VARGA MIHÁLY (FIDESZ)
VARGA MIHÁLY (FIDESZ)
VARGA MIHÁLY (FIDESZ) Köszönöm, Elnök Úr! Bár egy rövid törvényről nehéz ennyi ember után már szólni, de azért megpróbálok egypár kiegészítő észrevételt tenni.
Tisztelt Ház! Közgazdasági tény, hogy a kevésbé fejlett szegény országok kormányzatai általában kevesebb adót szednek be és költenek el a nemzeti termékhez képest, mint a fejlett országok. Nos, ebből a szempontból örömmel nyugtázhatjuk, hogy a Kormány rohamléptekkel próbál felzárkózni a fejlett országokhoz. (Derültség balról.) Ennek a felzárkózásnak újabb állomásához érkeztünk el a gépjárműadó bevezetésének lehetőségével.
Nos, előljáróban annyit jegyeznék meg, hogy számomra a benyújtott törvényjavaslat mellé érdemes lett volna csatolni, vagy valamilyen módon közölni a Közlekedési Minisztérium véleményét. Nem mindegy ugyanis, hogy a gépjárművek kapcsán érintett minisztérium elfogadhatónak tartja-e a tulajdonosok ilyen mértékű terhelését, a bevételek előrejelzett megosztását, különös tekintettel az útalapra. Ha már 1990. májusa óta a Parlament nem tárgyalt semmilyen, ezt a minisztériumot érintő törvényjavaslatot, akkor legalább a minisztérium érezhette volna magát illetékesnek egy közlekedéspolitikai koncepciót vagy elképzelést érintő törvényjavaslatnál megnyilatkozni. Sajnos, egyébként a minisztérium képviselőit megint nélkülöznünk kell, dehát ezt az elmúlt másfél év során megszokhattuk jónéhányszor.
Tehát szó, ami szó, nincsenek könnyű helyzetben az autótulajdonosok. A nemrég bevezetett felelősségbiztosítás után újabb indokkal kotorásznak a zsebükben, és újabb adókat rónak ki rájuk. Újabb adót, mert azt hiszem, senkit nem tévesztett meg az, hogy az előző intézkedésnél – a felelősségbiztosításról van szó – egy adófajta. A felelősségbiztosítás igenis adóként működik, és az a szerencsétlen tulajdonos, aki a benzinárban lévő fogyasztási adó, útalaphoz való hozzájárulás vagy a beszerzéshez szükséges vám, árubehozatali statisztikai illeték, vagyonátruházási illeték, fogyasztási adó, ez egy másik, ez tízezer forintos általános forgalmi adó, plusz még mellette a szervízköltségek mellett bevezetett felelősségbiztosítás után már végképp lemondott arról, hogy az autóját használja is.
Erről a tendenciáról meg lehet győződni, ha megkérdezi valaki a biztosító társaságokat, hányan nem fizették be a harmadik negyedévre esedékes felelősségbiztosítást.
A törvényjavaslat bevezető szövege legalább olyan szemfényvesztő módon próbál eljárni, mint az ötlet kitalálói. A törvényjavaslat egyik legfontosabb céljának tekinti, hogy a közúthálózat karbantartásához és fejlesztéséhez a költségvetés pénzhez jusson. Ám, aki jobban megnézte a kiegészítőnek csatolt háttér-információkat, s erről már többen szóltak előttem, az előtt egyértelművé vált, hogy a tervezett 8 milliárdos bevételből minimális összeg jut a közúthálózat finanszírozását végző útalapba.
Hasonló szemfényvesztésnek lehetünk tanúi az önkormányzatok bevételeinek gyarapításáról szóló ígéreteknél is. Maga a javaslat, nemes egyszerűséggel, az önkormányzatok nyakába varrja az adóbehajtás "népszerű" munkáját, és a problémák ezzel kezdődnek.
Mi indokolja, hogy Magyarországon az adóhivatalok feladatát minél több és több intézmény végezze? Miért van szükség arra, hogy a kiépített és jól felszerelt állami apparátus, az APEH helyett, az önkormányzatok küszködjenek az eddiginél jóval nagyobb mennyiségű munkával?
Talán a kormányzat úgy véli, a helyi adók behajtásával egy füst alatt ez is megoldható, és a polgármesteri hivatalok átalakulhatnak mini adóhivatalokká.
