BOD PÉTER ÁKOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter:
BOD PÉTER ÁKOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter:
BOD PÉTER ÁKOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Pár szót szeretnék hozzáfűzni a kiadott írásos válaszhoz, már csak azért is, mert a nap folyamán kezembe került az az elutasító válasz, amelyet a két előterjesztő, a két Pál úr küldött hozzám. (Derültség a jobb oldalon.)
Szeretném összefoglalni a Videoton helyzetét – tekintettel arra, hogy az írásos elutasító válaszban újabb kérdéseket tesznek föl a képviselők. A Videoton tavaly, mikor átvettem a tárcát, mély válság közepén volt: piaci és vezetési válság, pénzügyi válság, munkaerőválság. A piaci válságot alapvetően az okozta, hogy olyan hadikapacitásokat építettek ki, amely kapacitásokra immáron nincsen szükség. A vállalat akkori vezetői – eléggé el nem ítélhető módon – elfeledkeztek arról, hogy eljön az az idő, amikor a béke velünk lesz, mikor kitör a béke. Erre a békére nem készültek fel, és piac nélkül maradt ez a vállalat, ugyanakkor folytatták a korábbi időszakban megkezdett birodalomépítési megalomán terveket, úgyhogy a tárca elé egy nagyon nehéz helyzetű vállalatcsoport ügye került egy jó évvel ezelőtt.
Egyébként vezetési válság is volt – ezt azért tartom fontosnak hozzátenni, mert a képviselő urak hozzám írásban eljuttatott és a képviselőtársaknál lévő válasza azt tartalmazza, hogy én koncepciós eljárás keretében megszabadítottam a vállalatot felkészült vezetőitől. Ez a vezető az utolsó hetekben is abban a reményben volt, hogy a szovjet elvtársakkal fönntartott kapcsolat révén sikerül majd elhelyezni azokat a hadiipari termékeket, amelyekre nincs igazából szükség – nem volt akkor sem, azóta pláne nincs. Én nagyon helytelennek tartom, hogy a vállalat mérnökeit, akár egy-két fiatal embert nem kérték fel arra, hogy készítsék fel a vállalatot arra az időszakra, ami a hadiipari korszak után jön. Egyébként a fogyasztási elektronika, a másik lába ennek a nehéz helyzetű vállalatcsoportnak, szintén megrendült, hiszen nem kell mondanom, milyen túltermelés van a világban kommersz vagy közepes elektronikai cikkekből.
A vállalat pénzügyi válságban is volt és van, hiszen a hadifejlesztésekhez hatalmas hiteleket vettek fel. A hitelek leírása nélkül nem tudott volna megszabadulni a vállalat a terheitől, azonban tévesen gondolja úgy a két képviselő, hogy az ipari tárca tudná leíratni ezeket a hitelterheket. Ez döntési rendünkben pénzügyminisztériumi vagy pedig költségvetési és parlamenti kompetencia – nem az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium kompetenciája.
Privatizációs válság is van, és iparpolitikai problémák is felmerülnek: egyben lehet-e eladni vagy részenként, hogy jobb… – és nem kell elfeledkezni a munkaügyi és foglalkoztatási kérdésekről. Ez az, ami miatt a Videoton ügye nem szerepelt azonos módon más vállalatokkal a rendbetételi – és most már azt hiszem elkerülhetetlenül fölszámolási – eljárás során.
Ennyit szerettem volna hozzáfűzni szóbeli tájékoztatás formájában a kiadott írásbeli – az önökhöz 2693-as számon eljuttatott – válaszhoz. Még hadd mondjam el, hogy a kérdezők egyike, aki maga az Ipari Minisztérium államtitkára volt, a válaszát – miszerint nem fogja elfogadni – számomra elég világossá tette akkor, amikor az interpellációs ülésszak előtti újságban nyilatkozott erről Lenin mellszobra mellől visszamosolyogva ránk. Azt mondja, hogy "A vállalat új vezetőjének és az ipari tárca képviselőinek bűnösen rossz tárgyalási taktikája miatt foszlottak szét a remények." Én azt gondolom, – és ez volt az oka, hogy írásban válaszoltam –, hogy most, amikor még folynak a tárgyalások, amikor a legnagyobb hitelezőnek még véleményt kell nyilvánítani, hogy mi lesz a hátramaradt adósságtömeggel, amikor a befektetőkkel folyik tárgyalás, teljesen fölösleges és meglehetősen durva fogalmazás ez. A bűnökről nem érdemes beszélni – akasztott ember házában kötelet ne emlegessünk –, hiszen a vállalat utolsó éves fejlesztési programja az, ami ehhez a helyzethez vezetett.
Semmiképpen nem kívánom személyi ügyre szűkíteni a kérdést, mint ahogy az írásos elutasító részben szerepel, amely például koncepciós eljárást emleget. Nem vezetők elüldözéséről volt szó, hanem egy szerencsétlen helyzetű, rossz fejlesztési koncepciójú és rossz vezetésű vállalat került nehéz helyzetbe.
Végül – nem szokás újságból idézni, de vezetők elüldözéséről nincsen szó –, a képviselő úr is azt mondja arra a kérdésre, hogy miért hagyta ott az ipari tárcát: úgy látta, hogy az Ipari Minisztérium kimondottan üldözni kezdte a vezetőket. Nem tudom, melyik minisztériumra vonatkozik a célzás, hiszen amikor én odakerültem, már Ipari és Kereskedelmi Minisztérium volt. Hogy az elődöm üldözte-e a vezetőket, erről nincsen információm. Azt tudom mondani, hogy mikor a képviselő úrral ilyen mivoltában megismerkedtem, már képviselő volt. Képviselő a minisztériumban egy formában maradhat csak: ha politikai államtitkár. Tekintettel arra, hogy nekem már volt politikai államtitkárom, nem hinném, hogy én elüldöztem volna a képviselő urat, és nem valószínű, hogy a következő hetek eseményei folytán föl tudom ajánlani ezt a pozíciót a képviselő úrnak.
Köszönöm szépen. (Derültség, taps a jobb oldalon és középen.)
