ZSIGMOND ATTILA (MDF)
ZSIGMOND ATTILA (MDF)
ZSIGMOND ATTILA (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Itt állok, mert mást nem tehetek; töredelmesen bevallom, hogy lobbyzni fogok, és kérdem, hogy miért nincs prioritás, de ha van, akkor miért nincs.
Huszonegy szervezet hozzám is eljuttatott közös állásfoglalása szerint – és itt most idézet következik: "A tervezet, hivatkozott céljával ellentétben, nem az Országgyűléstől kapott feladatai szellemében fogant. Nincs ötlete magának a jövedelemtermelésnek ösztönzésére, viszont biztos módszerei vannak a szellemi tevékenység további visszafogására, a kulturális területen az állami szubvenciók reálértékének adótechnikákkal történő csökkentésére." Aláírói: a Magyar Tudományos Akadémián kívül az írók, a film- és TV-művészek, építőművészek, képző-, ipar-, fotó- és táncművészek szövetségei, kulturális és építészeti kamara, az érintett szakszervezetek és így tovább.
Mi ellen is tiltakozunk? Egy szemlélet ellen, amely – miközben a szellemi alkotómunka feltételeit csorbítani igyekszik – arról beszél, hogy tovább mérséklődik a beavatkozás. Milyen kár, hogy tovább mérséklődik! Csak azt ne felejtsék el a perselyezők, hogy a kedvezőbb feltételek megnyirbálása is beavatkozás!
El kellene dönteni a dilemmát, mi a fontosabb: a szellemi tevékenység kedvezőbb feltételei vagy a költségvetési bevétel eme morzsája. El kell dönteni, hogy holnapra vagy a jövőre gyümölcsözőbb-e tervezni. A szellemi munkások kifejezetten tudomány-, kultúra-, illetve művészetellenesnek tartják a szigorító technikák bevezetését, az átalányköltség-elszámolás eltörlésének szándékát.
Nem tudom magyarázni, hogy a diktált költséghányad szerinti elszámolást, a tervezetkészítők 1988 óta dédelgetett gyermekét, hogy lehet a szükséges könyvelési ismeretek nélkül, egységes és hiteles költségkódex nélkül e szakmára szabadítani. Milyen szomorú lesz azt látni, hogy a magyar szellemi élet jelesei és fontosai – ahelyett, hogy alkotnának – szorgalmasan fényesítik rubrika-intelligenciájukat, és ha adózási szalonképességüket megszerezték, akkor maradék idejükben esetleg alkothatnak is!
Nem tudom megmagyarázni, hogyha a szellemi munkások nem, a bedolgozók milyen prioritás alapján dolgozhatnak tovább diktált költségelszámolással. No, ezt természetesen nem azért mondom, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene is.
Nem tudom megmagyarázni, hogy az önálló művész miért nem számolhatja el működési veszteségét a következő évben. A műalkotás készítése – mint ismeretes – nem pisztolylövésre január 1-jén kezdődik, és ugyanazon év december 31-én, órakongatással fejeződik be. A szellemi munka, mint ismeretes, nem hasonlítható a stancológéphez vagy a szalaghoz, hiszen sok esetben évekig érlelődik az új. És míg a művészi munka tárgyának értéke növekszik, a sorozatgyártott termékek értéke elkészültüktől csökken. A műtárgy nem cipő, amely a használat során csak kophat.
Nem tudom, miért nem lehet alapítványban műtárgyat adományozni. Nem tudom, miért kezdeményezi a tervezet az úgynevezett kulturális szolgáltatást, ami azt jelenti, hogy a kiadó kedvezményezett, de Csoóri Sándor vagy Konrád György nem; a hegedűművész igen, a zeneszerző nem; a színész igen, a drámaíró nem. – Nem különös? Ha nem volna mindez érthetetlen, és sok szellemi munkás kollegámra súlyosan hátrányos, kifejezetten mulatságos lenne a tájékozottság hiányából született kirekesztés és a megkülönböztetések sora.
A részletes vitában önöknek, tisztelt Ház, 5 módosító javaslatommal lesz szerencsétlenségük találkozni. Köszönöm figyelmüket! (Taps.)
