PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ):
PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ):
PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ): Elnök Úr! Megígérem, rövid leszek, a válasz 8 és fél oldalas, ehhez képest a másfél oldalt is megrövidítettem.
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszter Úr! A miniszter úr rendkívül pozitívnak festette le a természetvédelem jövőjének képét, olyannyira, hogy ez nyilván, terjedelmi okok miatt, a konkrét, eddig foganatosított intézkedések ismertetésének rovására menne.
Interpellációm hatását tekintve bizakodó vagyok, hiszen csupán a kormányprogramban ígértek megvalósítását szorgalmaztam. A hazai természetvédelem válságos helyzetben van. Sajnálom, hogy a miniszter úr válasza nem tudott meggyőzni arról, hogy ennek a válságnak vége.
Ami a konkrét kérdéseket illeti, az első volt, hogy a nemzeti és szervezeti feltételekről szóló kérdést mennyiben sikerült megvalósítani. Én úgy látom, hogy a jelenlegi költségvetési előirányzat megközelítően sem elég a természetvédelem működésképességének a fenntartásához. Az említett 150 millió forintos pótkeret szükséges, ám – véleményem szerint – kevés. Nem működésképes ugyanis az a szervezet, amelynek nem állnak rendelkezésére a védett területekről megfelelő térképek, adatbázisok, és pénz hiányában nem képesek megfelelő gyakorisággal ellenőrizni a rájuk bízott területeket.
Így eshetett meg az, hogy a tihanyi tájvédelmi körzetben, illetve a barcsi ősborókásban engedély nélküli fakitermeléssel, a kiskunsági nemzeti parkban egy orchideás rész feltörésével, valamint a szigetközi tájvédelmi körzetben, a pusztakócsi mocsarak természetvédelmi területén, illetve a Kis-Balatonon elektromos halászattal foglalkoznak. Én nagyon jól tudom, hogy az Óvári Környezetvédő Egyesület levele kb. 6 hónapja a miniszter úrnál van. Azt is tudom, hogy a miniszter úr egyetértett az egyesülettel, vagyis nem ért egyet azzal, hogy a tájvédelmi körzetben elektromos halászatot folytassanak, nem is beszélve arról, hogy a ramseli egyezménnyel sem fér össze az elektromos halászat. Ettől függetlenül ezen a téren nem történt intézkedés.
Az sem világos számomra, hogy a Kormányban minden bizonnyal a természetvédelem költségvetésének a bővítése mellett kardoskodó miniszter úr miért utasította vissza Ráday Mihály képviselőtársamnak a környezetvédelmi tárca számára 1 milliárd forintot jelentő módosítását a költségvetési vitában, hiszen a miniszter úr már akkor is tudta, hogy három új dunántúli igazgatóság jön létre, a dolgozók alacsony bérszínvonalát is ismernie kellett.
Ezt a szavazást sem Ráday Mihály, sem más képviselőtársam sohasem használta fel a minisztérium ellen. Mi ugyanis arra gondoltunk, hogy a miniszter úr szerint elég az a pénz, amelyet a Kormány természetvédelemre szánt. Most viszont pénzszűkére hivatkozik a miniszter úr, amivel teljes mértékben egyetértünk. Ezt az előbb említett cselekedete után kicsit nehezen értjük.
A szervezeti kérdésekre áttérve, a minisztérium pontosan fél évet vesztegetett el, míg végre sor került az Országos Természetvédelmi Hivatal felállítására. Ez a hivatal a minisztériumban életben levő létszámstop miatt fél létszámmal működik, ha ezt egyáltalában működésnek lehet nevezni.
A második kérdésem a katonai és határőrizeti területeknek a természetvédelmi szervek kezelésébe kerüléséről szól. Meglepetéssel fogadtam a válaszát, mely szerint bizonytalan kimenetelű tárgyalások folynak ezekről a területekről a KPM és a HM között. Úgy gondoltam, a kormányprogram valamennyi tárca számára irányadó, és az abban rögzítettek nem képezik egyeztetés tárgyát. Mi természetesen – nem felülbírálva eddigi álláspontunkat – továbbra is támogatjuk e területeknek természetvédelmi tulajdonba adását. Ön azt írja: meg kívánja szerezni. Teljes mértékben egyetértünk, csak ez a tárgyalások kimenetelétől függ, amelyek eldőlhetnek így is, úgy is, de a természetvédelem számára nem mindegy, hogy hogyan lesz.
