BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A nap sugara túl meredeken tűz, ezért igyekszem kellő megértéssel tömöríteni mindazt, amit elmondani szándékozom a Kormány álláspontjaként az önkormányzati vagyontörvénnyel kapcsolatban elhangzott vitáról és az előterjesztett javaslatról.
Mindenekelőtt arra szeretnék utalni, hogy gyakran és – úgy érzem – méltánytalanul hangzott el az a vád a kormányzattal szemben, hogy a törvényjavaslat centralizációs érdekeit szolgálja. Ha ebben sok emocionális elem volt is, mindenki, aki ismeri az önkormányzati törvénykezés európai gyakorlatát, tisztában lehet azzal, hogy önmagában a magyar önkormányzati törvény cáfolata annak, hogy a kormányzatnak módja lenne centralizációs törekvéseinek a szolgálatába állítani akár a vagyonjogi, akár az egyéb jogalkotást.
A jelenleg vendégként itt tartózkodó francia belügyminiszter úr tegnap erősítette meg azt a korábban szerzett ismeretünket, amennyiben Franciaországban a gazdag önkormányzatok vagyonát a kormányzat átcsoportosíthatja a szegény önkormányzatok javára. Ismeretes az a német gyakorlat, hogy jelentősebb önkormányzati vagyoni akciókba a központi kormányzat beleszólhat, megakadályozhatja, felülvizsgálhatja. Ilyen körülmények között úgy vélem, joggal vetem fel, hogy a kormányzattal szemben e körben elhangzott vádak nélkülözik a realitásokat.
A másik – ugyancsak a vitában elhangzott és több alkalommal erős, szintén emocionális töltéssel előadott kérdés –, hogy a Kormány a javaslattal, az előterjesztéssel az önkormányzatokat meg kívánja fosztani attól a vagyontól, amelyik egyébként akkor még nem is volt az övé.
Több alkalommal hangot adhattam annak – ezúton elismétlem –, hogy példátlanul nagy vagyont kapnak a magyar önkormányzatok. Példátlanul nagy vagyont. Másodszor: ennek a vagyonnak a jelentős része ingatlanvagyon. Aki némileg járatos gazdasági kérdéskörökben, az tudja, hogy az ingatlanvagyon tulajdonlása mit jelent gazdasági pozíció szempontjából egy meghatározott térségben, hadd ne folytassam tovább. Arra azonban még fel kell hívnom a figyelmet, hogy itt hétszázezer bérlakásról és mintegy százezer nem lakás céljára szolgáló helyiség átadásáról van szó. Ez utóbbival kapcsolatban megjegyzem, hogy az a bizonyos 107. § az önkormányzati törvényben erről említést sem tesz, és nem rendeli átadásra.
Felhívnám a figyelmet arra, hogy a vagyon számbavételénél szakszerűséggel és gondossággal kell eljárni. Mint tudjuk, minden vagyonnak van egy könyv szerinti értéke. Tudjuk, mi az. Van egy piaci értéke, ezt vagy tudjuk, vagy sejtjük. Az átadandó vagyonnak óriási potenciális értéke van. Ne vegyék rossz néven, ha egy nagyon leegyszerűsített példával illusztrálom, de amikor nagyvárosaink belterületén 4-5 emeletes ingatlanok között földszintes ingatlanok is vannak még, ebben az esetben a lényeg nem azon van, hogy egy földszintes ingatlant megkap valaki, hanem milyen potenciális lehetőséget kap ahhoz, hogy azon a területen egy óriási, nagyon jelentős vagyonnövekményhez jusson.
