MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ)
MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ)
MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Előre is szeretném a türelmüket kérni, ha két-három perccel túllépném (moraj) a rendelkezésre álló időt, igyekszem minél inkább az időn belül maradni majd.
Habent sua fata libelli, azaz a könyveknek is megvan a maguk végzete, de úgy látszik, nemcsak a könyveknek, a könyvterjesztőknek is.
A pártállam éveken át üldözte az illegálisan működő Katalizátor Irodát, de csak most érte őket utol az osztó igazság. Az új demokrácia nagyobb dicsőségére az iroda egyik vezetője, Moldován László rövidesen a baracskai büntetésvégrehajtó telepen fogja megkezdeni 35 napi elzárásra szóló büntetését, mivel a kiadó nem hajlandó megfizetni a rá kirótt 7 ezer forint szabálysértési bírságot. A Katalizátor ugyanis főleg az aluljárókban árusít színvonalas szépirodalmat, tudományos és politikai műveket. Ez a tisztességtelen konkurrencia bizonyára veszélyezteti a rémregények, parafenomenológusok és pornóárusok egyeduralmát a főváros aluljáróiban, akik 500 forint helyszíni bírság leszurkolása ellenében zsibvásárt csinálnak a város forgalmi csomópontjaiból.
A Katalizátor azért nem fizet, mert az eljárást méltatlannak találja. (Közbeszólások: Mondjon le Demszky!) Ugyanígy vélekednek azok a magyar írók, akik írásban nyilatkoztak, hogy készek átvállalni Moldován László büntetésének egy-egy napját.
A FIDESZ nemcsak méltatlannak tartja az ítéletet, hanem a Kormány kulturális politikájának csődjét látja abban, hogy a dolog idáig fajulhatott, ugyanis a dolog – félreértés ne essék – egyáltalán nem csak az önkormányzatokra tartozik.
A nívós magánkiadók kínálatát az ellehetetlenülő állami könyvkereskedelem a maga 200 könyvüzletével többé nem hajlandó, és nem is képes befogadni, még kevésbé képes azt értékesíteni. Moldován László és "bűntársai" ezért vágtak bele a terjesztésbe maguk. Igen, de hol árusítanak? Aki állami támogatás nélkül magánvállalkozóként próbál megélni irodalom eladásából, az a jelenlegi kulturális politika miatt Magyarországon az utcára szorul, mégpedig legalább két okból.
Először, tény, hogy a könyvforgalom zöme jelenleg az utcán bonyolódik, a könyvesboltok forgalmát katasztrofális módon lecsapolta a gyakorlatilag akadálytalan utcai könyvkereskedelem. A Katalizátorhoz hasonló magánvállalkozók ebben a helyzetben nem tehetnek mást, mint hogy felveszik a versenyt a ponyvairodalommal ott, ahol a könyv fogy, az aluljárókban. És ennek egy része – az utcai kereskedelem szabályozása – valóban az önkormányzatokra tartozik, de csak egy része.
A második ok és a másik kérdés ugyanis az, hogy az ilyenfajta vállalkozók tevékenysége nem biztosít olyan nyereséget, amiből boltot vásárolhatnának, és viselni tudnák az ezzel járó terheket. Erre kizárólag akkor nyílna lehetőség, ha a Kormány, amely szóban elkötelezte magát a kisvállalkozók támogatása mellett, ugyanúgy, mint a kulturális érték védelme mellett, végre tenne is valamit.
Mit kellene tennie? Régóta hangoztatjuk, magánkézbe kellene juttatni a nagy állami könyvterjesztő monopóliumok, az ÁKV és a Művelt Nép bolthálózatát. Csakhogy nem kizárólag a szokásos versenytárgyalások útján, hanem úgy, hogy a boltok egy jelentős hányadát olyan pályázati rendszerben értékesítsék, amely garantálja a színvonalas kulturális szolgáltatás fennmaradását és a szakértelmet honorálja, tehát egy alternatív hálózat létrejöttét is lehetővé kellene tenni.
Úgy tűnik, hogy a kulturális tárca ezzel szögesen ellenkező eljárást követ, fenn kívánja tartani azt a nagyvállalati szerkezetet, melynek rugalmatlan, gazdaságtalan, bürokratikus működése régóta bénítja a nívós irodalom forgalmát.
A fővárosi könyvesboltok túlnyomó többségével rendelkező ÁKV esetében már megszületett a döntés, egy nagyvállalatból csinálnak kettőt, az egyik beszerzi a könyveket, a másik majd eladja. Élnek egymásból, a bolthálózat pedig egy kézben marad az állam gondoskodó, atyai kezében, amely az utódvállalatokban természetesen többségi tulajdonrésszel rendelkezik. Így tehát az égvilágon semmi sem változott. Akkor sem változik, ha az intézkedést további látszatprivatizáció követi, nevezetesen a vállalat kft-ket alakít az egyes boltok üzemeltetésére az ott dolgozók bevonásával.
Érdemes volna az eljárásról kikérni az Állami Versenyhivatal véleményét. Úgy vélem, az ilyen intézkedések csak arra valók, hogy konzerválják a nyolcvanas évek önpusztító kettős gazdaságát, az egyik oldalon ésszerűtlen méretű és szerkezetű, posztállami nagyvállalatok, a másikon rablógazdálkodásra szorított féllegális magánvállalkozók. És aki ebben a rendszerben nem találja a helyét, az továbbra is Baracskán végzi.
Még egy megjegyzés kívánkozik ide. Köztudomású, hogy a csökkenő vásárlóerő, valamint a növekvő előállítási és kereskedelmi költségek kettős szorításában vergődő magyar könyvpiacot az egészen közeli összeomlás veszélye fenyegeti. Ettől egyedül a továbbra is szükséges állami kulturális mecenatúra gyakorlatának sürgős megújítása mentheti meg. A társadalmiasított támogatási rendszer alapintézményei, az autonóm kulturális alapítványok, köztük a Magyar Könyvalapítvány tervezete tavaly nyár óta készül, mégsem került tető alá. Amennyit pedig a legújabb elgondolásokból ismerünk, arra utal, hogy ezeket változatlanul a túlközpontosítás jellemzi. Félő, hogy a Magyar Könyvalapítvány, ha egyszer létrejön, mint új központi elosztó, mecénás, tulajdonos, és a kiadásra szánt művek gazdasági cenzora, nem csökkenti, hanem növelni fogja a központosítást, a könyvszakma kiszolgáltatottságát a kulturális kormányzattal szemben. De ha sikerülne is liberálisabb irányba terelni a tárca szándékait, ez az alapítvány…
