MÉCS IMRE (SZDSZ)
MÉCS IMRE (SZDSZ)
MÉCS IMRE (SZDSZ) Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A sajtóban is és a pénzügyi kormányzat részéről is elhangzottak érvek az ún. kedvezmények csökkentéséről. Én nagyon allergiás vagyok erre a szóra, mert a börtönben kedvezménynek neveztek minden olyan dolgot, ami abszolút természetes volt. Kedvezmény volt az, hogy könyvet olvashattunk, kedvezmény volt az, hogy félévenként egyszer 10 percre beszélhettem az anyámmal vagy negyedévenként 32 soros levelet írhattam.
Úgy vélem, hogy a szellemi oltalom alá eső tevékenységekkel kapcsolatos adózási szokásokban nem beszélhetünk kedvezményekről. Ez egy nagyon rossz kifejezés. Ez úgy tűnik, mintha egyes rétegeknek a pénzügyi politika és a Kormány kedvezményeket adna, holott egész egyszerűen csak arról van szó, hogy költségátalányt vesznek figyelembe. Azokat a költségeket, amelyeket nagyon nehéz számlákkal igazolni, nagyon nehéz összegyűjteni és sokkal nagyobb költséget igényelne a költségeknek a meghatározása, mint amennyit valóban érnek. Ezért ezeket átalányban, költségátalányban vették figyelembe. Vagyis akkor, amikor a szerzői jogvédelem alá eső munkáknál 300 ezer forintig csak 35%-ot vettek figyelembe az adózásnál, ez azt jelenti, hogy a többi részt költségátalánynak tekintették.
Úgy vélem, hogy a pénzügyi politikának van egy olyan része, amelyik már ésszerűtlen mértékig próbálja rákényszeríteni az állampolgárokat arra, hogy a költségeiket kimutassák. Nyilvánvaló, hogy ez a jelentősebb költségeknél teljesen indokolt, de van egy határa annak, amikor több energiát kell ráfordítani a számlák vagy az igazolások megszerzésére, mint amennyit az a társadalomnak ér. És jó lenne, ha a pénzügyi kormányzat a nemzeti energiákat is figyelembe venné, tehát az is a közösségnek az energiája, amit egy magánszemélynek arra kell fordítania, hogy az adóhatóság munkáját elősegítse és az adóhatóság számára kényelmesebbé tegye az adóelszámolást.
Itt van egy racionális határ, amelyet nem szabad átlépni, mert utána a társadalomnak a teljesítőképessége le fog csökkeni. Úgy gondolom, hogy a pénzügyi kormányzat eljutott már ehhez a határhoz több területen is, jelesül az ezen, most tárgyalt témában, a találmányokra és a szellemi tevékenységre vonatkozó adózásnál.
De hadd említsem meg, hogy ugyanez vonatkozik például az autósoknak a megnyúzásával, megadóztatásával kapcsolatban, amikor arra kényszerítik az autótulajdonosokat – több millió emberről van szó –, hogy plusz adminisztrációt végezzenek el és a saját idejükből jelentős energiákat pazaroljanak el olyasmiért, amit korábban egy átalányban meg lehetett volna oldani.
De a felszólalásomnak a fő célja az, hogy a találmányokkal kapcsolatos adózás kérdésében néhány szót elmondjak.
Aki ismeri az adatokat, az tudja, hogy 1987 óta katasztrofálisan csökken a magyar szolgálati találmányoknak a száma, és ugyancsak nagymértékben csökken a magántalálmányoknak a száma. Ugyanebben az időszakban a külföldiektől érkező bejelentések száma pedig ötszörösére, hatszorosára nőtt. Ez egy rendkívül veszélyes tendencia. Azt jelenti, hogy Magyarországon belül nő a külföldiek szellemi jogosultsága, ugyanakkor a magyar szellemi termékek érvényesülése pedig csökken.
Kimutatható a Magyar Feltalálók Egyesületének a gondos munkája nyomán, hogy 1987 óta, mert akkor kezdték az adószabályokat megszigorítani. Addig a találmányokat külön-külön adóztatták és nem vonták össze. Minden egyes találmány esetében évente 100 ezer forintig adómentes volt a találmány, és utána pedig csak csökkentett mértékben kellett figyelembe venni, de nem kellett összevonni más jövedelmekkel.
Ezek az adózási szabályok jól tükrözték a helyzetet, ugyanis ahhoz, hogy egy találmány megszülessen, majd végül a találmányt hasznosításba vegyék, gyártsák, eladják és abból haszon származzon – amely haszonnak egy kis részét kapja meg a feltaláló –, ahhoz 4–5–6, sőt gyakran 10 év is szükséges volt, sőt nem minden találmány jutott el oda, magam is tapasztalatból tudom, hogy minden 5., 6. találmány volt az, amelyik hasznot hozott.
Tehát azt jelenti, hogy a feltaláló szinte állandóan és ernyedetlenül tevékenykedett ahhoz, hogy minden ötödik találmánya 5–6–10 év múlva, szárba szökkenve pénzt hozzon.
Az adószabályok viszont rendkívül merevek és csak évente tudják elképzelni az elszámolásokat, tehát lehetetlenné válik az, hogy valaki 4–5 évvel ezelőtti ráfordításait, költségeit elszámolja akkor, amikor a találmányából pénzhez jut. Ezért volt bölcs az a korábbi adószemlélet, amelyik jelentős kedvezménynek beállítva, de valójában ezt a hosszú idejű költségátalányt figyelembe véve, 500 ezer forintig csupán 35%-ot számított be az adóalapba.
A csökkenés egyre tart és nem nehéz megjósolnunk azt, hogyha nem változtatnók meg a pénzügyi kormányzatnak a mostani terveit, abban az esetben még tovább csökkenne a szolgálati és magántalálmányoknak a száma.
A Magyar Feltalálók Egyesülete megvizsgálta a találmányoknak a hatását az eredményességre, és megállapították azt egy nagyon pontos matematikai analízis segítségével, hogy körülbelül 7–10-szeres adóbevételt jelent a társasági adó területén a feltalálótól levonandó mostani adónövekménnyel szemben. Tehát a felatalálói kedv visszaesésével jelentős társadalmi adóbefizetések maradnak el.
Ez csupán az adó szempontjából is nagyon rosszul néz ki. Nem is számítjuk ide az iparnak a visszaesését, ami a találmányok hiányával magyarázható. Egy-egy találmánynak nagyon sok járulékos előnye van, ami nem feltétlenül konkrétan a találmányhoz fűződik, hanem egy-egy gyár termékeinek az eladhatóságában, a gyár értékesítési stratégiájának a javulásában számtalan olyan előny is születik, amit nem kell külön magyarázni.
Azt hiszem, mindenki számára világos, hogy érdeke az országnak, hogy megállítsuk a találmányok, a magyar találmányok visszaesését és inspiráljuk arra a feltalálókat, hogy még több megoldást dolgozzanak ki. De ez az adójogszabály, amit a Pénzügyminisztérium beterjesztett, az ezzel szemben áll. Éppen ezért tisztelettel támogatom dr. Szűcs Istvánnak a 3783-as szán alatti módosító indítványát, amelyben a korábbi adózási értékeket kívánja visszaállítani a feltalálók esetében.
Kérem, hogy a módosító indítványt szavazzák meg, mert ezzel a találmányok csökkenését talán meg tudjuk állítani. Köszönöm a türelmüket. (Taps.)