Az erdőkben folyó gazdálkodásra vonatkozó kérdéshez. Sajnálatos, hogy a Kormány nem jutott tovább, mint az erdővagyonvédelem óhajának a megfogalmazása. Egy év alatt nem került sor az államot mint az állami erdők tulajdonosát megjelenítő állami erdők vagyonvédelmi kollégiumának a felállítására. Az ETEM által elkészített, általunk eddig ismert erdőtörvénytervezet nem teremti meg egy vagyonérdekeltségű erdőgazdálkodás alapjait. Bízunk benne, hogy a miniszter úr tud olyan törvénytervezetről, amelyben ez így van, és akkor ennek mi nagyon örülünk.
Ezért mi indokoltnak tartjuk, hogy megállapodás szülessék az erdőgazdálkodás irányítása, tervezése és felügyelete tekintetében. A környezetvédelmi tárcához tartozó erdőrendezés alternatíváját tartjuk elfogadhatónak, megfelelő garanciák mellett. Ma az erdőtervezés működése kérdéses, mert az 1991. évi pénz elfogyott. Egyébiránt érdekesnek tartom, hogy a miniszter úr mint eredményre hivatkozik a fokozottan védett erdőkre vonatkozó országgyűlési határozatra. Ez megtisztelő számunkra. Szeretném elmondani, hogy ezt a határozati javaslatot Gyurkó János MDF-es képviselő indítványozta, és nem a KPM, ami nagyon szerencsés lett volna.
A nemzetközi kötelezettség és a Kormány egyes tagjainak az intézkedései hogyan férnek össze? Mi egyetértünk azzal, hogy nemzetközi presztízsünket emelte a berni konvencióhoz való csatlakozás, az azonban már valószínűleg kevésbé, hogy ennek az egyezménynek a hatályba lépése után kis idővel, a Kormány két minisztériumának az asszisztenciájával rúgjuk ezt fel. Az augusztus 1-jétől valószínűleg továbbépülő út – a tárnokréti útról van szó – a berni egyezmény két különösen védett fajának, a túzoknak és a világon egyedül e területen megtalálható parlagi viperának a tartózkodási és szaporodási helyét fogja keresztezni.
Az ennek az egyezménynek a betartását ellenőrző Európa Tanács befolyásának a bevetésével egy hasonló esetben Törökországra általános kereskedelmi embargót léptettek életbe. A tárnokréti eseményekről több magyar természetvédelmi, társadalmi szerv levélben informálta az Európa Tanácsot. Itt szeretném megjegyezni, hogy ezelőtt több hónappal pontosan azért interpelláltam a tárnokréti út ügyében, hogy ezt a levélben való odafordulást megelőzzem. Sajnálatos módon erre nem került sor. Tudjuk, hogy ezt az interpellációt nem fogadta el a Ház. Ez az ügy azóta áll. A környezetvédelmi mozgalmakat nem köti a Házszabály, nem köti a tárgyalási rend, és nem vártak. Én ezt nagyon sajnálatosnak tartom. Szerencsés lett volna, ha ezt el tudtuk volna dönteni. (Elnök csenget.)
Már nagyon rövid leszek. Az útépítés gigantikus mása lehet a déli autópálya is, amely védett és védendő természeti területek tucatját is kettészeli. Ehhez képest eltörpül az a kormánybaki, amelyben a kedvező visszhangúnak minősített mongolfarkasügy szenvedő alanyaira, a farkasokra a Kormány két tárcája is kiadott behozatali engedélyt. A KPM nem volt köztük. Mint a miniszter úr is írja a válaszban, nem kis erőfeszítést és pénzt költött a minisztérium arra, hogy ezt a csorbát kiköszörülje. Én azt gondolom, erre nem lett volna szükség, ha az a tárca adta volna ki az engedélyt, amelyikhez tartozik.
Ki felelős a természetvédelem kritikus helyzetbe kerüléséért? Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a viszonválaszomban szereplő példákért nem a múlt rendszer felelős. Ezt az átállást, illetve a pillanatnyi Kormányt terheli a felelősség. (Közbekiáltás jobbról: Idő.)
Én azt gondolom, hogy szükség lenne sürgősen a természetvédelem jogi eszközeinek a megteremtésére, gazdasági ösztönzőrendszer kialakítására. A kormánynak a természetvédelmi, a környezetvédelmi és az egyéb csatlakozó törvények meghozataláig lehetősége van arra, hogy a 8/1982. sz. minisztertanácsi rendeletet a jelen helyzet követelményeinek megfelelően módosítsa: hogy minden, a természetvédelemhez kapcsolódó jogszabályba beépüljenek a természetvédelmi garanciák. Szükség van Magyarországon környezetvédelemre. (Mind nagyobb zaj a teremben. – Jobbról közbekiáltás: Köszönjük, megértettük.)
Köszönöm szépen. Utolsó mondat. Én tudom, elképzelhető, hogy egyesek szerint nincs szükség természetvédelemre. Ezért is interpelláltam.
