BECKER PÁL, DR. (MDF)
BECKER PÁL, DR. (MDF)
BECKER PÁL, DR. (MDF) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Köszönöm szépen a FIDESZ tagjainak ezt a lelkesedést.
Tisztelt Ház! Benne vagyunk a nagy menetelésben: öt adótörvényt kell elfogadnunk, és három be is került már a Parlament elé.
Két esetben abban a szerencsében volt részem, hogy én lehettem, vagy lehetek a Demokrata Fórum vezérszónoka. S megmondom őszintén, egy pillanatig sem bánom, hogy a tv-közvetítés megszűnt, így talán elkerülhetem azt az esetet, amit a körünkben ülő Kupa miniszter úrnak nem sikerült annak idején, hogy az adóreform kapcsán, amikor ő megjelent a képernyőn, akkor az emberek rögtön felsóhajtottak, hogy na hát ő az, aki benyúl a zsebünkbe. Félek, hogy esetleg rám is így fognak gondolni. (Felmorajlások a bal oldalon: Óh!)
Az adótörvénnyel kapcsolatban itt a két bizottsági előadó már kiemelte azokat a főbb csomópontokat, amik valóban vitát váltottak ki. Ebből az első az hogy: ez most egy új törvény-e, vagy régi törvény?
Megmondom őszintén, ezt egy kellemes gumicsontnak érzem, amin nagyon jól el lehet rágódni. Azért is el lehet rajta rágódni, mert mindenkinek igaza van. Gépjárműadó volt, annak is igaza van, aki azt mondja, hogy nem volt, hiszen a lakosság elenyésző része fizette. Hát valóban sokáig lehet az érveket pro és kontra felsorolni, úgysem fogjuk tudni meggyőzni egymást, de nem is hiszem, hogy ennek bármiféle értelme is volna.
Néhány szóban az adóról, igazán röviden, hiszen a bizottsági előadók igen részletesen taglalták az egyes vitapontokat. Itt a frakcióm álláspontját szeretném kifejteni, többek között az adómentességgel kapcsolatban.
Támogatjuk, hogy a helyi és tömegközlekedés, a társadalmi szervezetek, illetve a költségvetés és az egyház tulajdonában lévő gépjárművek mentesek az adó alól, és támogatjuk értelemszerűen azt is, hogy a mozgáskorlátozottaknak sem kell adót fizetni gépjárművük után. Itt csak egyetlenegy rövid megjegyzést hadd tegyek. Jogászaink nézik ezt a bekezdést, hiszen szeretnénk elkerülni annak a veszélyét, ami annak idején a vámtörvények liberalizálása során keletkezett, hogy rengeteg vagy legalábbis igen jelentős számú Porsche és egyéb luxusautó jött be az országba a mozgássérültek számára, és az így behozott autók száma messze meghaladta a jegyzett mozgássérültek számát. Így hát itt is nagy gondot kell fordítani arra, hogy valóban csak azok kapják meg ezt a mentességet, akik rászorulnak.
Lehet vitatkozni az adó alapján: a súly legyen-e, vagy pedig a motor térfogata. Ez is olyan, hogy Európában, illetve a világon mindegyikre találunk példát, mindegyik mellett szólnak érvek, mindegyik ellen is lehet fölhozni érveket.
Én azt hiszem, hogy a súly az valóban egy olyan egyszerű mértékegység, ami könnyen megragadható és így jól felhasználható az adózás alapegységeként.
Végül valóban igen komoly gondot okozott a frakcióban a dizel-, illetve nem dizeladó és az üzemanyagok terhelése, adóterhelése.
Elfogadhatatlan számunkra is, hogy a trabantosok több adót fizessenek a tavalyi évhez viszonyítva, vagyis a mostani évhez viszonyítva, míg egy dizelgépjárművet birtokló tulajdonos kevesebbet, tehát tulajdonképpen nyereséghez jusson az új adótörvény következtében.
Egy olyan módosító indítványt nyújtunk be, illetve nyújtottunk be, amelyik figyelembe veszi azt a mértéket, amelyet a dizeladó foglalt magában annak idején, illetve hát még a most is hatályos előírások szerint, és ehhez teszi rá az útadónak a mértékét. A dizelgépjárművek után – ha jól emlékszem – 6200-tól 22 000 forintig kellett az űrtartalom függvényében adót fizetni.
Értelemszerűen nem megengedett, hogy a legnagyobb mértéket vegyük figyelembe, tehát az átlagosnál is egy alacsonyabb mértéket, 8000 forintos évi adóterhelést és egy 1000 kilogrammos átlagsúlyt figyelembe véve körülbelül 1000 forint/100 kilogramm lehet az adó mértéke, amit egy dizelgépjármű után fizetni kell. Természetesen csak a személygépkocsik után, hiszen értelmetlen dolog lenne például a tömegközlekedést vagy a szállítást ilyeténképpen megterhelni.
Annak idején, amikor a fogyasztási adóról beszéltem, éltem azzal a demagógiának tűnő kijelentéssel, hogy fizessenek a gazdagok, és akkor Békesi úr, a szocialista párt vezérszónoka felhívta a figyelmemet arra, hogy a fogyasztási adó döntő többsége a szesz, illetve a dohány után folyik be a kincstárba. Ebben teljesen egyetértünk. Én magam sem vetem meg a jó sört. Megmondom őszintén, hogy eléggé el nem ítélhető módon elég sokat szívom a pipámat is. Mindezek ellenére úgy érzem, hogy ez valóban luxustermék, enélkül lehet élni. Ugyanakkor viszont semmiféleképpen nem minősítem a gépjárművet luxusterméknek, hiszen ma, a XX. században nem mondhatjuk azt, hogy enélkül lehet élni. Éppen ezért nem is lehet luxusadóval büntetni, és a mi felfogásunk szerint ez a gépjárműadó nem is luxusadó.
Ez arra ad lehetőséget, hogy az üzemeltetés feltételeit és a használat feltételeit megjavítsuk. Tehát ha a törvényjavaslat preambuluma beteljesül, amelyik így szól, hogy "Az Országgyűlés a motorizációval járó közterhek arányosabb elosztása, a települési, a fővárosban a kerületi önkormányzatok bevételeinek gyarapítása, valamint a közúthálózat karbantartásához és fejlesztéséhez szükséges források bővítése érdekében a gépjárművek adójáról a következő törvényt alkotja…", tehát amennyiben a gépjárműadóból befolyt bevételek valóban ezeket a célokat szolgálják, akkor a frakciónk támogatja a törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmet. (Gyér taps.)
