nyilvánvaló azonban, hogy az e témával foglalkozást jóval korábban kell elkezdeni. Ezt az idén megakadályozta az, hogy az év elején még az 1991. évi támogatások előkészítése történt. Szándékaink szerint az 1993. évi költségvetés kidolgozására úgy készülünk fel, hogy a parlamenti döntés a jövő év első felében történhessen meg a támogatandó célok köréről és a támogatási mértékekről. Így mind az Országgyűlés, mind az önkormányzatok az időben kialakított és ismert feltételek mellett hozhatják meg a döntéseiket.
Engedjék meg, hogy az általános reagálás mellett néhány konkrét, ma elhangzott dologra is észrevételt tegyek. Bár a vita korábbi szakaszában is felmerült annak a gondolata, hogy a pályázatok beadásának a határideje a jelen tárgyalás előtt volt. Én szeretném megnyugtatni mindazokat a képviselőket, akik a pályázatok kiegészítésének a lehetőségét, hiánypótlás lehetőségét kérték, hogy ennek a lehetősége fennáll a továbbiakban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy azok, akiknek esélyei azért, mert a támogatás összegét többszörösen meghaladó igények futottak már be eddig is a Belügyminisztériumhoz, ezeknek az esélyei jóval növekednek.
A másik kérdés, amire reagálni szeretnék, a pályázatok körének szűkítése vagy bővítése, illetőleg az, hogy milyen esélyei vannak a pályázatok elnyerésének.
A pályázatok bővítésének – a mai vitában elhangzott érvelések alapján – szinte korlátlan terét szerették volna a képviselők elérni. Én úgy érzem, hogy mivel egy meghatározott összeg áll rendelkezésre a jövő évi költségvetésben, ennek a kérdésnek ilyen formán való megközelítése nem célszerű, hiszen eleve csak azok a beruházások, konkrét beruházások támogatásának az esélye reális, amelyek a legjobb, a legkedvezőbb és a legelőrehaladottabb fázisban állnak, olyan szinten, hogy a beruházások megindítása reálisan megtörténjen.
Én azt hiszem akkor, amikor az elvi vízjogi engedély kérdése vagy a létesítési engedély kérdése vitatásra, illetőleg érvelésre kerül, akkor is azt kell mérlegelni, hogy a létesítési engedély mindenképpen egy biztosabb, nagyobb esélyt nyújt az elbírálásra.
A Kormánynak akkor, amikor ezek között a kérdések között rangsorolni kell, ezt az érvet kell elsődlegesnek tekinteni, bármennyire is megérthetők mindazok az igények és szándékok, amelyek a támogatások körének a szélesítésére irányulnak. Én azt hiszem, hogy adott esetben egy elvi engedély nem sok esélyt biztosít arra, hogy a jövő évben egy konkrét beruházás megkezdhető legyen akkor, hogyha az illető önkormányzatnak még a tervezésre sincs meg a szükséges saját erőforrása.
Ennyiben szerettem volna összefoglalni a Kormány és a Belügyminisztérium véleményét. Köszönöm a szíves figyelmüket. (Szórványos taps.)
