PÁL LÁSZLÓ (MSZP):
PÁL LÁSZLÓ (MSZP):
PÁL LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Megvárom a lehetőséget. Itt a magyar nemzeti vagyon egy jelentős részéről, több mint 12 milliárd forintnyi értékről van szó; nagyon komoly nemzetközi kapcsolatokról, korábban több mint 100 millió nyugatnémet márka értékű vegyesvállalati szerződésről, amelyek szép lassan fölmorzsolódtak az elmúlt kilenc hónap során.
Miniszter úr kifogásolta azt a hivatkozást, hogy koncepciós volt-e az eljárás, amikor megszabadult a vállalat vezetőitől. Én azt hiszem, koncepciós volt, mert az általam és Kovács képviselő úr által aláírt levélben lehet látni – idéztünk miniszter úr leveléből –, speciális vizsgálóbizottságot indított meg, amelynek az volt a feladata, hogy megfelelő adatokat szolgáltasson anélkül, hogy politikai ellenségei – ez nem az én kifejezésem, hanem az övé – és a sajtó erről idő előtt tudomást szerezne és elkapkodott döntésről beszélne.
Sikerült egy vállalatot megszabadítani a vezérkarától… (Zsiros Géza közbeszólása) …, sikerült odaültetni a legnagyobb kormányzópárt egyik képviselőjét a vállalat élére, aki soha ezzel a szakmával nem foglalkozott. Én az embert nem ismerem, képességeit nem kérdőjelezem meg… (Zsiros Géza: Miért nem pályázta meg?), de azt, hogy a vállalatba betanulni nem volt ideje, és egy olyan tevékenység folyt a vállalatnál, amelynek az eredményeképpen ma elmondhatjuk, hogy tényleg, sajnos, a felszámolása aktuális – ezt, azt hiszem, hogy nem lehet az előző Kormány nyakába varrni. (Moraj a jobb oldalon.)
Hadd mondjam el, hogy eddig a munkanélküliség a VIDEOTON-ban és környékén elérte a négyezer főt, és ha igaz, akkor még nagyon sokak munkanélkülivé válása van előkészítve; a piaci kapcsolatokat sikerült nagyrészt felszámolni, az én ismereteim szerint a vezetők semmiféle komoly piaci munkát nem folytattak, pedig ezen múlik a vállalat sorsa elsősorban; a külföldi technológiai importakciók megszűntek. Erről itt már volt szó a Házban. Emlékezzenek vissza a telefontender ügyére, ahol a parlamenti vizsgálat állapította meg, hogy sem az elbírálásban, sem pedig a kiírásban az iparpolitikai szempontokat nem érvényesítették, és ezt lehet, hogy nem a közlekedési tárca nem érvényesítette, hiszen nem az ő feladata lett volna, hanem az ipari tárcáé, de ez is ezer munkahelyeket jelentett csak ennél az egy vállalatnál, nem beszélve a másik nagyon érdekelt cégről. Elvetették a korábbi privatizációs elgondolásokat, amelyeket nagyon komoly világcégek készítettek elő, francia és nyugatnémet bankok megfelelő vállalatai… Szinte el sem olvasták, és mondhatnám sorra a problémákat.
Ma tényleg úgy tűnik, hogy kilenc hónap teljesen felületes munka után a vállalat sorsa megpecsételődött. Én azt hiszem, itt lehet a Lenin-szoborra hivatkozni – bár a szobor szerintem még ma is ott van az Ipari Minisztérium épületében, én ott hagytam (derültség és szórványos taps) –, a kérdés nem ez. Ezek szubjektív, személyeskedő, gyönge kis megjegyzések. A kérdés az, hogy az Ipari Minisztérium képviseli-e a magyar ipar érdekeit. Képviseli-e a magyar kormányzati munkában vagy sem? Képes-e képviselni ezeket az érdekeket? És a kérdés az, hogy az igazmondás megvan-e a miniszter úr oldaláról, amikor a saját levelét megpróbálja megtagadni ebben a kérdésben?
Ugye, ő arról nyilatkozik, hogy itt a váltások mind szakmaiak voltak. Ezek nem szakmai váltások, uraim! Ezek kimondottan politikai cserék voltak, amikre vállalatok és vállalatcsoportok mehetnek rá.
A nemzeti vagyon védelmét kérem én számon a miniszter úron. Úgyhogy én mindezt elmondva – a személyeskedő kérdésekre nem térek vissza – nem fogadom el semmilyen formában a választ.
Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
Határozathozatal
