TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót, és engedjék meg, hogy én a felszólalásomat a Kereszténydemokrata Néppárt nagy tudású frakcióvezetőjének, dr. Füzessy Tibornak a bibliai hasonlatára építetten kezdjem, nevezetesen ő Józsefre, Jákob fiára hivatkozott mint a társasági adó atyjára, és ezzel igyekezett megalapozni a társasági adó támogatásával kapcsolatos kereszténydemokrata álláspontot.
Miután a mi frakciónk viszont a jelenlegi előterjesztés mellett ellenzi ennek a társasági adónak az elfogadását, ezért engedje meg, hogy én is bibliai hasonlattal kezdjem, nevezetesen én is Jákobra hivatkozzam, mint a Kereszténydemokrata Néppárt frakcióvezetője, de abban az aspektusban (derültség) , amely Ézsauval kapcsolatos, tehát hogy ezt a törvényt én inkább úgy tudnám jellemezni, hogy a kéz Ézsaué, de a hang Jákobé. (Derültség.) Tehát egy kettősséget látunk mi ebben az egész törvényben, nevezetesen azt a kettősséget, hogy egyrészt ez a törvény arra épül, mintha a társadalomnak egy ilyen társasági adóra lenne szüksége, valójában ez a társasági adótörvény a vállalkozások jelentős részét tönkre fogja tenni, a vállalkozások jó részének tönkretétele folytán pedig egy gazdasági katasztrófahelyzetet fog előidézni, ha a tisztelt Ház ezt a törvényt a jelenlegi formájában elfogadná.
Legyen szabad ebben a körben utalnom arra, hogy mi már több fontos jogszabállyal kapcsolatban kezdeményeztük, és jelenleg is az az álláspontunk, hogy egy koncepcionális vitának kellett volna az egész adórendszer kialakítását megelőznie, még pedig egész egyszerűen azért, mert a számvitelről szóló törvény és az adóigazgatásól szóló törvény tulajdonképpen megteremtené a jogi kereteit egy új, korszerű pénzügyi gazdasági politika kialakításának. Ehhez azonban bizonyos alapelveket ki kellene mondani.
Így ki kellene mondani azt, hogy nem lehet semmilyen törvényt a költségvetés kiadási oldalához igazítottan létrehozni, mert ez lehet, hogy egy szükségszerűségnek megfelel, de a korszerűségnek, az értékállandóságnak semmiképpen. Márpedig értékállandóság nélkül nincs stabil gazdaság sem, és hogy ez mennyire így van, legyen szabad arra utalnom, hogy a jelen társasági törvény jogelődjének számító VÁNYA-törvény 1990-es keletű, és az akkor meghatározta 91/92, illetőleg 93-ra az adókedvezményt, többek között azt, hogy 40%-os adónál 50%-os adókedvezmény jár.
Ezt az adókedvezményt most másfél évvel a VÁNYA-törvény meghozatala után eltöröljük, ami önmagában egy lehetetlen helyzetbe hozza a vállalkozókat, mert a vállalkozóknak évekre előre kellene kalkulálniuk. Ebben a körben tehát egész egyszerűen azt kell, hogy mondjam, nemhogy nem korszerű ez a törvény, hanem olyan mértékig korszerűtlen, ami már egyben elfogadhatatlanná is teszi.
Hasonlóképpen hiányoljuk azt, hogy ez a törvény sem vette figyelembe az előterjesztésnél azt az inflációt, amely infláció tulajdonképpen az egész gazdasági fejlődésünkre rányomja a bélyegét. Az inflációs hatások figyelmen kívül hagyása egész egyszerűen koncepcionálisan elfogadhatatlan, mint ahogy hibájául rójuk fel ennek a törvénynek azt is, hogy bár bizonyos kényszer is fennáll – ezt mi nem vitatjuk – az Európa Házba való csatlakozási szándékunk miatt, de mégis ez a törvény tulajdonképpen egy, már kiépült piacgazdaságot tételez fel, holott a piacgazdaság a mi gazdaságunkban még nyomelemeiben sem fedezhető fel, ennek következtében tehát az egész koncepciója rossz ennek a törvénynek.
