NYERS REZSŐ (MSZP)
NYERS REZSŐ (MSZP)
NYERS REZSŐ (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igaza van Botos Katalin miniszter asszonynak, ezt a törvényt várja a magyar gazdasági élet minden tényezője, és várják külföldön azok is, akik a magyar gazdaság iránt érdeklődnek, akik kapcsolatot tartanak vele. Mi, a szocialista frakció részéről két érdek szempontjából bíráljuk el ezt a törvénytervezetet. Először is a munkavállalók széles rétegének az érdekéből, akik a magyar pénzügyi életnek sok oldalról, sokféle szempontból a tényezői, jelen esetben, mint a betétesek széles tömegei, de vizsgáltuk a törvénytervezetet a nemzetgazdaság időszerű helyzete, a gazdasági nehézségekből való kijutás szempontjaiból is.
Egészében azt mondhatjuk, hogy jó irányba halad ez a törvénytervezet, fontos részeiben mi is kritizáljuk, és javításokat igénylünk rajta. Azt kell mondjam, hogy a jegybank-törvénnyel együtt ez a pénzintézeti törvény jelentős továbbfejlesztése lesz piacgazdasági rendszerünknek, ez az 1987-ben megkezdett bankreform nagyon szükséges és jó irányú folytatása, törvényileg teljessé teszi a piacgazdaságnak megfelelő pénzintézeti rendszert.
A törvények általában – ez a törvény is – a társadalom írott akaratát fejezik ki, ez az akarat önmagában nem válik cselekvéssé, csak a Kormány közvetítésével, a gazdasági élet, jelen esetben a bankélet aktív résztvevőinek a cselekvéséből lesz majd átültetve az életbe ez a törvény. Tehát önmagában a törvény kevés, annak megvalósításához jó kormányzás kell, a bankárok okos, célszerű gazdálkodása, és így együttesen fellendülhet a gazdasági élet. Véleményünk szerint ez a két törvény: a jegybanktörvény és a pénzintézeti törvény gazdaságtörténeti jelentőségű, mert igazából most fejeződik be az a folyamat, ami 1987-ben kezdődött el – de nem bontakozott ki teljesen –, hogy a jegybanki funkció elválik a kormányzati funkciótól, különválik, és a kettő együtt mint két önálló tényező jelenti a magyar pénzügyi élet felső szintű irányítását. Ugyanakkor a jegybanki tevékenység elválik az üzleti bankok tevékenységétől, ez is megkezdődött 1987-ben. Most kell a közeli jövőben következetesen és teljes mértékben végigvinni ezt a folyamatot. Ezzel az üzleti bankok megszabadulnak attól a valóban "nyűgtől", hogy kormányzati politikát, adminisztratív parancsokat legyenek kénytelenek végrehajtani az üzleti élet sűrűjében, tehát ezek a bankok üzletivé válnak. Üdvözöljük ezt a folyamatot, helyeseljük, és támogatjuk minél teljesebb megvalósítását.
Mit várunk a törvénytől és a kormányzástól a törvény elfogadása után? Azt várjuk, talán egy kicsit többet, mint amit a miniszter asszony megfogalmazott – hogy a lakosság megtakarítási hajlandósága fennmaradjon, sőt amint lehet, erősödjön. Ez a mai magyar gazdasági élet kevés pozitívuma közül az egyik legpozitívabb tényező, ez a lakosság hitét és bizakodását illusztrálja a mai nehéz helyzetben is. Azt igényli, hogy a takarékbetétek biztonsága változatlanul fontos legyen, és betartásra kerüljön, azt igényli, hogy a bankbetétek más fajtái is biztonságot élvezzenek. Nem világos például a törvénytervezetből az, hogy az állami garancia érvényesítésre kerül-e a takarékbetéteken kívül például az átutalási betétszámlákra vagy a devizabetétekre. A lakossági megtakarítások ma leginkább a devizabetétekben növekednek. Ez nem káros, ezt tudomásul kell vennünk, éppen ezért nagyon fontos, hogy ezek biztonságban legyenek.
Nemrégiben, talán a nyár elején fordult elő, hogy nyugtatgatni kellett a lakosságot, hogy a Kormány nem fogja befagyasztani a devizabetéteket. Felhívom a figyelmet, hogy ez nem világos a törvényből, kívánatos világossá tenni. Ettől a törvénytől a gazdaság pénzellátásának a fokozatos javulását is várjuk, valamint fizetési késedelmek, a sorbanállások okozta nehézségek ha nem is azonnali – mert azonnal nem lehet –, de fokozatos javulását. Amíg ezt nem tudjuk elérni, addig hiába reménykedünk abban, hogy a Kormány gazdasági programja majd a menetrend szerint fog megvalósulni, addig mindig tologatni kell magunk előtt a stabilizáció megvalósulását és a gazdasági növekedést.
Véleményünk szerint ennek a törvénynek elő kell segítenie a külkereskedelem fejlődését nehéz külső piaci helyzetünkben. Pénzügyi megoldások keresésével teremtsünk nagyobb piacot a magyar termelőknek, mind az iparnak, mind az agrárvilágnak.
Nyugati viszonylatban kellően aktív ma a pénzintézeteink tevékenysége. Véleményünk szerint a kelet-európai nehéz piaci helyzet számunkra kedvező megoldásában nem eléggé aktív sem a pénzügyi politika, sem pedig a pénzügyi rendszer. Ezt ösztönözni kell a törvényben.
Végül segítenie kell a gazdasági növekedés újraindítását, a jó üzleti lehetőségek feltárását, ösztönzését kedvezőbb hitel- és kamatfeltételekkel a pénzügyi rendszernek, világos, tisztázott és kiismerhető költségvetési politikával a Kormánynak, a Parlamentnek, és jó adórendszerrel.