Számomra érthetetlen erőforrás-pazarlásnak tűnik, de elképzelhető, hogy ez az elgondolás harmonikusan illeszkedik a Kormány adóztatási elképzeléseihez. Csak ellenpéldaként említem meg, hogy az "elmaradott" Finnországban még arra sem futja az adózók pénzéből, hogy két adóapparátust tartsanak fönn. Ott az önkormányzatok által kivetett helyi adókat is az állami adóapparátus szedi be.
Az önkormányzatokat érintő probléma továbbá az is, hogy bár ígéretek hangzottak el a befolyt bevétel megosztására a költségvetés és az önkormányzatok között, erre csak utalás van az indoklásban, s egyelőre semmi konkrétabb.
Az elosztás azért is tisztázatlan kérdés, mert ha a bevétel fele valóban az önkormányzatoké lesz, ennek fejében ki is lehet vonni olyan állami forrásokat, melyek eddig megillették a településeket. Sajnos, tapasztalataink szerint a Kormány erős ilyen irányú hajlammal rendelkezik.
Néhány szót érdemes szentelni minden adótípus Bermuda- háromszögének, az adókedvezményeknek is. Ilyen tekintetben a Kormány roppant nagylelkűen jár el, ugyanis saját zsebéből egy fillért sem vesz el. Ugyanilyen nagylelkűséggel mond le az egyházak tulajdonában lévő gépjárművek adójáról is, és nem kíméli a társadalmi szervezetek és alapítványok gépjárműveit sem. Előre látható, hogy az a szülő, aki létrehoz gyermeke taníttatására mondjuk, és van ilyen alapítvány, azért hozom ezt a példát, egy ilyen alapítványt, nemes egyszerűséggel teheti jövedelmét és gépjárművét adómentessé. Egyébként csak zárójelben jegyzem meg mellékesen, ha 10 ember alapíthat egy egyházat ma Magyarországon, 10 ember létrehoz egy egyházat … (Közbeszólások: 100! - 10!) … száz? Bocsánat, tévedtem, Többen azt mondják, hogy 10. (Közbeszólások: 100! – Szűcs M. Sándor: 110!) Jó. (Derültség.) A kettő között van valahol az igazság. Tehát ezek is ilyen formában adómentessé tehetik a gépkocsijukat. Vagy nemrégiben olvashattuk, hogy Svájcban egy Autópárt nevű párt – ugye három vagy négy százalékkal, úgy emlékszem, bekerült a Parlamentbe, tehát itt is reális lehetőségét látom annak, és ezek az autótulajdonosok létrehoznak egy ilyen pártot, s ezáltal teszik mondjuk "adómentessé" a gépkocsijukat, dehát ezt nem tartom nagyon valószínűnek. (Közbeszólás: Taxisok!)
Kissé szemforgatónak tűnik a katalizátoros autók 50%-os autókedvezménye is. Ez az autókedvezmény maximum szimbolikus jelentőséggel bír, ugyanis ha utánaszámolnak képviselőtársaim – és én itt nem a különbözetet számoltam, hanem az autó beszerzési árát, Markó Istvánnal ellentétben –, manapság egy szerényebb autó is 1 millió forintba kerül, mármint új állapotban. A havi adó kétszáz forint, ennek 50%-os kedvezménye van, ha katalizátoros – ez száz forint. Így, ha kiszámoljuk 1 millió forintos árra ezt az összeget, akkor röpke 830 év alatt az autó be is hozza az árát. Persze, hogyha ennél drágább egy autó, mondjuk másfél millió forint, akkor olyan ezer-ezerkétszáz év a megtérülés… (Derültség.)
A bizottsági ülésen jelenlévő pénzügyminisztériumi képviselő egyébként tájékoztatott, hogy egyelőre szimbolikus lépésről van szó, de az adók emelkedésével a kedvezmény mértéke is nőni fog. A tendenciából ítélve nincs efelől kétségem…
Tisztelt Ház! Összefoglalva frakciónk véleményét: a gépjárműadó 1992. január 1-jétől való bevezetését nem támogatjuk.
És végül, hogy megelőzzem Bogárdi Zoltán kétperces hozzászólását, most hívom fel a figyelmet arra, hogy a választási programunk a gépjárműadóra sem tért ki. (Derültség a bal oldalon.) És megkérem szomszédait, hogy távol lévő képviselőtársamat tájékoztassák erről a dologról.
Köszönöm szépen. (Derültség, taps a bal oldalon.)
