KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP):
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP):
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Tisztelt Miniszter Úr! Nem tudom legyőzni azt a rossz érzésemet, hogy nem bocsátották az ön rendelkezésére mindazokat a dokumentumokat, amelyek a múlt héten a szakszervezet és a Kormány tárgyalásain születtek, ezért engedje meg, hogy a parlamenti nyilvánosságot is felhasználva megkérjem a tárgyalásban részt vevő kormánytagokat, illetve képviselőket, hogy ezt utólag tegyék meg.
Az első kérdésemmel kapcsolatban: a világért sem mernék önnel elméleti vitába bocsátkozni arról, hogy egy privatizációs folyamat költségei között milyen tételeket kell számításba venni. Ön a lebonyolítás költségeire utalt. Ezek nyilván nem jelentenek százalékos arányban túl nagy tételeket. Úgy gondolom, hogy a nominális bevétel mellett számításba kellene venni azokat a költségeket is, amelyeket maga a privatizációs folyamat idéz elő, de valamilyen költségvetési vagy egyéb forrásból kell fedezni, hiszen az átképzési rendszerek megteremtése és finanszírozása, a múlt héten elfogadott végkielégítési rendszer, illetve a munkahelyek teremtésének a kötelezettsége mind-mind kiadás. Egyébként Ön is utalt rá, hogy ezekben a kérdésekben a múlt hét óta jelentős előrelépések születtek, és én ezt a magam részéről megnyugtatónak tartom.
Második kérdésemmel kapcsolatban, a jóléti, szociális intézmények sorsát tekintve megint nem elvi ellentmondásban vagyok önnel, hiszen elhiszem, hogy jogtechnikailag ezeknek a kérdéseknek a rendezése bonyolult, annál is inkább, mert borzasztó nehéz megjelölni azt a jogi személyt, amelyik vagy aki ezekkel az intézményekkel rendelkezhetne egy privatizációs folyamatban. Mégis úgy vélem, hogy nem mindegy, van-e garancia arra, hogy egy vállalati óvoda, bölcsőde, konyha, üzemi rendelő, sportlétesítmény a dolgozók javára működik-e a későbbiekben, vagy úgy történik, mint az említett alföldi nagyvállalatnál, hogy felértékelés nélkül – hangsúlyozom: felértékelés nélkül – hozzácsapták a nagy értékű vagyont a termelő tőkéhez, és ha úgy tetszik, szinte ajándékba adták az új tulajdonoshoz.
E szempontból is megnyugtató számomra az a garancia, amelyet a Kormány vállalt, hogy tudniillik az Állami Vagyonügynökségen keresztül garantálja, hogy a privatizációs eljárásban a munkavállalók jogainak érvényesítését a jóléti, szociális eszközökkel kapcsolatban biztosítani fogja.
Végül a harmadik kérdésemre: nagyon régi, több interpellációban felvetődő igény volt az, hogy a Vagyonügynökség munkájába nem most, hanem ismét bekapcsolódhassanak az érdekképviseleti szervezetek. A magam részéről remélem, hogy még a jogszabály megszületése előtt is, a kölcsönös belátás alapján erre lehetőség lesz.
Mindezek alapján és leginkább a múlt héten született megegyezésnek köszönhetően miniszter úr válaszát tudomásul veszem. (Taps.)
Határozathozatal