Végül is igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy a szociális háló olyannyira fontos kiterjesztéséhez a gazdasági növekedésre feltétlenül szükség van.
Milyen veszélyeket látunk, aminek elejét kell venni, amit ki kell küszöbölni a törvény kapcsán? Csatlakozom Soós Károly Attila és a Szabad Demokraták azon véleményéhez, hogy a politikai hatalmi szempontoknak törvényileg is elejét kell venni a gazdasági életben. Ez vonatkozik a pénzügyi életre is. Ez valamennyiünk érdeke. Ebből a szempontból nem értünk egyet azzal, hogy az elsietett privatizációra hivatkozva fennmaradjon az állami tulajdonnak az a nagy hányada, ami a kereskedelmi bankokban ma létezik, 50%-ot lényegesen meghaladó hányada.
Véleményünk szerint a miniszter asszony érveléséből is logikusan inkább az következik, hogy a törvény szerint vegyük a törvénybe, tehát, hogy ne legyen az államnak ekkora szerepe, a kivételes helyzetből adódó megoldást pedig áthidaló, átmeneti megoldással segítsük. Igaz, hogy talán nem mindenki van ugyanazon a véleményen, mint a miniszteraszszony, mert ő a privatizáció elsietettségével érvelt, és ezt mi el is fogadjuk. Bethlen képviselőtársunk azonban egyenesen azt mondta, hogy a szociális piacgazdaságnak egyik kritériuma – valami ilyen kifejezést használt –, hogy az államnak nagyon nagy szerepe legyen a kereskedelmi bankok működésében is, ezt már nem tudjuk elfogadni. Ezt az érvet ki kellene kapcsolni, mert ellentmondásos. Ha megmarad indoklásként a miniszterasszony indokolása, akkor azt javasoljuk, hogy a türelmi idő meghosszabbításával, valamint tényleg azzal, hogy a szavazásban ne vegyen részt teljes egészében az állami részvénypaktum, ezzel meg lehet oldani a dolgot. Egyenesen a gazdasági demográfia szempontjából, menedzser rétegünk ösztönzése szempontjából nem jó dolog, hogy az Állami Vagyonügynökség képviselője leteszi a maga pakettjét, beszünteti a vitát a bankok közgyűlésén, a kisrészvényesek pedig kitódulnak a kapun és otthagyják. (Szórványos taps bal oldalról.) Ez így nem demokrácia, és nem lehet érdeke a kormányzatnak sem.
A következő megjegyzésem az, ha a törvény a bankok felé irreális követeléseket állít, akkor a bankok azt továbbgörgetik a vállalati életre, a gazdálkodók felé, és végül is abból termelésfékező hatás lesz. Ilyen irreális követeléseket látunk mi a magunk részéről, támaszkodva a Bankszövetség, a magyar menedzserréteg véleményére, a Gazdasági Kamaráéra is, hogy ezt a 8%-os tőkemegfelelési mutatót, amelynek a távlati előírását helyeseljük, nagyon rövid időn belül akarja bevezetni a Kormány. Azért kifogásoljuk ezt, mert nincs semmi garancia arra, hogy a költségvetés újabb 10 milliárd forintot tudna adni azoknak a kereskedelmi bankoknak, amelyeknek a portfoliojukban korábbi állami döntések okozta lekötött, befagyott pénzek vannak. Ha a költségvetés ezt nem tudja vállalni, akkor nem szabad ilyen hirtelen bevezetni ezt a 8%-os tőkemegfelelési mutatót. Három éves türelmi időt javasolunk e tekintetben.
A bankfelügyelet továbbfejlesztésével a javaslat szerint lényegében, de mi is azt mondjuk – hasonlóan a Szabad Demokraták Szövetségéhez –, hogy szűkíteni kell a javaslathoz képest azt a terrénumot, ahol a bankfelügyelet még mindig szabályoz, átmenetileg ugyan, de szabályozna. Például a tőkemegfelelési mutatót a bankfelügyelet alakítaná ki egy bizonyos ideig. Nem kívánatos, törvényilag kell ezt szabályozni. Még más dolgokban is azt gondoljuk, hogy a törvényi szabályozás területét a részletes vita során is még ki lehet terjeszteni.
A banktitokkal kapcsolatban: tisztelt Ház, mi a banktitok szigorúbb betartásának a követelményét valljuk, ezért például azzal a lazítással nem tudunk egyetérteni, ha a Parlament már előre jelzi ebben a törvényben, hogy a későbbiekben különböző törvényekben majd esetleg fel fogja oldani a banktitkot. Azt hiszem, hogy a banktitokkal kapcsolatos minden meghatározásnak ebben a törvényben kell feltétlenül megjelennie.
Végül egy megjegyzésünk van az önkormányzatok érdekében. A törvény 3. számú mellékletében az aktívák súlyozásánál az egyebek közé van besorolva, tehát 1%-os súllyal van számításba véve az önkormányzati hitel is. Azt gondoljuk, hogy ennél valamivel kedvezőbben kellene elhelyezni az önkormányzati hiteleket.
Végül is a véleményünket összefoglalva azt tudom mondani, hogy amennyiben a kormány tényleg hajlandó figyelembe venni ezeket a miszerintünk konstruktív javaslatokat, amit többek között mi is mondunk, mások is mondanak, és érdemi tárgyalást folytatni erről, és lehetőség szerint javítani ezt a törvénytervezetet, akkor jó törvény születhet, és akkor támogatni tudjuk. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
