LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ)
LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ)
LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elég hálátlan dolog ilyenkor elmondani, úgy látom, hogy társaim is inkább privatizálni mentek (derültség, szórványos taps) ahelyett, hogy itt lennének és támogatnának. De néhány dolgot muszáj ma elmondani.
Kánya Gáborhoz hasonlóan nekem is súlyos aggodalmaim vannak a privatizáció jelenlegi helyzetét és menetét illetően. Szeretnék két idézetet felolvasni az 1990. évi VII. törvényből, az ÁVÜ-ről.
Az egyik, hogy a Vagyonügynökség szervezetét az ügyvezető igazgató vezeti hatályos jogszabályok, a vagyonpolitikai irányelvek, döntései, keretei között.
A másik idézetem, hogy "Az irányelveket a Vagyonügynökség ügyvezető igazgatója dolgozza ki és terjeszti a következő évi állami költségvetéssel egyidejűleg az Országgyűlés elé."
Őszintén bevallom, nem egészen tudom, hogy most miről is beszélünk, hiszen ezt még az előző állami költségvetéshez kellett volna inkább beterjeszteni, de ma már a következő állami költségvetésről beszélünk, és úgy tűnik, hogy most sem tökéletes a helyzet, és ez az előterjesztés, a vagyonpolitikai irányelvek sem elégítik ki azt, amit azt hiszem, mindnyájan szeretnénk.
Ezért újult megdöbbenéssel és értetlenséggel szemlélem a helyzetet, hiszen egyszerűen október 1-je óta jogi alap nélkül működik a Vagyonügynökség vagy legalábbis korlátozott joggal, de már eddig is egy toldozgatott, foldozgatott 1990. évi irányelvek alapján működött.
Nem világos számunkra az a további zavaros helyzet, amelyet az úgynevezett Monopoly csoport 3004-es előterjesztése okozott, amely ugyan most nincs napirenden, de heteken keresztül együtt futott az irányelvekkel. Ez ugyan jó szándékkal vezérelve, de a vagyonpolitikai irányelvekkel homlokegyenest ellentétes nézeteket vallva, további centralizálás felé haladva és az alapítókra bízva a tulajdonosi jogokat, akarja vagy akarta kezelni a privatizációt.
Kaptunk továbbá egy tájékoztatót a Kormány tulajdonosi és privatizációs stratégiájáról, mely néhány közismert alapelven túl nem sokat mond, és még ebben is eltérések tapasztalhatók az előzőekhez képest.
Az irányelvekben megjelenik egy új szervezetrendszer, az Állami Tulajdonosi Intézet és egy állami holdingrendszer, anélkül, hogy ezt a privatizációt alapvetően befolyásoló módszert, annak működését, szervezetét, környezetét akár a legkisebb mértékben is világossá tennék az irányelvek.
Az irányelvek súlyos hiányosságának tartom, hogy nem foglalkozik azzal, hogy a különböző intézmények részére, mindenekelőtt a társadalombiztosítás részére, az egyházak részére a régen várt vagyonátadás hogyan, milyen módszerrel és milyen ütemben fog történni, hogyan tudnak ezek a szervezetek élni a lehetőséggel, a vagyonkezelés módszerével, és milyen kötelezettséget vállalnak vagy kell, hogy vállaljanak ezek a szervezetek azért a vagyonért, amelyért valóban felelősséget kell, hogy a későbbiekben, a kezelés során vállaljanak.
További problémát jelent az, hogy az anyag jelenlegi formájában a vagyonpolitikai irányelvekben foglaltak megvalósulásának ellenőrzését egyáltalában nem teszi lehetővé az irányelvek; számtalan, csak az Állami Vagyonügynökség mérlegelésétől függő, szubjektív intézkedés szerepel, amelynek egyszerűen nincsenek konkrét kritériumai. Tele van az irányelvek ilyen kifejezéssekkel, hogy "törekedni kell arra", "fordítsunk figyelmet arra" stb. stb., ami a későbbiekben a számonkérést teljes mértékben lehetetlenné teszi.
Az érdekegyeztető mechanizmussal kapcsolatos elgondolások a legkevésbé kidolgozottak, a foglalkozáspolitikában a munkavállaló részére a leírtak semmiféle garanciát nem nyújtanak. Ezzel kapcsolatban az Érdekegyeztető Tanács munkavállalói oldala is okosan, rendkívül plasztikusan megvilágította ezeket a részeket, amelyeket most részleteiben nem kívánok ismertetni, azt hiszem, minden képviselőtársam rendelkezésére állanak.
A vállalati átalakulás után a privatizációs terv a munkavállalók számára nem ellenőrizhető, és megsértése esetén egyáltalában nem szankcionált.
A vagyonpolitikai irányelvek sok lényeges intézkedésre egyáltalában nem adnak meg ütemtervet, ez a későbbiekben számos problémát okoz. Legalábbis egy mellékletként kellene olyan tézisekre ütemtervet adni, mint a már sokat vitatott előprivatizáció gyorsítása, ezzel kapcsolatos jogszabályi bizonytalanságok felszámolása, az Állami Tulajdonosi Intézet megalakulásához szükséges jogi szabályozás, a holdingok szabályozásának kidolgozása, ennek hatálybaléptetése, az állami vagyon ellenérték nélküli átengedésével kapcsolatos országgyűlési határozat kidolgozása stb., stb.
Mindezen problémák, ellentmondások, jogszabályi bizonytalanságok sokasága után jogos és a Kormány által többszörösen megerősített elvárásunk, hogy a vagyonpolitikai irányelvek mellett a lehető legsürgősebben kerüljön a Parlament elé egy átfogó privatizációs törvényjavaslat, amelyet tulajdonképpen – legalábbis értelemszerűen – Kánya Gábor is felszólalásában most sürgetett. Sajnos, ennek a tervezetnek még a hírét sem hallottuk, sőt legutóbb olyan hírek terjedtek el, hogy egyelőre nincs is szándékában a Kormánynak ilyet előterjeszteni.
Mindeközben kitartóan, tartósan folyik, bizonyíthatóan folytatódik az állami vagyon erőteljes csökkenése, a vállalatok nagy része nem pótolja, nem újítja meg tőkéjét, vagyonát folyó költségeinek fedezésére használja fel, tehát fokozott ütemben folytatódik az állami vállalatok vagyonfelélése.
Hölgyeim és Uraim! Fentiek alapján a jelenlegi privatizációs helyzetet egyszerűen kaotikusnak tartom, a külföldiek számára a későbbiekben, különösen a későbbiek szempontjából egyáltalában nem találom vonzónak, lesújtóan zavaros a helyzet, és aminek csak egyik jele ez, a vagyonpolitikai irányelvek amelyet itt kezünkben tartunk, és amelyet a legnagyobb jóindulattal sem lehet elfogadhatónak tartani.
Mindezen az se segít, hogy képviselőtársaimmal legalább 40 módosító indítványt beadtunk és azt hiszem, már meghaladja a százat a módosító indítványok száma, de kérdezem, milyen lesz ez a vagyonpolitikai irányelvek, amelynek néhány oldalát száz módosító indítvány próbálja valahogy tökéletesebbé tenni. Én azt hiszem, ebből inkább egy szétszaggatás lesz.
Tehát hol van végre az átfogó privatizációs törvényjavaslat, amelyet már régesrég be kellett volna terjesztenie a Kormánynak? Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