Miután a kis- és középvállalkozások megsegítése valamennyi párt programjában a választások idején akként szerepelt, mint az egyetlen lehetséges kiút a gazdasági katasztrófahelyzetből, mint a nemzeti jövőnk megalapozásának a lényeges feltétele, ezért legyen szabad csak utalásszerűen rámutatnom arra, hogy ma már a társasági adó bevezetése után hányfajta és milyen adó fogja terhelni a kis- és középvállalkozókat.
Legyen szabad arra utalnom, hogy a személyi jövedelemadón túl társasági adó, általános forgalmi adó, fogyasztási adó, iparűzési adó, helyiségbérlet, cégtábla-, gépjárműsúlyadó, kötelező biztosítás, tb-járulék, munkaadói járulék. Aligha kell különösképpen fejtegetnem, hogy ilyen mérhetetlen adótömeg egész egyszerűen maga alá fogja gyűrni a vállalkozók nagyon jelentős részét, ez pedig nem nemzeti felemelkedéshez, hanem nemzeti katasztrófához vezető út.
Külön is legyen szabad szólnom az egyes adónemek közül arról az adónemről, amely szerencsére nemcsak bennünk – kisgazda frakcióban –, hanem sok más frakcióban is mélységes ellenérzést és ellenállást váltott ki, olyannyira, hogy a személyi jövedelemadó vonatkozásában a költségvetési bizottság az előterjesztést még általános vitára sem tartotta alkalmasnak. Ez az adónem ugyanis kétféle vonatkozásban is szóba jöhet, amiről szólni kívánok: a mezőgazdasági vállalkozás úgy mint magánvállalkozás, és úgy mint a paraszti termelés kapcsán elszámolandó érték. De bármilyen aspektusból is nézem az 500 ezer forintos mezőgazdasági kedvezmények 150 ezer forintra való csökkentését – ellentétben a személyi jövedelemadóval kapcsolatban Békesi László által kifejtettekkel –, mi ezt valóságos nemzeti tragédiának fogjuk fel, mert az agrárolló az utóbbi hónapokban olyan hihetetlen mértékben szétnyílt, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatottak semmiféle további terhet elviselni nem tudnak.
A mezőgazdaság összeomlását eredményezhetné, ha ezt a kedvezménymegvonást a tisztelt Ház fenntartaná. Ismételten hivatkoznék arra, és nagyon nagy nyomatékkal hívnám fel a figyelmüket: már a földadónál is szembeötlő volt, hogy az egyetlen adó a földdel kapcsolatos, amely termelési eszközt adóztat meg. Tehát itt kifejezetten a földműveléssel foglalkozó emberek kárára történt ez az intézkedés.
Amíg a tulajdonjog visszaadhatóságánál az elvi álláspontja az volt a Parlamentnek az Alkotmánybíróság álláspontjával egyezően, hogy nem lehet előnyt származtatni a földből, de ha ez egyszer elvi kiindulópont, akkor nyilvánvaló, hogy az adónál pedig nem lehet hátrányos megkülönböztetést alkalmazni azért, mert az a földre vonatkozik. Ismételem: a mi frakciónk azért tartja ezt meghatározó jelentőségűnek, mert a mi országunk olyan gazdasági helyzetben van, amikor is a kitörési pontot egyedül és kizárólag jelen helyzetünkben a mezőgazdaság esetében látjuk fennforogni, és ha ezt a kitörési pontot adóval agyonnyomjuk, akkor az esélyünket is lehetetlenítjük arra, hogy valaha is kikerüljünk arról a gazdasági mélypontról, amelybe különböző okok miatt a mi nemzetgazdaságunk belekerült.
