MILE LAJOS, a napirendi pont előadója:
MILE LAJOS, a napirendi pont előadója:
MILE LAJOS, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ígérem, hogy nem fogom türelmüket sokáig igénybe venni. Először is: Kósáné Kovács Magda képviselőtársam többször is a szakmai kompetenciára hivatkozva elmondott 3 pontban bizonyos kifogásokat, és ez nemcsak az ő reflexióira vonatkozik. Más kérdés a jogsérelem és más kérdés a joghézag! Tehát amikor jogsértés történt – például az Állami Számvevőszéknél nem számolt el vagyonával az MSZOSZ-hoz tartozó bizonyos szervezet –, az természetesen az igazságszolgáltatás kompetenciájába tartozik. Teljes mértékben egyetértünk, hogy itt nagyon következetesen és keményen kell ezzel kapcsolatban fellépni, sőt abban is egyetértünk, hogy nem a Parlament illetékességi körébe tartozik, hogy az ilyen jogsértéseket megtorolja.
És más a joghézag, hiszen ha a VIKSZ üléseire nem jár el az MSZOSZ és működésképtelenné teszi – ugyan a társasági törvényben lehet olyan pontot találni, amellyel szankcionálható ez a magatartás –, de mégsem igazán hatékony ettől a VIKSZ, nem válik működőképessé! Ezért mondtam, hogy naivak voltunk, amikor kidolgoztuk, mert azt hittük, hogy tényleg meglesz a jószándék, hogy mégis működjön a VIKSZ mint döntéshozó központ.
Ehhez képest nem tudja szankcionálni senki, hogyha az MSZOSZ távolmaradásával döntésképtelen helyzetbe hozza a VIKSZ-et, tehát a törvénynek semmi más célja nincsen – mindenféle egyéb "holdudvarokat" lehetett itt hallani ezzel kapcsolatban –, konkrétan más célja nincs, mint hogy a VIKSZ-et működőképessé tegye. Ennyi és nem több.
A másik: jogi személyiség az – kedves Kósáné Kovács Magda képviselőtársam –, akit a törvény annak nyilvánít! Tehát a Ptk vonatkozó részét kellett megnézni – valószínűleg egy 30 évvel korábbi konstrukciót tekintve igaza lehet önnek!
Végül is lehetőséget adni az embereknek a választásra! Valóban erről van szó: lehetőséget adni, hogy valóban választási helyzetbe kerüljenek, de hogy egyáltalán választásokról lehessen beszélni – nem pedig egy adott helyzet esetleges elfogadásáról, tehát ne színjátékról! –, ahhoz az esélyekben mindenféleképpen változásokat kell teremteni! Az természetes, hogy utána a mandátumok függvényében a vagyont újra kell osztani, na dehát addig is, hogy milyen feltételek között megy neki egy választásnak egy érdekvédelmi szervezet, ez kérem szépen, mindenféleképpen eleve befolyásolja a lehetséges eredményt.
És még egyet a taglétszámmal kapcsolatban, mert ezt nagyon sokszor lehetett hallani – én nem akarok megint ennek a történetébe belemenni, de hát mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy végül is a szakszervezet taglétszáma hogyan alakult, és ahhoz képest – most ne menjünk abba bele, hogyan jött létre ez az órisági szervezettség egy bizonyos tömörülésen belül. Most azután, hogy a megújítás hogyan történt és hogyan nem, abba megint ne menjünk bele.
Csak egyetlen analógiát: – nyilván nagy felszisszenés lesz belőle –kérem szépen, ha ez lett volna a hivatkozási alap, amikor a rendszerváltozás elején tartottunk, egyetlen mai parlamenti pártnak nem lett volna alapja arra, hogy a politikai hatalomból részt kérjen, hiszen a valamikori MSZMP-nek volt – nem tudom – 1 millió vagy 800 ezer tagja, mi meg: volt úgy, hogy voltunk 30-an!
Tehát erre ne tessenek hivatkozni akkor, amikor az esélyegyenlőség kereteinek kialakításáról szeretnénk beszélni. Köszönöm szépen. (Taps.)
