RUDICS RÓBERT, a gazdasági bizottság előadója:
RUDICS RÓBERT, a gazdasági bizottság előadója:
RUDICS RÓBERT, a gazdasági bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottsághoz hasonlóan a gazdasági bizottságban is egy nagyon részletekbe menő, kemény vita folyt le a gépjárműadó-tervezet fölött. A Pénzügyminisztérium képviselője felvetette, hogy itt tulajdonképpen nem új adónemről van szó, ez az adó eddig is létezett, csak részben alacsony szintű jogszabályokban volt szabályozva, másrészt pedig bizonyos kategóriák, gépjármű kategóriák nulla adóval adóztak. Ezt ez a javaslat szeretné megszüntetni.
Elmondása szerint ez egy viszonylag szerény adó, és mégis jelentős bevételre tesz szert általa a költségvetés, mert a magánszemélyeken túl bevonja az adózás körébe az eddig nem adózó vállalkozókat és a külföldieket is.
Ugyancsak említésre került az, hogy mentesülnek az adó megfizetése alól a közintézmények, önkormányzatok és egyéni kérelemre a mozgássérültek.
Egy adómegosztásra is sor kerül a költségvetés irányelvei szerint; az önkormányzatok, amelyek az adót behajtják, és a költségvetés egyenlő arányban osztoznak meg a bevételeken.
Most megpróbálok néhány gondolatot az ellenérvekből – amelyek kritizálták a törvényjavaslatot – idézni. Nagyon sok képviselőtársam említette meg a bizottságban, hogy a kormányzat túl sok bőrt akar lehúzni az autós társadalomról; a fogyasztási adó magas szintje, a nemrég kivetett kötelező biztosítás után egy újabb adó, amelyik tovább növeli a gépjármű-tulajdonosok költségeit, kiadásait. Egyik kormánypárti képviselőtársam még azt is megkockáztatta, hogy a Kormány ahelyett, hogy megpróbálná a láthatatlan jövedelmeket behajtani, egy jól nyilvántartható és könnyen beszedhető adóra, adónemre vetette ki a hálóját.
Nálunk is, a gazdasági bizottságban is nagyon nagy vita folyt a dizelgépjárművek adózása fölött, elsősorban a dizel-személygépkocsik adózása fölött. Ugyanis a Pénzügyminisztérium képviselőjének véleménye szerint egy esélyegyenlőtlenségről volt szó eddig, hiszen a dizelgépjárművek büntetőadót fizettek. Való igaz, ha csak ezt a törvényt tekintjük, akkor ez a törvény egyenlőséget tesz, de elfeledkezik arról, hogy a gázolaj fogyasztási adója lényegesen alacsonyabb a benzin fogyasztási adójánál. Arról már nem is beszélve, hogy a dizelgépkocsi-tulajdonosok egy jelentős része még ezt a fogyasztási adót sem fizeti meg, hanem a háztartási tüzelőolajat használja föl a gépjármű motorjának meghajtására. Tehát a bizottság több tagja szerint – és ebben a bizottság egységesen foglalt állást – ez a megoldás így nem fogadható el. Hogyha ebben a törvényben hasonló terhelés kerül a dizel- és a benzinüzemű gépjárművekre, akkor egyébként meg kell tenni azt a különbséget, hogy azonos terhek nehezedjenek a benzinüzemű és a dizelgépjárművekre.
Hosszasan elvitatkoztunk azon is, hogy miért éppen a súly az adó alapja. A bizottság elnöke tréfásan még azt is megjegyezte, hogy akár a kormánykerék átmérője is lehetne az adóalap. Ezzel kapcsolatban el lehetne fogadni azt az érvet, hogy az úthasználattal kapcsolatos, tehát az út terhelésével kapcsolatos valóban a gépjármű súlya, hogyha ez az összeg nem a költségvetésbe, hanem teljes egészében az útalapba áramlana.
Több képviselőtársam vetette föl azt a problémát, hogy az elavult és fajsúlyos szocialista gépjárművek hátrányba kerülnének a viszonylag könnyebb nyugati gépjárművekkel szemben.
Tehát itt is valamiféle megoldást szerettek volna sürgetni.
Más vélemények szerint való igaz, hogy általában a szegényebb néprétegek autóznak Trabanttal, Ladával, vagy Daciával, és szükség is van szociálpolitikai intézkedésekre, de nem ennek a törvénynek a keretében.
Érvek hangzottak el amellett, hogy bevételi szempontból a költségvetés nehéz helyzetbe kerülne, és esetleg más adónemekben kellene az így elmaradó adót kivetni akkor, hogyha a Parlament nem szavazná meg ezt a törvényt. Esetlegesen a személyi jövedelemadó-tábla valorizálása nem valósulhatna meg olyan mértékben, mint ahogy azt a tervezet megállapítja.
Szektorsemlegességre törekszik annyiban a törvény, hogy a gazdasági szervezetek is adóznak, nemcsak a magánszemélyek vagy a magánvállalkozók. Másrészt pedig a viszonosság elve alapján a külföldi gépjárművek is kifizetik az adót. Különös tekintettel a jugoszláv válságra, amely jelentős forgalmat terhel az országra, ez bevételt jelenthetne a költségvetésnek.
Mindezen érvek és ellenérvek után többen fölvetették azt, hogy a Kormány vonja vissza a javaslatot, és a vitában elhangzottak alapján nyújtson be egy új törvénytervezetet. Azonban a bizottság többsége, megértve azokat az érveket, hogy tárca- és kormányszintű egyeztetések, az érdekképviseletekkel való egyeztetések ennek a törvénynek a '92-es bevezetését ebben az esetben nem tennék lehetővé, és a lehető legszűkebb többséggel: 8 "igen" szavazattal, 1 "nem"-mel és 6 tartózkodással úgy döntött, hogy kezdjük el a törvénynek a vitáját és módosító indítványokkal próbáljunk meg rajta javítani annyit, amennyit lehet. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps.)
