RÁCSKAY JENŐ (SZDSZ)
RÁCSKAY JENŐ (SZDSZ)
RÁCSKAY JENŐ (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A levéltári anyag védelméről és a levéltárakról szóló 1969. évi 27. számú tvr. módosítását előirányzó törvényjavaslat köztudottan csak három paragrafusból áll. A törvényjavaslat ennek ellenére magán hordozza a rossz kormányzati előterjesztés minden ismérvét. Álláspontomat alátámasztja, hogy a vita eddig eltelt részében, a politikai, jogi aggályok mellett, számos szakmai indok is elhangzott.
Először magam is a szakmai indokokra hívnám fel a figyelmet, bár ezen a területen a szakmai indokokat nagyon nehéz a politikai indokoktól elválasztani.
A kutatás és a hozzáférhetőség szempontjából mérvadó 1989-es minisztertanácsi rendelet néhány nyugati ország mintájára szabályozta a kutatás feltételeit. A levéltári anyagok kutathatóságának időtartamát 30 évben határozta meg.
A kutatás, naptári évet megelőző 30 éven belül keletkezett iratok kutathatóságához azon szervezet engedélye szükséges, ahol az irat keletkezett. Tehát az idén kutathatóvá vált az egész 1960. évi, jövőre pedig, hamarosan, néhány nap múlva az egész 1961. évi anyag. Hozzáteszem, hogy ezen a viszonylag modern elképzelésen hamarosan változtatnunk kell, hisz más volt itt az anyagok hozzáférhetőségének lehetősége Magyarországon, mint a nyugati államokban, hisz nálunk nem voltak olyan, mondjuk, parlamenti jegyzőkönyvek, egyéb anyagok, aminek alapján az elmúlt 30 év történetét rekonstruálni lehetne.
Kérdésem az, hogy ezentúl ki fog engedélyt adni a 30 éven belüli anyag kutatásához. Ez a kérdés azért is fontos, mert tudomásom szerint például Vas megyében, ahol 1990 áprilisa óta az egész megyei archívum anyaga nem kevesebb mint 906 iratfolyóméter, örökös letétként – aláhúzom: örökös letétként – a megyei levéltárba került. Ehhez hasonló módon került közgyűjteményi kezelésbe másik 11 megye anyaga is.
Tudomásom szerint Vas megyében az MSZP, mint tulajdonos, az anyagot gyakorlatilag csak jogi értelemben birtokló szervezet, az eltelt másfél évben egyetlen kutatási engedélyt sem utasított el. Azért is furcsa, hogy egyesek örlőmalmok zümmögését hallják, mert az MSZP-nek jogában állt volna az anyagokat hiánytalanul át nem adni, sőt megsemmisíteni is az eltelt idő alatt.
Felvethető az a kérdés, hogy eddig miért nem hallottak malmok zümmögését, valószínűleg azért, mert más hangokat sem hallottak meg idáig. (Zaj.)
Felvethető, hogy a 12 megyében zökkenőmentesen gyakorolt módszereket nem kellene-e az egész országra kiterjeszteni. Információim szerint az MSZP sehol sem gördítene ez ellen akadályt. A kutathatóság 30 éven belüli lehetőségeit pedig politikai botrányok elkerülése végett, jól felfogott érdekükből nem akadályozhatnák meg.
Más a helyzet azonban, ha nem az MSZP, hanem valami közhatalmi szerv döntené el, az iratok betekinthetőségéről ő döntene. Módosításunk, amit Pető Iván és Világosi Gábor be fog adni, erre próbál egy megoldást ajánlani.
Az MSZP-nek, mint az előbb is kifejtettem, érdeke, hogy megadja a betekintési lehetőséget a nyílt botrányok elkerülése végett, míg az állami engedélyező szerv mérlegelhet. Előállhat az a lehetőség, hogy egyes dolgokat kivonnak a kutatás alól, míg másokat nem. Indokot többet is felhozhatnak: hozzáférhetetlen, rendezetlen, ömlesztett anyagok, személyi jogokat sérthet, vagy más kutatja, vagy még millió, ezer indokot fölhozhatunk. De az igazság az is lehet, hogy ezeket az aktákat, mivel ez a ma élő felnőtt lakosság egyharmadát, egynegyedét érintheti, megfélemlítésre és zavarkeltésre is felhasználhatják. Lesz majd jó kommunista vagy rossz kommunista. Egyesekről – ha nem állnak be a sorba – kiderülhet, hogy aláírtak valamit, vagy egyéb bűnt követtek el, míg másokról esetleg ezek a dolgok nem derülhetnek ki.
A legnagyobb gond ott van, hogy sokan azt hiszik, hogyha végre kihúzhatnak majd egy vagy két aktát, amit bármikor megtehettek volna idáig is, legalábbis ebben a 12 megyében, ahol ezek az anyagok rendelkezésre állnak, akkor minden titok tudóivá válhatnak, megtudhatják, hogy városukban, megyéjükben, hazájukban ki és hogyan, és hányszor vesztette el a nemzetet az elmúlt 40 évben. Sajnos ez nem így van.
A következő problémám nem politikai, bár politikai és jogi is egyszerre. Vajon miért nem 1990. május 2-áig rendelkezik a törvény, hisz az MSZP is rendelkezett, bár korlátozott mértékben, állampárti funkciókkal.
Az utolsó és talán leginkább jelentős aggályom, hogy ez a törvényjavaslat alapjaiban sérti meg az állam semlegességének elvét azzal, hogy ismételten állampolgárok sokaságát tarthat félelemben, lebegtetve a belépési kérelemben leírtak esetleges közzétételét.
Felvethető, hogy hol húzzuk meg a határt a közhatalmi és nem közhatalmi iratok között. Miért közhatalmi kérdés, hogy mondjuk Pista bácsi mit mondott egy községi pártgyűlésen. Miért közhatalmi feladat, hogy mondjuk x vagy y pártba való felvételi kérelmében hogyan dicsérte a szocializmus örökbecsű vívmányait. Vajon ezeket a felvételi kérelmeket is majd borítékban fogják átnyújtani, vagy esetleg nem átnyújtani.
Az iratok államosítása azért is legaggályosabb, mert felvethető az a kérdés, hogy vajon folytatódik-e ez a folyamat.
Bizony folytatódik már e törvény elfogadásával is, és az archívumok anyagában nemcsak az MDP, MSZMP iratai találhatók, hanem a Munkásőrség, a KISZ, sőt még az összes megyei lapkiadó vállalat iratai is, beleértve a megyei lapok iratait is. Ha ezek is közhatalmi iratok, akkor ezen az alapon államosítani lehetne a SZOT, sőt még a Vöröskereszt iratait is, hisz ők is valamilyen formában privilégizált helyzetet töltöttek be egy időben.
Ezek fölsorolása után képviselőtársaim figyelmébe ajánlom Pető Iván és Világosi Gábor módosító javaslatait, amelyek lényegében az anyagok tulajdonlási kérdéseit próbálják meg rendezni. Köszönöm szépen. (Taps. balról.)
