KULIN FERENC, DR. (MDF)
KULIN FERENC, DR. (MDF)
KULIN FERENC, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Nagyon rövid módo-sító indítványomhoz nagyon rövid kiegészítést szeretnék tenni.
Előrebocsátom, hogy a törvényjavaslatnak azt az indítványát, amely szerint visszamenőleg büntetendők mindazok a bűnök, amelyek az emberölés, a gyilkosság kategóriájába tartoznak, helyesnek tartom és támogatom. Nem támogatom viszont azt, hogy a hazaárulás kategóriája benne maradjon ebben a törvénytervezetben. Nem támogatom, mégpedig azért nem, mert úgy látom, hogy itt lényegesen többről és másról van szó, mint jogi vagy erkölcsi vétségek jogi procedúrán keresztül történő elítéléséről. Itt történelemcsinálásról van szó.
Most ezek a perek fogják kijelölni az elmúlt évtizedek legfontosabb folyamataiban azokat az értékelő mozzanatokat, azokat az irányjelző táblákat, amelyek hitünk és szándékunk szerint legalábbis hosszú évtizedekre vagy évszázadokra minősíteni fogják a XX. századot.
Én úgy hiszem, hogy ebben a folyamatban mindaz ami 1956. október végén és november elején történt, noha kitüntetett szereplő, kitüntetett helyet elfoglaló esemény volt, de mégiscsak része egy általunk nem befolyásolt – és később sem befolyásolható – nagyobb folyamatnak, része annak, ami talán már Jaltában eldőlt, része annak, ami 1956. október végén Moszkvában és Washingtonban eldőlt, vagyis annak a folyamatnak, amelynek egy nagyon fontos állomásán a nagyhatalmak kimondták azt, hogy ennek a felkelésnek vége, ennek a forradalomnak el kell bukni. Ezt az ítéletet nem Kádárék hozták, ezt az ítéletet sokkal nagyobb történelmi erők hozták.
Ha mi egy ilyen perrel le akarjuk zárni egy történelmi szakasznak az értékelését, önmagunkat csapjuk be, önmagunkat ámítjuk, kimondjuk az ősbűnt, azt a bűnt, ami után már nincs mit kutatni, nincs mit vizsgálni, mert hiszen a hazaárulás a legsúlyosabb bűnök közé tartozik, és fölmentjük magunkat az alól, hogy tovább kutassuk ennek a tényleg nagyon tragikus kimenetelű döntésnek a körülményeit. Visszafelé menőleg tehát elvágjuk a vizsgálódás útját, de legfontosabb az, hogy előrevetítő, a jövőt is értelmező hatása lenne egy ilyen ítéletnek.
Egyszerűen arra utalok, hogy a hazaárulás bűnében elmarasztalható politikusok névsorát ki fogja majd egészíteni mindazoknak a névsora, akik az eseményhez időben nagyon közel vagy attól talán valamivel távolabb alkut kötöttek a hazaárulókkal, az úgynevezett hazaárulókkal.
Én magunkat óvnám attól, hogy azok, akik 1957 tavaszától kezdve megkötötték ezt az alkut, magukra vegyék azt a vádat, hogy hazaárulókkal alkudtak. A hazaárulókkal való megalkuvás, kompromisszum nem sokkal kisebb bűn, mint a hazaárulás. Én tehát azt mondom, hogy ez a törvény megteremti a lehetőségét annak, hogy egy ünnepi, ünnepélyes, nagy aktussal kimondassanak a főbűnösök, akkor nemcsak a főbűnösökről mondunk nagyon súlyos erkölcsi ítéletet, hanem nagyon sokakról, akik őket követték a kompromisszumban, abban a kompromisszumban, ami nem elárulni akarta a hazát, amely kompromisszum nem elárulni akarta a hazát, hanem egyszerűen arra a felismerésre jutott, hogy nincs mód a virtuális értékeket, az eszmei értékeket a hétköznapokban megőrizni, egyetlen törvény van, életben kell maradni. Az életben maradás törvénye diktálta az alkut 1957 tavaszától, nem mondom a záró évszámot. Nem szeretném, ha ez a nemzedék magára venné, magára vállalná a hazaárulás bűnében való bűnrészességet. Köszönöm. (Taps.)
