MÉCS IMRE (SZDSZ)
MÉCS IMRE (SZDSZ)
MÉCS IMRE (SZDSZ) Tisztelt Országgyűlés! Legutóbbi ülésnapon e témával kapcsolatban elég sokszor előfordult a nevem, hivatkozás az én nézeteimre, nem pontos hivatkozás és eléggé kifordítása annak, amit mondtam, és amire minden eddigi működésem irányadó.
Azt hallottuk, azt olvastam itt a jegyzőkönyvben, hogy én a nemzetet tekintem bűnösnek, sőt a sajtóban megjelent hozzám intézett levél Szeleczky Zoltán képviselőtársamtól, hogy "Újra a nemzet a bűnös?"
Én azt hiszem, hogy soha ilyesmit nem mondtam. Nekem ez a nemzet nagyon kedves, ennek a nemzetnek a tagja vagyok. Láttam újjászületését 1956-ban, épp azon vagyok, hogy ez a nemzet megjobbítsa önmagát – és ezért kell mindent megtenni.
Amikor a németek – Európának ez a nagy kultúrájú nemzete – a világháború után, rájuk zúdulva a világháború minden szörnyűsége, képesek voltak önmagukba nézni, képesek voltak feldolgozni a múltjukat, és ebben nagy íróik segítették – Böll-re, Günther Grassra és másokra gondolok –, akkor ez a nemzet megújult, naggyá lett, Európa egyik legnagyobb nemzete lett. Azt hiszem, nem kell ezt magyarázni.
Tehát az, hogy szembenézzünk önmagunkkal, alapvető dolog, jó dolog, és minden olyan, ami ezt meghiúsítja: káros.
És hadd mondjam el saját, személyes élményeimet! Mikor a Fő utcai nyomozók elém dobálták az 1957. május 1-jei Hősök terei nagygyűlésnek a képeit, ahol közel félmillió ember hallgatta Kádár Jánosék szavait, és a siralomházban is erre kellett gondolnom: hogy lehet, hogy az a vörös Csepel, amelyik teljesen mellettünk volt, vagy Angyalföld, vagy a többiek hogy tudtak odaküldeni akár csak 300 ezer embert is pár hónappal a forradalom után, a mi forradalmunk után? Én azt hiszem, hogy amikor két és fél évvel ezelőtt a Hősök terén, ugyanott, ahol Kádárék voltak akkor, ugyanott, azt mondtam: "A lelkiismeret-vizsgálat napja van, amikor mindenki magába néz: hogyan élt 32 évig? Hogyan tudott így élni, szabadság nélkül? Nézzenek magukba a gyilkosok, az őket segítők, a passzív gyilkosok, a mindent elnézők, a semmit sem tudni akarók, a beletörődők, a fejüket igába hajtók, a kényelmesek, tunyalelkűek, a posvány-jelleműek, a hazát pusztítók, az árulók, a semmi emberek! S nézzenek magukba a tiszta emberek: miként tűrhették mindezt évtizedekig? Mennyit mulasztott ez a nép?"
Arról is beszéltem ott, hogy a megbocsátásról beszélünk, de kéznyújtásról … – majd a szabad választások után, a szabad parlamentben fogunk kezet nyújtani. Addig össze kell fognunk, és akkor a poklok erői sem fognak ki rajtunk.
Semmi okom nincs arra, hogy két és fél évvel később megváltoztassam ezt az álláspontomat, és nem volt az elmúlt harmincöt év alatt sem okom arra, hogy alapvető nézeteimet, alapvető döntéseimet megváltoztassam.
Egy másik dolog, hogy kaptam egy levelet, amit engedjék meg, hogy felolvassak… (Zaj.) Nagyon fontos. (Zaj.)