De az 500 000 forintos adókedvezmény, amely a mezőgazdaságot megilleti, irányadó abból a szempontból is, hogy az 500 000 forinton felüli résznél viszont olyan – valóságos tervutasításos rendszerbe illő – adminisztrációs előírásokat tervezett a társasági adó, amely egész egyszerűen a mezőgazdasági lakosságot adminisztratív úton is ki fogja ütni a termelés lehetőségéből. Tudniillik egy 500 000 forintos mezőgazdasági eredményt produkáló kis mezőgazdasági vállalkozás egész egyszerűen nem tud naplófőkönyvet vezetni, nem tud számlát adni, mert ehhez fel kellene venni egy számára megfizethetetlenül drága szakembert. Tehát miután saját maguk – a földműveléssel foglalkozók – az adminisztrációban általában a legkevésbé jártas személyek, ennek következtében olyan antihumánus, olyan szinte teljesíthetetlen előírást tartalmaz velük szemben, ami engem nemcsak mint jogászt, nemcsak mint állampolgárt, nemcsak mint kisgazdát, hanem mint embert is mélységesen felháborít, és arra kell kérnem mélyen tisztelt képviselőtársaimat, gondolják át az ezzel kapcsolatos tényállításainkat, hogy mennyire igaz az, amikor azt mondjuk, hogy egy – a munkába belerokkant – parasztember képtelen ilyen magas szintű adminisztrációs előírásoknak eleget tenni, ha pedig eleget kíván tenni, akkor fel kellene venni egy számára megfizethetetlenül drága könyvelőt, adminisztratív szakembert.
Hasonlóképpen elkeserít minket, és elfogadhatatlannak tartjuk a kedvezménymegvonási körben az elmaradott térségek kedvezményeinek elvevését. Ez egész egyszerűen az elmaradott térségeket még sokkal nehezebb helyzetbe hozza, mint amilyenben voltak, már pedig ha mi valóban demokráciát és valóban jogállamot akarunk kiépíteni, akkor tudjuk, hogy ez nemcsak a fővárosra és néhány nagyobb városra vonatkozhat, mert országunk adottságai olyanok, hogy az ország lakosságának négyötöd része vidéken él. A négyötöd részből is igen nagy számban élnek elmaradott térségekben. Ha a kedvezményeket megvonjuk tőlük, akkor tulajdonképpen nem hogy nem fogják tudni felszámolni az elmaradottságot, hanem ez az elmaradottság még inkább növekedni fog, tehát a többség fog még inkább elmaradott helyzetbe kerülni, ez pedig szöges ellentétben áll a demokratikus törekvésekkel.
Ugyanilyen megítélés alá esik a kistelepüléseken lévő kedvezmények megszüntetése is, amely gyakorlatilag ahhoz fog vezetni, hogy a kistelepüléseken semmilyen vállalkozást nem lehet folytatni, a lakosság semmilyen szolgáltatást nem fog kapni, tehát a kistelepülések lakói még inkább sanyarú helyzetbe kerülnek.
Nem tudom, képviselőtársaim közül ki járt a közelmúltban falun, de aki járt, az tudja, hogy milyen elszomorító a falu látképe egy őszi estén egy-két pislákoló lámpafénynél, amikor nincs semmiféle szolgáltatás. Hát ha most az elmaradott térségeket illető kedvezményeket is el fogjuk venni, akkor gyakorlatilag azzal egyidejűleg, ahogy az ország a külső adósságállomány miatt mindinkább belekerül az adós-rabszolgaság helyzetébe, a kistelepülések még inkább többszörös lánccal lesznek olyan alacsony, olyan nyomorszinthez kötve, ami semmiképpen nem egyeztethető össze a Magyar Köztársaság törekvéseivel.
Ezért mi kifejezetten ellenezzük jelenlegi formájában a vállalkozási, a társasági adó elfogadását, és a magunk módosító csomagját előterjesztjük, amellyel igyekszünk a hiányosságok javítható részét kijavítani. Köszönöm türelmüket. (Taps.)