Hozzá kell tennem, hogy a kormányzatot végig az vezette, hogy az önkormányzatok tulajdonába adandó vagyonnál megőrizze vagy biztosítsa a megőrzését, az intaktságát, a függetlenítését a gazdálkodói vagyonnak. Több alkalommal hangsúlyoznom kellett, hogy teljesen más a gazdaság és a vállalkozások világa és természete, és az önkormányzat túlzott befolyása nem volna kedvezőbb helyzetű, mint az állam befolyása, mind az államtól, mind a közigazgatástól, mint az önkormányzatoktól függetlenített gazdasági élet az, amelyik megfelel azoknak az ideáloknak, amelyeket a jövőben igyekszünk megvalósítani.
Külön kell említést tennem – ebben az egy esetben konkrét javaslatra is kitérnem – a lakáskérdésről. A törvénynek nem lehet célja, hogy ezt a nagyon nehéz és egyébként lakáskoncepció körébe tartozó kérdést megoldja. Nyilván a lakáskoncepció kialakítása során meghozandó törvénynek kell ezt a problémát rendeznie. Addig is a kormányzat tisztában van azzal, hogy kormányrendeleti úton bizonyos kérdéseket szabályoznia kell. Ezért Dávid Ibolya képviselőnő e tárgyú javaslatát e törvény keretében a Kormány nem tudja támogatni. Egyetért azonban a javaslatban megfogalmazott célokkal és elvekkel, és a készítendő kormányrendeletében azokat érvényesíteni fogja.
A vitában nagy teret kapott, végül javaslati formában nem, az úgynevezett profitvagyon kérdése, ezért ezzel részletesebben nem kívánok foglalkozni. Egy ehhez közvetve kapcsolódó kérdéshez azonban igen. E helyen is fel kell hívnom az önkormányzatok figyelmét az előbb mondottakra, a gazdasági szereplők autonóm működési lehetőségeire, a vállalkozások serkentésére, a vállalkozói ténykedés előtt az út szabaddá tételére. Minden önkormányzat a világon arra törekszik, hogy vállalkozókat gyűjtsön, vállalkozókat serkentsen, s ezáltal adóbevételekhez jusson, és ne igyekezzen megakadályozni magát a vállalkozást.
Sajnálattal kell utalnom arra, hogy egy-két helyen a helyi ipar és kereskedelem komoly akadályát képezi helyiségbérleti díjak irreális megállapítása, amelyet bizonyára mód lesz több helyen maguknak az önkormányzatoknak újólag felülvizsgálni, mert rendkívül hátrányos konzekvenciákkal járhat 5-10 év múlva, ha nem a vállalkozások serkentése, hanem a vállalkozásoktól való visszafogás rövid távú érdekek érvényesítése keretében domináns tényezőként szerepel.
A legnagyobb vita talán a belterületi beépített földekre vonatkozott. Ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy nagyon sok indulatos mondat hangzott el a külterületi földekkel kapcsolatban, jóllehet, e törvénynek hangsúlyozottan ebben a körben nem volt szabályozási szándéka, ismert okból, szövetkezeti és földtörvény hívatott e kérdés rendezésére.
A beépített, beépítetlen és a 107. § (5) bekezdése és az e körüli problémák, úgy vélem, túl mentek mindazon a határon, amit maga a téma a valóságban és a gyakorlatban megérdemel.
Ismét arra kell utalnom, hogy a gazdasági élet rendkívül nehezen viseli el – szándékosan nem a jogi érvekkel szeretnék előhuzakodni, hanem a racionális és célszerű érvekre szeretnék hagyatkozni –, hogy a gazdasági élet a vegyes tulajdont milyen nehezen viseli el, mozgásképességét miként korlátozza főleg akkor, ha ebben a vegyességben az egyik tulajdonos állami, önkormányzati vagy közigazgatási szervezet. Ezért kapott nagy hangsúlyt a Kormány előterjesztésében a beépítetlen földek hangsúlyozása, és kérte mellőzni a beépített földekkel kapcsolatban kialakult felfogásokat, amelyek egyetemes és általános vegyes tulajdont hoztak volna létre. Arról nem is beszélve, hogy ez a felfogás 3100 darabból állította volna össze Magyarországot, ha kicsit szélsőségesen fogalmazok.
