MÁDL FERENC, DR. tárca nélküli miniszter:
MÁDL FERENC, DR. tárca nélküli miniszter:
MÁDL FERENC, DR. tárca nélküli miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ez a felvetés valóban egy komoly problémát takar, azt nevezetesen, hogy készülnek-e, és mikorra készülnek el azok a törvényjavaslatok, amelyek a privatizáció számos kérdését átfogják, az eddigi nehézségeket, gondokat feloldani hivatottak, s a privatizáció számos elvi kérdését részben újra megfogalmazva, részben egységben komplexen fogja e törvényben megjeleníteni.
A stratégiának az a határozata, illetve a Kormány tulajdonosi és privatizációs stratégiájának az az eleme, amely arról rendelkezik, hogy november 30-áig el kell készíteni a kérdéses törvényjavaslatokat – ezt a határidőt a Kormány számára határozza meg –, a Kormány elé kell kerülniük ezeknek a törvényjavaslatoknak.
Arról tájékoztathatom az Országgyűlést, hogy ezek a törvényjavaslatok első változatukban elkészültek és megvan a remény arra, hogy valóban a Kormány elé kerülnek november 30-áig. Nem egészen biztos, hogy a Kormány egy olvasásban azokat el fogja tudni fogadni, mert átfogó, nagy törvénykezésről van szó, körülbelül arról, amilyen igények itt felmerülnek. Utána van december, amikor is az Országgyűlés idejének jó részét gondolom a költségvetéssel, adótörvényekkel fogja tölteni. Megvan a valószínűsége annak, hogy bár a törvények az Országgyűlés elé kerülnek, mármint, hogy a Kormány beterjeszti, de tárgyalásra tartósan még nem kerülhetnek.
Ugyanakkor a vagyonpolitikai irányelvekkel lépni kellene. A vagyonpolitikai irányelvek, ugyanúgy, ahogy itt elhangzott, bizonyos vákuumot teremtettek, már azoknak a hiánya, az új elfogadásának az elhúzódása. Ezért is valóban szükség lett volna arra, hogy a vagyonpolitikai irányelvek a vita után, a részletes vita után elfogadásra kerüljenek.
A vagyonpolitikai irányelveknek a készülő törvényekhez való viszonyát illetően, illetőleg a stratégiához való viszonyát illetően azt mondhatom, hogy a vagyonpolitikai irányelvek a stratégia koncepciójából, alapvető irányvonalából, elveiből indulnak ki és azokat próbálják a jelenleg hatályos törvények keretei között tartva megfogalmazni. És a készülő törvények is a stratégiának a törvénybe való átírását szolgálják. Nem tudom állítani, hogy szóról szóra minden elemében a törvények a stratégiában megfogalmazott mondatokat fogják követni, de alapvetően azt fogják követni, a Kormány úgy fogja előterjeszteni, mert a Kormány stratégiájának átírásáról van szó a törvényjavaslatokba.
Mindezek folytán én azt tudom mondani, és azt javasolnám, hogy az irányelvek egyfajta véglegesítéséig el kellene jutni, egy állásfoglalásig el kellene jutni. Ha a következő év első hónapjaiban, amikor is a privatizációs törvényekből törvények lesznek – három törvényjavaslatról van pillanatnyilag szó, az előkészítő fázisban három –, és azok függvényében módosítani kell majd az irányelveket is, akkor azt hiszem, az a megoldás, gyakorlati megoldás, pragmatikus megoldás célszerű, ha akkor utóbb módosulnak az irányelvek is azok fényében.
Az irányelvek tekintetében változatlanul tartós vákuumot hagyni, amikor ugyanúgy, mint a törvények, a stratégiának a megfogalmazását jelentik, nem volna célszerű. Én tisztelettel azt javasolnám, hogy a vitát folytatni kellene, az általános vitát folytatni kellene és majd a részletes vita után az indítványok megvitatása és az azokban való állásfoglalás után eljutni odáig, hogy legalább irányelveink legyenek. Én ezt proponálom az Országgyűlésnek, ezt fontolja meg és ehhez képest célszerű a további lépéseket megtenni.