Valójában itt ismét vagyoni kérdésről van szó. Mi történik a beépített földekkel? A privatizációs program keretében köztudott, hogy a vállalatok döntő többsége átalakul és ezután kerül privatizálásra. Amennyiben átalakul, akkor az átalakulási törvény értelmében a földterületre eső részvényvagyont az önkormányzat megkapja. Ez azonban a részvényvagyon esetében műfajilag egészen más, mint a vegyes tulajdon. Anyagi érdekeltsége érvényesül. Másodszor: egyetért a Kormány azzal a módosító javaslattal, hogy meghatározott időtávon belül a korábban eladott telek vagy földterület értékrész kerüljön pénzben átalakuláskor az önkormányzat tulajdonába. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy a vállalati vagy gyári területek alatt elterülő földek legfeljebb 20%-át érinti végül is az az álláspont, ami a javaslati szándékban végül is kifejezésre jut, és legalább 80%-a részvény vagy pénz formájában az önkormányzatok számára jut.
Utalnék még arra is, hogy többször felvetődött, hogy gazdálkodó önkormányzat nem tudja a funkcióit betölteni.
Hölgyeim és Uraim! A magyar önkormányzati modell és a világ minden logikus önkormányzati modellje rendkívül távol áll a gazdálkodó önkormányzat ideáljától. Ez közszolgálati önkormányzat, ez az önkormányzati törvény szövegrészéből, céljaiból kiolvasható, de Európa számottevő országaiban ugyanez a felfogás.
A túlzott gazdasági szerepvállalás hátrányai miatt és egy jelentős vagyon juttatásánál úgy vélem, nyilvánosságra kell hozni azt a kormányzati elképzelést, hogy nem annyira az önkormányzatok számára megtartandó, mint az önkormányzatok által is a privátszféra számára értékesítendő vagyonra gondolunk eme vagyoni átadásnál.
Nem volna jó, ha önkormányzati keretben túlzott gazdálkodási ambíciók lennének. Ismét arra kell utalnom, hogy ez a magánszféra dolga.
Rendkívül jelentős bevételhez jutnak az önkormányzatok, ha választópolgáraik érdekeit is figyelembe véve, a kapott vagyon további privatizálása és értékesítése érdekében tesznek lépéseket, és amit megtartanak, az alapvetően értékpapír vagy ingatlan, és nem vállalnak fel olyan szerepet, amely operatív gazdálkodási kvalitásokat tételez fel. Ugyanis az igazgatási szervezetek természetéből adódóan évtizedeken át kipróbáltuk, ez a szerepkör meglehetősen idegen.
Végül nagy hangsúllyal szeretnék szólni az ingyenes használat sokat vitatott problémájáról. Kulcskérdésről van szó. A vitában sok helyen és az ellenzők részéről úgy merült fel, hogy a Kormány az önkormányzatok tulajdonába került vagy kerülő ingatlanokat dekoncentrált szervei számára ingyen kívánja használni.
Ez a kérdés nagyon leegyszerűsített. Legalább olyan paradox, ahogy a most odaadandó vagyonért bérleti díjat kell fizetni. Azonban felhívom a figyelmet egy ennél kényesebb és talán több megértésre számítható problémára. Ez pedig az önkormányzatok egymás közötti viszonya.
Azt hiszem, hogy nem kétséges – és sajnálatos módon többen is kaptak ilyen információt –, hogy főleg a megyei és a megyei székhelyű városok önkormányzatai között országosan, az indokoltnál több helyen kellemetlen véleményeltérések alakultak ki, hogy nagyon árnyaltan fejezzem ki magam.
Tehát akkor, amikor az ingyenes használatról van szó, akkor tessék gondolni a városi, eme székhely-városi főjegyzőhöz delegált, mondjuk illetékhivatali funkciókra, és a megyeháza, volt megyeháza megyei tulajdonviszonyaira.
Ebben az esetben, hogy a használat a feladat kapcsán ingyenes vagy nem ingyenes, ez a probléma a megyei önkormányzat és a megyeszékhelyű városi önkormányzat között húzódó kérdés. A Kormány nem szándékozik új dekoncentrált szerveket létrehozni, de elkerülhetetlen, hogy az önkormányzatok között – és ennek számtalan jele van – feladatmozgás következzék be.
Kérem a Tisztelt Házat, ne rakjunk tüzet alájuk helyiségbérleti díj ügyében. Kérem a Tisztelt Házat, vegye mindezt fontolóra, és hagyja jóvá az ingyenes használatra vonatkozó előterjesztést.
Azok a részletkérdések, amelyek tovább a törvényben szerepelnek, úgy érzem, nem illendő részemről, hogy szót kapjanak. Arra viszont utalni kell, hogy az önkormányzati gazdálkodást és annak feltételrendszerét – az 1991. évi költségvetés kereteiben is – a Belügyminisztérium folyamatosan figyelemmel kíséri.
Sok drámai hang hangzott el, ugyanakkor él az a felismerés, hogy azok az önkormányzatok, ahol okos, célirányos vezetés van, nagyon jól megtalálták a gazdálkodás módozatait, sőt a pótlólagos forrásokat is.
Alapvetően e pillanatban és országosan drámai helyzet a költségvetési gazdálkodás szempontjából nincs, van azonban egyes helyeken, főleg a múltbéli kötelezettségek terheit nyögőknél, és a nagy hangsúllyal szétváló önkormányzatoknál, ahol a konszenzus hajlama is hiányzik, és a vagyonmegosztás és egyéb kínok is terhelik az önkormányzatokat.
Végül még egy szempontot – ami nem ide tartozik – szeretnék csak tájékoztatásul megjegyezni. Heves viták folynak, minősítések is elhangzanak, és a politikai közélet játékszabályai szerint történik az, ami történik. Belügyminiszteri minőségemben szeretném felhívni azonban a Tisztelt Ház figyelmét – a nyári szünet előtti utolsó napon –, hogy Magyarországon bizonyos szélsőséges erők önbizalma kezd helyreállni, és vagyoni helyzete rendkívüli módon kedvezőnek tűnik, alakul.
Fellelhető olyan törekvés, amely szervezetekbe való benyomulás vagy az ország stabilitását akadályozó, veszélyeztető demonstráció-szervezés szándékában húzódik meg, sokszor a résztvevők szándéka, tudta és ismerete nélkül.
Azért tartom szükségesnek belügyminiszteri minőségemben erre felhívni a figyelmet, mert kötelességemnek érzem, hogy ezekre a tendenciákra felfigyeljek, ezeknek a tendenciáknak a követését feladatkörömnek tekintem, és biztosíthatom a Tisztelt Házat, hogy e tekintetben engem személy szerint nem fog kötelességmulasztás terhelni.
Mégis azt kell mondanom, hogy olyan körülményről van szó, amely – úgy érzem – a szélsőségek elleni fellépés vonatkozásában valamennyi demokratikus politikai erő összefogását igényli. (Nagy taps.)
Sokat hangzik el mostanában, és egyre többet fog elhangzani a politikai elitre utaló megjegyzés. Szíves tájékoztatásul mondom, hogy nem a Kormányra, nemcsak a kormánykoalícióra, hanem a Parlamentben ülő valamennyi demokratikus pártra általánosított jelzőről van itt szó, és ezeknek a megnyilatkozásoknak a tendenciája egyértelmű.
Elnézést, hogy e téma kapcsán e körre is kitértem a vita során. Kérem a Tisztelt Házat, hogy a Kormány álláspontját a vagyontörvény kapcsán támogatni szíveskedjen. (Taps.)
Határozathozatal
